HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 31

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49227

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-06 14:57:56

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: sleepwellFeltöltés dátuma: 2007-10-19

Csodáim...III. A Tó

Az ősz már pityergett a fákon, a Nap sugara még simogatta a Balaton selymét, de fénye már némi célzást tett az elmúlásra. A hintaágy nyikorgott. A nő fejét hátra hajtva belesüppedt a párnába, s álmodozva nézte a kószáló felhőket.
Elszunnyadt.

Egy ismerős bársonyos hang szólt hozzá:
- Ha nagy a bánatod, s úgy érzed minden menthetetlen, van egy hely, ahol elbújhatsz, új erőre kaphatsz! - majd gyöngéden kezét megfogta- s választ sem várva - a hintaágyból könnyedén felemelte, a másik pillanatban már egy csodálatos Tó felett lebegtek.

A szépséges Tó medrét a barokk hangulat méltó eleganciával egy Sóhegy lábához dobta. A nőt azonnal elvarázsolta. Egy fehér templomtorony ágaskodott ki a távolból. Körben a magas csúcsokon csillámlóan vakító hó fényeskedett.
Kezével megérintette a párolgó hidegséget, s szemével bejárta a felülmúlhatatlant. Apró házacskák szakították meg a hegy folytonosságát. A levegőben érezhető volt a több ezeréves múlt.

A misztikus csend meghitten eresztette le a felhők puhaságából, a férfi már nem volt mellette. Miután szárnyakat adott a nőnek, egy ködfátyolban eloszlott. Varázslatos templomkertbe találta magát. Egy egészen picike temető, alig néhány sírhalom, annál több színes virággal, különleges egyedi kialakítású kis fejfákkal.
Egy gyönyörű lány sétált a sírok között, fején kelta motívumokkal díszített selyem szőttes, turbánná alakítva. Szíve fölött egy yin-yang formájú amulett pihent, az összetartozást melengette keblén. Mély szomorúság kísérte lépteit. Mérhetetlen fájdalma a selymes fűben hevert mozdulatlanul. Emberfeletti nyugalom járta be a levegőt, a jázmin csodálatos illata bódítóan cikázott. A kelták szelleme ráült a kis fejfákra, s némán szórta szét a víz felszínére az istenek üzenetét. A Tó méltóságteljes rezzenéstelenséggel, a kegyelet teljes áhítatával fogadta méhébe a múlt porát. A kelta hit szerint az istenségek mindenütt jelen vannak: a fákban, az állatokban, a vizekben, a felhőkben.

- Csodálatos! - suttogta a nő, s szárnyai zöld selyem palásttá változtak, a szél gyöngéden meglebbentette, s egy kecses mozdulattal beborították együtt az egész tájat. Furcsa csilingelő hangok közeledtek. Vidámság hangja szólította el a meghittséget. Kis manók és tündérek jelentek meg a víz felszínén. Táncuk beleolvadt a Tó felett lebegő párába. A manók piros sipkában, csilingelő cipellőben ugrándoztak, a tündérek hófehér tüll szoknyácskában, varázspálcájukkal csillagokat rajzolgattak.

A meredek hegyoldal és a víz között annyira kicsi volt a távolság, hogy az apró házak között pillanatok alatt lefutott a szeleburdi tekintet, s már ott is volt a fenséges tóparton. Az érzés a mámorral vetekedett. Képtelen volt lélegezni, sóhajtani, könnyezni vagy megszólalni, nem tudta egyszerre befogadni az eléje táruló csodát. Némán állt. A levegő berohant a tüdejébe, sebesen áramlott az apró alveolusokba, s ahogy leért, kapzsi módon már futott is vissza, hogy kicserélődjön.

Szemben a túlparton egy kápolna pihent szomorú magányában. Út nem vezetett hozzá, csak a vízen keresztül lehetett megközelíteni. Egyszerűsége a kékszempárt odaintette.

- Ülj csónakba!- szólt a bársonyos hang.

S már ott is ringatózott a víz lágy ölén. Szirének hangja sodorta a tölgyfából faragott hosszú, keskeny kenut. A kelták múltja átsüvített a felhők felett, majd hirtelen vad szél kerekedett a semmiből, a hegyeket végig harapdálta, s mogorván a víz bársonyos felületére zuhant. Vad hullámokat szított, hergelte a parti fákat, s egy merész mozdulattal a kis kápolnát kitépte helyéről. Úrrá lett a rémület, rikoltó hangok hatalmaskodtak. Összerezzent a természet, de a következő percben a vihar szele le is csendesedett, a kápolna eltűnt a semmibe. A nő döbbenten nézte, ahogy távolodott, s a szél martalékává vált. Mennyire szerette volna látni! Sóhaja elszállt a messzeségbe.
Neszt hallott.
Egy lágyan kecses alak közeledett a Sóhegy irányából A szomorú lány volt a temetőből, nagyon lassan lépkedett a vízen, a selyem kendőjét a viharból hátra maradt szellő lobogtatta, karcsú alakja úszott a víztükrén - nem volt haj a formás fejecskén - testét egy tógaszerű fehér vászon áthajtva ölelte. Varázslatosan szép volt. Mandulavágású zöldszemei beleolvadtak a Tó tükrébe, s eggyé váltak a kékséggel, a zöld smaragd bátorító fénye csillant igéző szemeiben.

Ahogy közeledett egyre nagyobb melegség áradt a nő felé. Izgatottan vert a szíve. A pára belehelte a vizet, s megemelte a kenut, a lány kecsesen belépett, leült a nő mellé. A hegyek meghajoltak e látványtól, s a lebegés a Tó fölé fonta hálóját.
- Valami el fog múlni - suhant át a nő agyán.

Egy különös érzés megidézte a nem mindennapi történetet. A víz simasága átölelte a mesterkéz által kivájt tölgyfát, s lágyan beburkolta selymével. A fájdalom irányt váltott az evezőn, s a kenu pánikba esett. Erőteljes energiák kezdtek körözni a felszín alatt, a megbocsátás zúgolódott csoda képében, forrt a vízben a vágy, hogy partra vetődhessen.

A végtelen messzeség horizontján felcsillant egy fénysugár, a kiút mutatta arcát. A lány hangtalanul ráhajtotta fejét a nő vállára, s e szomorú pillanat, fájón megérintette sajgó szívüket.
A megtisztulás szándéka kitárta karjait, s bár az idő konokul sodorta a perceket maga előtt, mégis úgy érzékelték, hogy megállt. Bánat, öröm, boldogság, csalfaság, fájdalom, mérhetetlen remény, sóvárgás - a bensőből feltörő vulkán nyaldosta a sebeket. A múlt pásztázásában szövetséges lett a víz is, segített a felbolyduló borzalmat elnyelni.
Már nem szégyent érzett, inkább furcsa boldogság futott át a lelkén, a megbocsátás szele megérintette.
A perc meghökkenve nézte ahogy a Föld geometrikus energiával körül öleli a tájat, s a magmából feltörő hő gondterhelten kiül a partra, egy férfi támaszkodott lehajtott fejjel a korlátnak, végtelen csalódása sodorta oda.
Fantomképek villantak fel a horizonton...egy Bleyer balett cipő, egy kórházi szoba, egy tulipán, egy felnyíló kagyló, egy gitár, egy szemüveg, egy kis sámli, s ezernyi igazgyöngy, mindez össze-vissza gabalyodva... Borzongás futott át görnyedt testén, majd fellobbant a lelkéből a düh tüze, s lángnyelvével felfutott a felhők közé. Félelmetes villámokat csiholt, mely óriási sebességgel a nő szívében nyílként végződött. A lány gyöngéden megfogta a nyilat, s kihúzta a vérző szívből, ledobta a mélybe, hol a Tó szelleme egy kagylóba zárta, s igazgyönggyé formálta, s a kagyló szunnyadó álomra hajtva fejét, a Tó mélyén maradt örökkön-örökké.

Ekkor a lány a nő testére ráborult, beszórta könnyeivel a sebet, elbúcsúzott tőle, s lassan felemelkedett, - fel a hófehér reménységbe, hol a lét már nem kényszer, semmisem fáj, s a lélek is megnyugvást talál.

Az arany sugarak is búcsúzkodtak a felzaklatott Tó vízétől. Erotikusan kihasadt az ég alja, a kékség a fényt magához csalogatta, a pára a lebukó Napnak utat adva a horizonton kitágította a rést, s egy sóhajtással elnyelte a forróságot. Az éj bársonya fennkölt méltósággal átvette a hatalmat.

A kenu némán állt, a test mozdulatlansága lehorgonyozta, innen már út nem vezetett sehova. Szélcsend volt. A táj álmosan, gondterhelten hunyorgott, lecsukódó szempilláit kisebb-nagyobb sikerrel próbálta nyitva tartani, nehogy lemaradjon valamiről.
A pici fejfák már javában szenderegtek, a szellemek rájuk borultak, s pihentek, a templomtorony komolyan figyelte az alvó sereget...

De nicsak! Halk moraj! Lábujjhegyen pásztázott az ég.
Ki az, ki a csendet megzavarja?
Az égi radar sürgés-forgást észlelt, a víz morcosan - hisz' már aludni készült - erőtlenül ide-oda sodorta a gyönge hangfoszlányokat. A felvillanó fények apró csillagocskákat rajzoltak a csónak fölé.
S jaj, az alkony szentéjében a bájos tüllszoknyás tündérek sertepertéltek, valamiben settenkedtek. Suttogó csacsogásuk kedves melegséggel simította végig a hideg testet, majd varázspálcájukkal megemelték és óvatosan a Tó felszínére helyezték, a test nem süllyedt le, könnyedén lebegett, a víz gyöngéden átölelte, karjaiba zárta, s néma csöndességgel kilépett vele medréből és óvatosan partra tette. Az alig hallható csobbanás, majd a test tompa huppanása egy pillanatra sem törte meg az éj neszét.

***

Egy árnyék zuhant a hintaágyra, a szempilla felnézett, majd visszahuppant.
- Hahó! Ébresztő! Anna! Jön velem motorozni? - szólt egy kedves hang, majd enyhe rázást érzett a vállán .
- Anna! Ébresztő! Jöjjön felviszem a mellvédhez!
Óvatosan felpillantott, a fény erőszakosan nyomult be a résen, a szeme azonnal visszamenekült a sötétségbe, s újra próbálkozott. Amikor sikerült teljes kerekséggel kinéznie, zavartan felült, s megigazgatta vörös tincseit.

- Picit elaludtam.

- Semmi baj, csak gondoltam szólok, hogy az Apátság felé van dolgom, s felviszem.

- Köszönöm, két perc és itt vagyok!
Felfutott a lépcsőn s pár pillanat múlva már kis bőrdzsekijében visszafelé szedte a lábait.
Péter - kedvenc pincére - már ott feszített büszkén a gép mellett-.
- Jaj de szép! - suttogta, s régóta várt izgatottság futott végig testében, még sosem ült motoron, pedig titkon mindig vágyott rá, hogy a piros csoda egyszer felengedi a hátsó ülésre. De ez az ötlet megszületésekor is már halott volt.
Amikor a motor mellé ért, késztetést érzett, hogy azonnal megérintse, de mégsem tette. Annyira kecsesen állt a parkolóban, mint egy balerina, s ahogy a sisak ráült lazán a formatervezett ülésre, mint egy nő a díványra. Hát igen! Elképesztően szép látvány.
Péter rátette a sisakot, s már nyomultak is az aszfalton. Boldog volt! A sebesség erőt adott neki. Új reményeket fújt arcába a szél. Habzsolta az érzést. Futottak az érzelmei szélsebesen a fák között. A 2 henger, ezer köbcentivel repítette új vágyai felé.

- Csodálatos! Csodálatos! Csodálatos! - ujjongott a szíve, s bilincseit egy laza mozdulattal ledobta az út porába.

***

A partra vetett test megrezzent, a hűs hajnal rózsákat rajzolt orcájára, kábultan felült, a lélegzetét viszontlátta a homályba, megpillantotta szemben a túlparton a kápolnát, s felcsillant a szeme:
- Akkor ma megnézem - s mosoly futotta be megviselt arcát, a szíve egyre hevesebben dobogott, mert e varázslatos Tó partján, a harmatos fűben új életre lelt.


E gyönyörű őszi napon, mikor a Balaton is már csak árván kacsingatott, s csókjait is csak óvatosan szórta ki a partra, a nő újjászületett, segített neki ebben egy távoli Tó valahol az Alpok öreg lábainál.


(Milyen jó is lenne, ha a csoda mindig segítségünkre sietne, s elringatna...csak pár pillanatra...de kell hozzá egy: Tó!)

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-12-05 18:40:45

válasz zsike (2007-12-05 11:15:10) üzenetére
Kedves zsike, örülök, hogy olvasol, megtisztelő!:) Köszönöm szépen a véleményedet:)
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1523
Időpont: 2007-12-05 11:15:10

válasz sleepwell (2007-11-11 00:17:58) üzenetére

Ennek a titoknak a neve: tehetség.

Többször elolvastam, és csak most írok hozzászólást.
Minden " csodád " csodálattal tölt el.
Örülök, hogy ismét Nálad jártam.
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-11-11 00:17:58

Köszönöm Dini! Ez tudod csak úgy jön magától, a fejecskémbe belebújik, s onnan kiírom:)
Alkotó
dinipapa
Regisztrált:
2007-10-15
Összes értékelés:
1723
Időpont: 2007-11-10 23:21:11

No...
Akkor újra kezdeném..
Bocsi csak ez épp olyan mint az első versem, "a szavakat más találta meg".
Meséld el nekem egyszer, hogy hogyan tudsz ennyi képpel, hasonlattal, szófordulattal, és vizuális élménnyel írni????? MI A TITOK?
Gratulálok! Szívből!
Üdvi: d.p.
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-10-22 19:24:47

Igen kedves Shepherd! a Balatont sosem hagyom ki, féltékeny ha másfelé kószálok - most is ott szunyókált a hősnő, mikor e másik Tó onnan egy álomnyira elragdta :)
Alkotó
C E Shepherd
Regisztrált:
2007-10-09
Összes értékelés:
122
Időpont: 2007-10-22 19:12:02

válasz sleepwell (2007-10-22 16:10:07) üzenetére
épp ezért csodálkoztam a Balaton miatt, mert az volt végig az érzésem, hogy -számomra - vadregényesebb táj, tó a múzsád.
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-10-22 16:10:07

ui Shepherdnek: általában a tavak szeretete, varázslatos vonzásuk adja az ihletet, a Balaton is, hisz Ő a szerelmem, de ebben a történetben az Alpok hegyei rejtik e szépséget.
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-10-22 16:04:46

Shepherd! boldog vagyok, hogy élményt adtam vele:) Köszönöm szépen szavaidat!
Alkotó
C E Shepherd
Regisztrált:
2007-10-09
Összes értékelés:
122
Időpont: 2007-10-22 15:53:47

nahát! hogy ez a történet Balaton ihlette? soha nem gondoltam volna. de ez nem is egy történet - ami legelőször eszembe jutott róla. hanem egy allegóriákban, megszemélyesítésekben, költői képekben gazdag érzelmi jelenés. egy csodás melankolikus ringatózás a Tó felett... a dráma ellenére békésen, megnyugtatóan... egy biztonságot adó mesevilágban. köszönöm az élményt!
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-10-21 00:13:27

Köszi Rozália! Örülök hogy tetszett.:)

Neked Gyömbérkém akkor azt kívánom keress sürgősen egy Tópartot, s nézz bele a szemébe! Köszönöm Neked is!:)

...és Igen megjelent a Tó, mely egyfolytában elvarázsol! Köszi Tamás, hogy e varázslatot elolvastad!
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3794
Időpont: 2007-10-20 21:15:41

Csodák között csoda! Amíg olvastam, kicsit én is a része voltam...Köszönöm!
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2007-10-20 10:13:36

Szia!
Ez nagyon jó lett! Álom, valóság, mítosz elegye, s mindezek középpontjában a tó. Tetszik.
Szeretettel: Rozália

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Advent idejére című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Adventi mosoly című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szomorú Teadélután című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Az ősz kísér című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Az ősz kísér című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a pillanat 3/2 című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a pillanat 3/2 című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hitvallásos című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Suhanó árnyak című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je V… címmel

Deák Éva alkotást töltött fel Mennynek angyala címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) hópelyhek című alkotáshoz

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Az igazi Mikulás című alkotáshoz

Szondi Márk alkotást töltött fel A Szakértő címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Földből nőtt című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)