- Idő: 1983-84 még nem tudunk betelni a világútlevél adta lehetőséggel, és utazunk a családdal, baráti társasággal, munkatársakkal, egyénileg, szervezetten stb. Utazunk a fénylő, csábító nyugatra, üzletelünk, csodálkozunk, tátjuk a szánkat, és sokszor történnek velünk mulatságos dolgok, ezek közül mesélek el egyet.
-Színhely: Bécs, egy olcsó garniszálló, folyosó végén zuhanyozó, és WC. Jól van ez nekünk, hiszen egy-két éjszakát ki lehet bírni. Ez a kirándulás kollégákkal, munkatársakkal történt, tehát mindenki ismer mindenkit, nem feszélyezzük egymást, szóval jó a hangulat.
Este vacsora után összejövünk a legnagyobb szobába, csupa férfiak, mindenki kezébe dobozos sör, /akkor ez még újdonság volt/, szóval iszogatunk, beszélgetünk, meséljük, hogy hol és mennyiért sikerült eladni az átcsempészett orosz kaviárt, szovjetpezsgőt, symphonia cigarettát stb.
Na és persze, hogy ki hogyan tudott venni számítógépet, vagy annak különböző alkatrészeit, sarokcsiszolót, popszegecshúzót, videokazettát stb. Csak a fiatalok kedvéért ezeket akkortájt itthon nem lehetett kapni.
-Szóval a sikeres vásárlás, a jó néhány doboz sör, az itthonról vitt gyorsítóval kiegészítve megtette hatását, mit mondjak, jó volt a hangulat, vagy talán egy kicsit több is volt ennél.
Egy-két kolléga talán többet ivott a kelleténél, és "elázott". Nem is volt azzal semmi baj, sőt, az egyik ilyen, aki talán leginkább felöntött a garatra az Béla volt, a Sanyik Béla.
-Ő annak rendje és módja szerint le is dőlt az egyik ágyra, a fal felé fordították, és még ketten- hárman ültek az ágy szélén, és folyt tovább a diskurzus.
Igenám, de Béla így fél kómába néha fel akart ülni, motyogott is valamit, hogy "á ü hü á" szóval kb. ilyesmit, az ágyon ülő Varró Feri vissza-visszanyomta, hogy ugyan ne mocorogjon már annyit, és lehetőleg maradjon csendben. Béla azonban időről időre üveges tekintettel, próbált felülni, és az artikulátlan "á ü, ő, á" hangokat hallatott, senki nem figyelt rá, viszont Varró Ferit kezdte fárasztani az izgő-mozgó, még ültében is kilengő és "gőgicsélő" kolléga.
-Mérgében, vagy csak, mert kellett neki, szellentett egy nagyot, de olyat, ám amire mindenki felkapta a fejét, így illumináltan a társaság ezen is jót nevetett, de a java csak most következett.
-Béla elcsendesedett, a traccsparti folyt tovább, amikor a nyitott ajtó előtt elvonult Zsuzsika az üzemorvos, és asszisztensnője Katika, piros köntösben voltak, és a hajuk törölközővel be volt csavarva, mentek a fürdőszobába, azaz mentek volna, mert ahogy meglátta őket, Feri felpattant az ágyról és utánuk szaladt.
-Doktornő, doktornő, jöjjön gyorsan baj, van.
-Mi a baj Feri?
-Nagy baj van, Sanyik Bélát szél érte.
Rohannak be mind a hárman, a doktornő fején kibomlik a törölköző, ebbe megbotlik Katika, a benti arcokat egyszerűen nem lehet leírni, van, aki fuldoklik a röhögéstől, van, akinek csak a szeméből folyik a könny, és van, aki a rosszullét határán kitámolyog a szobából.
-A doktornő vizsgálni kezdi a "beteget", nézi a szemét, a kezével felnyitja a szemhéját, az üveges tekintetből nem tud kiolvasni semmit.



-2-

Próbál beszélni hozzá, de Bélánk az "ű", és az "á" hangokon kívül most sem hajlandó "mást mondani". Lássuk be ezzel, nem sokkal jutott előbbre a diagnózist illetően.
-Most körülnéz a szobában, amit lát az nem mindennapi, a röhögéstől, mert ez már nem nevetés, fuldokló, fetrengő, könnyező férfiak, láthatóan megdöbben, egyikőjüket meg is kérdi:
-Laci maga is rosszul van?
-Á nem doktornő, csak a szemembe ment valami.
Azután Ferihez fordul.
-Feri miből gondolja, hogy Bélát szél érte?
-Drága doktornő, én nem gondolom, hanem tudom.
A szobában elszabadult a pokol, már senki sem tudja visszatartani a röhögést, a térdeit csapkodva hahotázik mindenki, a szemükből folyik a könny, úgy nézik Bélát, aki az egészből fel sem fog semmit, hiszen őt néhány perccel ezelőtt szél ért.
-A doktornő is csak most kezdi kapizsgálni, hogy valójában milyen szél is érte Sanyik Bélát, majd, megvetően végig néz rajtunk, és távozóban elmorzsol az ajkai között egy "hülye bagázs"-t. Lehet, hogy igaza volt?
-Másnap folytatódott a jó hangulat, hiszen Béla semmire sem emlékezett, így többször, több féleképpen kellett meghallgatnia a "szeles" történetet.