HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1887

Írás összesen: 49217

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / ABC pályázat
Szerző: KuvikFeltöltés dátuma: 2007-10-22

Döglött hal





Olyan volt a kézszorítása, akár a döglött hal. Mégis, mennyire örültem neki!

Közös sztorink jutott eszembe, még gyerekkorunkból, a halárusnál. Hárman voltunk: Robi (az atya), Betti (a testvére), meg én. De nem is ez volt a lényeg! A kifejezés az, ami arra késztetett, hogy ezt mondjam neki abban a bárban, tizenöt év után:
- Gyakran úgy érzem magam, mint egy döglött hal...
Hümmögött és bólogatott. Kortyolt egyet a söréből és megigazította a gallérját. A legjobb barátaim - voltak!
- Szóval, most a banki szférában dolgozol? - kérdezte.
- Mondhatjuk - feleltem. Szemem elé emeltem a poharam. - És te? - érdeklődtem - Végül pap lettél?
Nevetett. Valaha mindketten annak készültünk.
- Nem egészen - Csillogott a szeme. - Az ötödik év végére rájöttem, hogy az egész nem nekem való...
Az órám néztem. Úgy maradtam volna még! Olyan régen nem találkoztunk! És csak a véletlennek köszönhettük, hogy összefutottunk! Lehet, többé nem is látjuk egymást!

Fél nyolc.

- Elvégeztem a teológia szakot. De nem szenteltek fel... - folytatta.
Bettiről akartam kérdezni, ám nem szerettem volna illetlennek tűnni.
- De az egyház szolgálatában maradtam - megint mosolygott. - Én vagyok a püspök úr sofőrje.
- Biztos állásnak tűnik - mondtam, és ismét kortyoltam egyet.
- Az - felelte. - Püspökre mindig szükség van. Körzetenként legalább egyre. És sofőr sem árt neki.
- És nem kell... - kezdtem bele, és lesütöttem a szemem.
- Nő nélkül leélnem az életem? - kérdezte, és ismét nevetett.

Tizenkilenc negyven.

Tizenöt év! Szinte együtt nőttünk fel. Egy utcában laktunk. Olyanok voltunk, mint az édestestvérek. Anyámnak nem lehetett több gyereke, így ők pótolták számomra az igazit.
Rengeteget lógtam náluk. Órákat töltöttünk együtt a szüleik hálójában, a tükrös ruhásszekrényben gubbasztva, sötétben. Nem emlékszem már, mint játszottunk, csak az érzésre, ami akkor öntött el, ott, a gardrób mélyén: a melegre, a biztonságra, a "bárcsak minden örökre így maradna" érzésre.

- Nem, nem kell - rántottak vissza Robi szavai a mába. - Az csak a papokra vonatkozik.

Tizenkilenc negyvennégy.

- És Betti? - kérdeztem meg félve.
A szemöldökét ráncolta.
- Kinn van, külföldön. - (említésére minden erő kiszállt a karomból) - Ott kinn dolgozik.
Nem mertem megkérdezni, mit. Élt bennem egy régi Betti, az, akire mindig szívesen emlékeztem.
- De szentestére mindig hazajön - mondta vidáman.

Tizenkilenc negyvenkilenc.

- Valamikor összefuthatnánk az ünnepekben - mondta.
Elképzeltem a fényekbe öltözött sétálót, a zsibongó tömegeket sötétedés után. A pörkölt, fahéjas dió, és forralt bor illatát. Ahogy együtt szeljük a tömeget, Bettivel talán egymásba karolva, felnőtt fejjel, pénzzel a tárcánkban, amin bármit megvehetünk, amit csak megkívánunk...
- Jó lenne... - mondtam. Megmozgattam az ujjaim - a kezemen, s a lábamon egyaránt - hogy kicsit visszaszálljon beléjük a vér... - de, most sajnos el kell mennem...
Robi arca megnyúlt egy pillanatra. Gyanakodva figyelte a szemeim, hátha csak ugratom, de láthatta, nem viccelek. Aztán, arca ismét felderült:
- Csak nem valami kislány van a dologban?
- Dehogy - mondtam, mintha épp valami égbekiáltó dologgal vádolt volna meg. - Dolgoznom kell!
- Nem azt mondtad, a banknál dolgozol?
- De igen - feleltem. Egy ezrest tettem az asztalunkra. - Vendégem voltál. Tényleg ne haragudj, de elkések!
- Mindjárt nyolc. Zár a bank - próbálkozott még. - Nem iszunk meg még egyet? Annyira nem lehetsz nélkülözhetetlen a számukra, hogy ne érj rá még egy órácskát!
- Pontosan. A bank zár, és nekem megkezdődik az igazi hajtás. Hol érlek el?
- Add meg a számod. Felhívlak, ha Betti is hazaér!
Már majdnem nyúltam a mobilomért. Félúton állt meg a kezem, amit ő is észrevehetett.
- Inkább én keresnélek - mondtam tétován. - Nekem gyakran változik mostanában a számom.
Nem ellenkezett tovább. Egy söralátétet vett maga elé, és felírta a számát.

Tizenkilenc ötven.

- Aztán meg ne feledkezz rólunk! Nem szeretném, ha újra eltűnnél annyi évre!
Hogy is tehettem volna! Végre megtaláltam őket...

- Minden jót, testvér!

*

A hideg szél kitisztította valamelyest a fejem. A füstmentes légkör, a fagyos, havas utcák mégis az ünnepek felé terelték a gondolataim. Betti, Robi és én!
Már messziről láttam a bank fényeit. Tornya magasan szökött a többi épület teteje fölé.

Egy perc zárásig!

*

Ma az új őr lesz szolgálatban. Nem kell, hogy ismerős legyek neki. Jó előre előkészítem a belépőkártyám. A zsebembe tartva a kezem forgatom, körbe-körbe, és igyekszem valamelyest megnyugodni. A banki szférában dolgozom - így mondtam neki. Az időnkből csak ennyire futotta.

Az őr épp megfordítja a táblát az üveg mögött, mikor elé érek. Mutatom a kártyám, és a másik kezemmel mutatom, hogy nyissa ki az ajtót.
- Takarítószolgálat - mondom. Elég filmesen hangzik, mint valami ósdi gengszter sztoriban a "szobaszerviz", mielőtt kezdetét veszi a hotelben a vérfürdő. Aztán eszembe jut, biztosa nem is hallja az ajtón keresztül, így mutatóujjam végighúzom a takarítóvállalat emblémája alatt.
Megnézi a kártyát, csak úgy, az üvegen át, majd résnyire nyitja az ajtót:
- Új fiú? - kérdezi. A szemét résnyire húzza. Úgy látom, nem lát túl jól közelre.
- Én a régi vagyok - mondom. - Ellenben, magát még nem láttam. A héten kezdett? - kérdezek vissza.
Csak bólint.
- Karcsi mondta, hogy vesznek fel valakit... - folytatom.
A másik őr nevének említése oldja kicsit a feszültséget.
- István - mondja, és kezet nyújt. Én megszorítom, ő csak tartja ernyedten. Akár a döglött hal!
Végigsétálok a folyóson. Balra a takarítószertár. Kipakolom a felszerelésem. A szemem sarkából Istvánt figyelem.
Rendőrségi sziréna hangja hasít a légbe. Hátrakapom a fejem. Sehol semmi mozgás. Kiver a verejték! Az őr a székével hintázik. A mobiljáért nyúl, és felveszi. A szirénázás megszűnik. Csak csengőhang! Idegőrlő!

Beszél, majd leteszi. Zseblámpát vesz magához, és ellenőrzi tokjában a fegyvert.
- Körbejárok - mondja, s a fejébe nyomja sapkáját.
Bólintok. Bettire és Robira gondolok. Megvárom, míg eltűnik a fordulóban, majd én is munkához látok.
Megmártom a rongyot a vödörben, és hozzákezdek a felmosáshoz.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Olvasó
Regisztrált:
2008-01-22
Összes értékelés:
44
Időpont: 2008-02-12 21:23:51

Kicsi Madaram! ez nagyon érdekes és izgalmas volt. Tetszett!!!!!
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2008-02-11 21:44:07

Kösz az összefoglást! Örülök, hogy volt a soraim mire/kire vonatkoztatnod, és ébresztettek Benned közlésre szánt gondolatokat is... Teljes egészében fikció!

Hogy nem mindenkinek ezt jelenti a novella (bár ott rejlik benne az értelmezésed lehetősége)? Igyekszem annyi szabad teret adni, amennyit csak adhatok; mert észevettem, a saját gondolataim úgy sem sütnek át a maguk fényében, ám elindítani sokakat el tudnak olyan irányba, amire magam legtöbbször nem is gondolok...

Nálam legtöbbször szabad a vásár!

Köszönöm, hogy itt jártál. Üdv: Kuvik
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1523
Időpont: 2007-11-02 18:59:45


Végtelenül izgalmas, nagyon profi, amit alkottál.
Örülök, hogy ismét olvastalak.
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-10-29 15:33:37

Köszönöm, Boer! Meglátjuk ABC-n mennyit ér!
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-10-22 20:53:49

Mégsem lehet minden történetemben bankrablás!

Köszönöm a dícsérő szavakat - nagyon jól estek! Örülök, hogy ismét olvastatok! Üdv:

Kuvik
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2007-10-22 19:15:34

Szia!
Az egész történet alatt az ember úgy olvassa a sorokat, hogy várja, na most...most mindjárt történik valami szokatlan, furcsa. Végig feszültség alatt tartott az írás. Sorai között több helyen is ott volt a robbanás lehetősége, de te nem...Na, majd a végén...ott lesz a nem várt (dehogynem várt) fordulat. És ott sem. Megdöbbentő!
De leginkább az, hogy mégsem maradt hiányérzetem utána. Az egész novella nagyon profi.
Gratulálok!
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3794
Időpont: 2007-10-22 18:50:18

Szia Kuvik!

Ebben a novellában számomra az volt a meglepő, hogy a végén nem volt meglepetés...a pasi tényleg takarító...pedig én azt hittem...

Hogy Te mennyire tudod "manipulálni" az olvasót! Hihetetlen!

Gratulálok!

Gyömbér
Alkotó
Regisztrált:
2006-05-21
Összes értékelés:
440
Időpont: 2007-10-22 18:49:43

Lehet, hogy velem van a baj, de én komolyan azt hittem, hogy a fickó bankrabló. Szándékos félrevezetés volt? Mert ugye persze utána rájöttem, hogy nem. De egyébként remek, ahogy azt tőled már megszokhattuk. Felvillanó történet-töredék, magávalragadó hangulattal.
Gratulálok, élmény volt olvasni.

macs

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Téli világ című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Vágyódva című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) J. W. Goethe:Weihnachten című alkotáshoz

Szem Eszkör alkotást töltött fel Akarom (5/5) címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Téli világ című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Márton- napi lakoma című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Profil-OM című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Epilógus a vers ABC sorozatra című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Emlékezve Finta Katára című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Márton- napi lakoma címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) Epilógus a vers ABC sorozatra című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)