HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1861

Írás összesen: 48120

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Jártó Róza
2019-04-21 18:59:58

Szülinaposok
Reklám

Versek / elmélkedés
Szerző: pszíFeltöltés dátuma: 2007-10-23

Phido ÉS Timber XII×XII pillanata

Testetlen utazom
a végtelen idő
konkrét, köves útját.

Simának tűnő,
hegyes, arany tested
mozdulatlan Chronos homályában.

Én alkudtam érted
ócska vásárban,
az egyetlen gazdag kufár sátrában.

Megálmodtalak
az idő és az emlékezet
feledhetetlenségében.

Most szabadon
szállok a szélben,
akarom, hogy enyém légy végre.

Testemet eltemettem,
lelkemet elvetettem.
Szabadon, érted.

Karmazsin könnyem kitör
üveges, ezüst szememből,
ha arra gondolok...

Egy évezred
árnyékának apró pillanatnyi csodájaként
ragyog tested énnekem.

Lelked kívül bolyong
- neked is -
ellenirányban éntőlem.

Ezer-ezer ilyen pillanat után
mondtam Neked:
"Fogd meg a kezem!"

Te féltél, hogy kiszakad.
A múlt és a jövő jelen-kapcsa vagyok.
Nem arany, adamantin gyűrű.

Nem létezem.
Te fogod mégis testetlen kezem,
s ékszer leszel ama gyűrűn.

Mondtam megint,
az ezer, a sok ezer együtt töltött pillanat egyikében:
"Ne félj!"

Ragyogtál szilárd alapomon.
Te, a tér, a végtelen,
én, az idő, a nem létező.

Keresztülfutva; átdöfve
a mindenséget,
ami ott van:

a gyilkos tett után, a születés előtt,
a menekvés múltán és a hősi ugrás előtt,
a halál sóhajában, az élet lélegzetében,

a kimondhatatlanban, a megismerhetetlenben,
az enigmákban és a rejtélyekben, rejtvényekben;
kérdés, kijelentés, válasz és parancs egyben.

Egyvalamit sosem felejtek:
hangjaid csengését a VAKSÁGban,
oly' sok és mégtöbb "idő" "elmúlásával".

A homokszemek
miriádszámban futottak
a világ összes koordinátarendszerének irányába.

Minden szem lehulltakor
volt hozzám egy ezredévnyi,
kedves, időtlen, feledhetetlen szavad.

Válaszoltam.
Már akkor válaszoltam,
mikor még meg sem szólaltál.

Mikor még nem ismertelek,
amikor még senkit nem ismertem,
még önmagamat sem.

Éreztem jelenléted,
ott voltál mindenhol,
mikor még nem éltek benned.

Szeretnünk kellene egymást
- mindkettőnket utálják,
meg nem akarnak érteni.

Szeretnem kellene Téged,
ürességed végtelen
visszhangot ad néma szavaimnak.

Szeretned kéne engem,
mert archaizállak, öregítelek,
hírnevet, megbecsülést adok terednek.

Nem szerethetjük egymást.
Magunkat?
Bele se gondolhatunk...

Akkor mi van mégis köztünk?
Elszakíthatatlan kapocs,
mely összeköttetett.

Nem létezünk
csak egymás számára,
létünket csak együtt ér(t)jük meg.

Kapcsolódásunkban állandó
a szerelem, a lángok,
fagy, fény és sötétség.

Ez így általános,
egy így kellő,
együtt létező.

A világ poklába süllyedvén,
az árok aljából kiszakadván
újra zuhantam űrödben a mennyek kapuján.

Hogy lehet odáig süllyedni,
árulja el valaki,
hogy a végtelennek tűnő

utazás végén
ott találjam magam
a világ tetején?

Azóta, mindőn langy szavad
nem-létem fájó sebének írját kötté
vég nélküli gyolcsba,

nem félek.
Vigaszom emígyen viszonzád:
"...[s] ne félj!"

Saját karjaim kulcsolván,
min tested ékkőként ragyogván,
betöltéd végtelen szívemet.

Testetlen,
de magánytól szakítva utazok már,
fényes lépteid nyomán.

[megjegyzés nélkül]

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2699
Időpont: 2013-05-07 21:24:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ilyen hosszú verset. Elég lehetett megírni. Szép lett szerintem.

Ági
Alkotó
pszí
Regisztrált:
2007-10-11
Összes értékelés:
26
Időpont: 2008-05-04 21:27:02

Köszönöm, András!
Most kicsit nehéz helyzetben vagyok (rég nem írtam már, látjátok), ám épp ma éjjel tettem fel egy új verset, ami egy új ciklus kezdetét jelenti számomra.
Alkotó
András
Regisztrált:
2007-12-01
Összes értékelés:
3210
Időpont: 2008-02-27 15:05:13

Érdekes ez a szubjektív idealista megközelítése a dolgoknak, és a szerelemnek!
Nagyon tetszik!
Üdv.: András
Alkotó
pszí
Regisztrált:
2007-10-11
Összes értékelés:
26
Időpont: 2007-11-07 14:46:30

Köszönöm, dinipapa és szintén fogadd elismerésem...

Értem én, Davey ;)
és köszi mindent...
Alkotó
Davey
Regisztrált:
2007-08-18
Összes értékelés:
236
Időpont: 2007-11-07 10:22:23

Természetesen nem a vesed, hanem a versed.
Alkotó
Davey
Regisztrált:
2007-08-18
Összes értékelés:
236
Időpont: 2007-11-07 10:21:51

Hogy szerelemről lenne szó? :) Már mondtam pszí, amit a vesed kiváltott belőlem. Láttam a Szaharát. Még ilyet!Még!Még!
Alkotó
dinipapa
Regisztrált:
2007-10-15
Összes értékelés:
1721
Időpont: 2007-11-04 23:31:37

Szoktam mondani, valahol valaki mindig vár valakit.
Valahogy kivettem a versedből, hogy valahol várnád Őt!
El fog jönni. én már tudom.
Gratulálok a versedhez, élmény volt!
Üdvi: d.p.
Alkotó
pszí
Regisztrált:
2007-10-11
Összes értékelés:
26
Időpont: 2007-11-01 22:53:20

Nem is tudom, létezhet-e valóban, vagy csak én álmodom...
(az a valaki)

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) a múltunk is mi vagyunk című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...II/2. 18+ című alkotáshoz

Horvaja alkotást töltött fel Sípszó után címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...II/2. 18+ című alkotáshoz

Horvaja alkotást töltött fel Paradicsom címmel a várólistára

sankaszka bejegyzést írt a(z) Dal című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Az első űrhajós címmel a várólistára

Susanne bejegyzést írt a(z) A világ tetején című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A világ tetején című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A világ tetején című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)