HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48089

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-04-15 00:07:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: KuvikFeltöltés dátuma: 2007-10-25

Baba





Talán az lehet a baj, hogy túl sok a babám.

Ebben a korban már a lányok is a max. egy példányban határozzák meg a limitet, hát még a fiúk! Ki sem szabadna óvoda után ejteni a szánkon a baba szót!

Csak áll az ajtóban, és a szobám nézi, földbe gyökerezett lábakkal. Érzem, számára most úgy kilassult az idő, hogy akár ki is sétálhatnék a fészerbe a metszőollóért, hogy elvagdossam azokat a gyökereket, ki is pirosíthatnám az arcát, és beültethetném a többi baba közé; már csak akkor venné észre, mi van, mikor gőzölgő teával jelennék meg ismét a szoba ajtajában. Az anyám is behozhatná (apám soha nem volt), de minek, ha én is tudok teát főzni! És szeretek is. Nem olyan filterest, hanem igazi teát. Füvekből, szűrővel.
De nem megyek az ollóért, sem a teáért, csak lágyan megérintem a könyökét, és beljebb tessékelem.

- - mondja.

Ha előbb szólt volna, hogy jön, sütök neki valamit; így semmivel nem tudom megkínálni, csak a szombati mézessel. Anyám új pasijának sütöttem, de nem nyerte el túlzottan a tetszését. Olyasmit sziszegett, hogy: kis ringyó; aztán vette a kabátját, és távozott. Anyám utána. Talán az is megtenné, de egyelőre nem merem magára hagyni a babák között. Látom, mennyire feszélyezi őket a jelenléte. Új még itt. Tanulni kéredzkedett át. És minden, ami új, potenciális veszélyt jelenthet a nyugalmamra, ezért kissé fenntartásokkal kezelem.

- Ez a szobád? - kérdi csodálkozva.

Bólintok. Egy igen, most túlságosan megterhelő lenne.
Most számomra lassult ki annyira az idő, hogy ha akarna, felpattanhatna, és kironthatna a szobából, vissza se nézve többet. Csak az ajtó csapódására térnék magamhoz, vagy a teáscsészék koccanására a szürke tálcán, melyek anyám ráncos kezein egyensúlyoznának egy darabig, majd látván, a lány elment, egyszerre vetnék magukat a mélybe, sötét foltot hagyva a vastag szálú szőnyegben.
De nem él a lehetőséggel. Megvárja (vagy észre sem veszi), míg zsibbadtságon tovaszáll, és egy spirált húz elő a táskájából. Kettéválasztja a fotelben ringatózó babatengert, és leül közéjük. Kicsit féltem attól, ami ezek után jöhet, de nem szólok. Magának keresi a bajt!

- Kezdhetjük? - kérdezi.

A sípolós baba gumihasa fájdalmasan mordul. Érzem, hogy árad szét bennem az a bizonyos érzés.

- Addig értem, hogy...
- Inkább üljünk a szőnyegre - javaslom hirtelen.

Nem mozdul. Legszívesebben lerántanám, és kigurítanám a szobámból! Könyöke mögül a baba, amelyiknek a lány alá szorult a lába engem vádol: azzal, milyen szerencsétlen, pipogya alak vagyok! Este nem lesz kifestős. Nem kenhetek rúzst az ajkára. A pirosítózás is elmarad.
"Az" az érzés, érzem, lassan felkúszik a bokámon, végig a lábszáramon, lustán köröz az ágyékom körül, egyre nagyobb karikákkal, míg egy hulláma el nem éri a köldököm.
Baj lesz! Nagyon nagy baj!

- A szőnyegre? - kérdi.
- Síp - nyöszörgi a baba.

Az érzés már a torkom szorítja. Kitörni vágyik. A szememre könnyfüggöny ereszkedik. A kezeim ökölben.
Nem törhet ki! Nem hagyhatom!

- Mi lenne... - akadozom. - Ha... valamikor máskor...

Nem érti, de megértőnek mutatkozik. Az összes baba mosolyog.

- Csináljunk valami mást, vagy menjek inkább?
- Inkább menj - mondom. A hangom szinte könyörög. Az érzés feszít, eszeveszett erővel döngeti az érfalaim. Nem a baba miatt! Valami más vert tanyát bennem! A betegség.

Feláll. Hátrasimítja a haját. Olyan lassan, hogy ezalatt kihúzhatnám a fiókom, kivehetném belőle (úgy, hogy észre se venné) a hajkefém, és rendesen meg is igazíthatnám a haját, míg ő egyetlen tinccsel bíbelődik; de nem mozdulok.
Olyan ez, mint hányingernél, vagy hasmenésnél. Elég egy apró mozdulat: egy kézrezdülés, netán egy pillantás, és robban.
Elköszön, és elindul kifelé. Még négy lépés. Három.

- Szia - mondom.

Elég a hangszálak apró rezdülése, az érzés kitör. Előbb a torkomon, aztán a szemüregeimből. A könnyek szétkenik arcomon, ami már-már nem is az enyém, csak egy idegen maszk, annak az érzésnek a maszkja. Elsötétül a világ, egy pillanatra minden kitisztul, aztán érzem, ahogy a térdeimnél és a bokámnál ereszt a tartás (mintha a marionett-bábos elengedte volna a szálakat), és összecsuklom a szőnyegen.
Nincs több könnycsepp. Levegő után kapkodok. Olyan erővel feszít belülről a zokogás, hogy a tüdőm nem képes venni az újabb akadályokat.
Egy pillanatra hátranéz. Embriópózban heverek a szőnyegen. Tétova mozdulatot tesz felém, mintha segíteni akarna, de végül nem teszi. Kabátujjába rejti kezeit, és távozik.
Anyám jelenik meg az ajtóban, a szürke tálcával. Rajt a két, ugrani készülő csésze, a szombati mézes, a megrágott darabbal együtt, ami még őrzi a hétvégi pasas foga nyomát...

Térdre esik előttem. A csészék - még becsapódás előtt - ugranak. Sötét foltot hagynak a szőnyeg sarkán.

- És aztán?
- Aztán?
- Aztán. Kellett még történnie valaminek. A metszőollóval, véleményem szerint. Jelentőségét látnám...

Nem nagyon akarom elmondani. De segít talán. Mégiscsak elmeorvos, nem igaz?

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2010-01-03 15:09:37

Ha nem is szájbarágósan, de szerintem a második, illetve harmadik mondatban tisztáztam az elbeszélő nemét. Egy lányos fiú, aki abban a korban van, amikor már lányoknak sincs nagyon babájuk.
Az anya nem fiatal már (ez is erősíti talán, hogy az elbeszélő se az a kimondott gyerek), pasizni meg gyerekkel és ráncos kézzel is lehet...
Tudom, kicsit néhol ködösebb a kelleténél, de szeretem megadni a kellő szabadságot az Olvasónak is. Azért gondolkodom rajt. Máskor igyekszem jobban ügyelni erre.
Köszönöm, hogy véleményezted!
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-01-03 09:42:16

Tetszik, főleg a vége...viszont hol fiúnak tűnik a mesélő, hol lánynak, az anyja egyszer öreg (ráncos a keze) máskor nem annyira (pasija van). Az elején szerintem jó lenne egyértelművé tenni, hogy nem óvodásról van szó, hanem már akkor nem szokott a gyerekeknek sok babájuk lenni.
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1524
Időpont: 2008-01-31 18:14:11


Valóban többször kell elolvasni! / Na jó... kétszer olvastam el./
Ez szuper! Nagyon tetszenek a szóhasználataid.
Úgy, ahogy van ,az egész mű nagyszerű.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2007-11-03 12:57:19

Szia!
Regressziós elbeszélés...micsoda sorok! És tényleg többször kell olvasni, mert a felét nem értem, fel sem fogtam még, de valami van benne...különleges varázs. Te mindig meg tudod lepni az olvasóidat. Gratulálok!
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-10-30 20:40:11

Értettem (valahogy); és ismét köszi!
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-10-29 20:48:38

Köszönöm, kedves Tőled!
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-10-28 20:42:11

Köszönöm, mindenkinek! Jól esik, hogy olvastok!
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8325
Időpont: 2007-10-28 17:35:20

Szia Kuvik! Általában nem szeretem a rejtvényeket, mert lassan forog eszem kereke, kivéve a tieidet. Szórakoztató módon írsz, nagyon szeretem olvasni a dolgaidat!

-én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2007-10-26 11:01:05

Szia!
Ez nagyon jó lett, többször is elolvastam.
Rozália
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-10-26 09:00:34

Köszönöm mindenkinek! Jó, hogy mindig jöttök! Így van kinek írni!

Igyekeztem a dőltbetűs részekkel erősíteni kicsit a novella párbeszédes jellegét (mert a felidézett látogató szavai a későbbiekben az orvos szavai is ); de ugye nem baj, hogy ez - még így is - csak a végére jön elő? Legalább lesz fordulat. S lesz miért újraolvasni!

Üdv: Kuvik

Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3806
Időpont: 2007-10-25 22:34:23

Szia Kuvik!

....és már csak négy sor volt hátra...három... kettő...egy... és még akkor sem volt halvány gőzöm sem, hogy hova lyukad ki a történet....
Zseniális! Gratulálok!
Szenior tag
Regisztrált:
2006-05-21
Összes értékelés:
440
Időpont: 2007-10-25 12:19:32

Elmondom itt is, hogy nagyszerű, meg hogy gondolkodni kell rajta, és a legvégéig ezer dolgot képzeltem belé. Az utolsó mondattal legalább irányt mutatsz. Még biztosan olvasom párszor.

Gratulálok, és köszönöm az élményt!

macs

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel Nagypénteken címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Depresszió című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A baleset című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Impresszió című alkotáshoz

Bara Anna bejegyzést írt a(z) elszakadt című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Búcsúlevél nélkül című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Impresszió című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Piros tojást választok című alkotáshoz

Jártó Róza alkotást töltött fel Levél a mamának címmel a várólistára

Horvaja bejegyzést írt a(z) Szex szeretkezés nélkül című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Húsvét alkalmával címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Piros tojást választok címmel a várólistára

Bálint István alkotást töltött fel Gyónás címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Temető-tündér című alkotáshoz

Etelvaria alkotást töltött fel Vízi motoros címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)