készülök elmenni
a rét szélére értem
szedtem én sok virágot
de most már véres mindkét kezem
valahogy valahogy más itt minden
mint hittem
valahogy valahogy kevés vagyok én ehhez
nincs mit tennem
tényleg valami elszakadt
tényleg valamit érzek
könnyeket markol szempillámra a magány
minden sötét körös-körül
jahj, úgy fáj az élet
valahogy valahogy más itt minden
mint hittem
valahogy valahogy kevés vagyok én ehhez
nincs mit tennem
mintha csak egy darab volna
körülöttem ez az egész
és én csak néző lennék a Föld-színház egén
hogy így látom és érzem most magam az is csak hiba
egy újabb rossz amit elkövettem ma
én nem érezhetek semmit sem jogosnak
ha hiba történik az mind belőlem fakad
hiba vagyok elmúlásból kikelt mag
valahogy valahogy el kellene menni
a rét szélén túl virágot szedni
valahogy valahogy kevés vagyok én ehhez már
valami eltűnik belőlem ismét
de ez is az én hibám