Kell az érintés!!!!
(hogy túléljük a holnapot)

Tagadni igyekszem mindenki előtt mit is érzek,
mikor kérdik szeretlek- e még.
Mindennapos harc az életem az ellen, hogy érezd szükségem van arra, hogy szeress
Megöl a kin mikor látlak, mert azt várom ölelj magadhoz,
S mikor nem, gondolatom uralod.
Nem látja senki mit átélek, hogy lelkemnek ez mily gyilkos gyötrelem,
Csendben hullatom véres könnyeim, ahogy mardos, tép e mérgező kin.
Harcolok, mert nem akarom hogy utunk, mely eljő idővel, szivemmel szakadjon el.
Harcolok, mert nem akarom elvem hazugságba torkoljon
De néha, ezek erőfeszitések semmit nem érnek a vágynál, mi felül kerekedik,
mikor már a haldoklás túlságosan fáj, a karjaidba húz.
Idővel ugyan, de szembesülnöm kellett szégyenkezve a gondolattal,
Hogy legyen barát mi nekem voltál, vagy szerelem, vagy bárki más, kit szivünk szeret, kell hogy megöleljen.
mert máskülönben, érintés nélkül, odavész lelkünk.