S hová tűntek a halk léptű lányok
Ringó csípők a hajkoronások
S hová a versek, asszociáncok
Nyelvemből itt semmit sem találok

S hová tűntünk innen mi magyarok
Acsarkodik minden, nem él, csak mozog)

(Zalán Tibor A feltámadás nyomorúsága részlet


Temesvár vala egy jeles kaputok
Terekek ellen nagy bizodalmatok
Jelesben Tiszántúl az kik lakoztatok
Ő elveszésén ti már sokat sírtatok

(Tinódi Lantos Sebestyén 1552)


Ezörötszázötvenkettő, nem münekünk vót
Jóra telő esztendő haj tudtuk mi lösz utaján
Mikkor Temesvárról elindula, három kapujából
Vala, fényösön Mönnyórszágba, Losonczy hada


Addig zürmölt, fehér pora sűrűjéből
Míg elfogyott zivar fehér hava java
Porka havak ámmogtak zenge-zungáztak
Útra kész terek vadász útján, jó vad, ember, portéka
Sírt árva csöngör, szomorú cserökön
Jó vadászat előtt magyar hazájában


Szállj, szállj sólyom madaram, burus fáról
Burus fára, egének vasalt monyasait
Őseink ága bogáról szórd, bodorú hazámra

Rajta csítkón szürkén, nyerögszőrén
Sok legénynek megtarisznyált pendelyét
Hogy bele bújjon, felnyergeljen
Az sok elesett Temesvári vitéz

Édes pejem Jankula fehérje, csid te!
Ne légy velem oly jeszke, hó! Megállj tűzes
Vigyáz, rám hátadon, sebős meneteled

Meglábalhassam vala, várj csipöszködjek
Sörényedbe csipöszködjek rendösen!
Nálunk felé jő a terek

Sólyom, sólymom, édős karulymadaram
Sirhatunk mü, met vagyon mért, ha
Szusszal sem bírja tovább kis hazám

Eltőt sok szép idő után, megállt
És azóta sem halad felettünk magasabbra
Ég közepíbe szomorú arcával a nap

Siess, siess edös karulykám, el ne feled
Járos legénynek hírét hadjad minden guzsaj
Ajtajában lány szűvéből annyit ahány
Felmatolált fonalában minden
Íge háromszáll, zseréb fonalában
Hatvan száll, annyiszor annyit, csókot
Hozzál, ahány legény, ma a terek útját állja

Arra siess pej lovam, arra vadaskodik terek
Helyből megszöki magát migsirül mint szél
Pejem vigyél igyenössen égbe, szerencsénk csillagához

Az angyalát egyszerre fel tetős tetejére
Ne siess úgy pejem, Jankula monyasa
Így sem látom még ha újomat főtartom
Szemömhez, azt a röngeteg Temesvári vitézt
Azt a röngeteg szerencsétlen legént

Amint tüsténtösön visszatérnek, jővelj madaram
Forogj, forgassad, keringőzzél karjaikban
Ének mennyei kar énekében csókold homlokuk

Siess, siess várd megfúvintom előre
Égig fújom, hallják szándokfa kürtöm
Hogy tavaszig tárva nyitva kapukon
Életük a mennyországba érjen

Mormolja a Temös Begaközi főd is haragjában
Jertek, jertek segítsetek néki nagybúlyában
Hogy nyugodtan möhössön a dogára

Elestetett üdő, elendeledett eső könnye
Sem segít immár csak megeresztik
Ahányszor esik az elesettek sajgó sebeik

Szürkönyet alkonyat előtt jer pejem szállj
Égösvényig röpüljünk körösztül
A várból felszálló szívárvánon

Alatta fekszenek örök kiknek kevös vot
Veszedelömben szerencséjük, jer terítsünk
Reájuk egét szerencsétlenül fekszenek

Szerelömbe, tamplom, fejük fölött kereszt
Virág nélkül, sok szegén legén
Fej nélküli Losonczyval, ahogy tőt múlt az idő,

Százhatvannégy esztendőig reménykedtek
Uruk jobb oldalán, együtt kelhessenek
Nekik adatott országuk kinyílt kapuján
A mennyországba

Porka havak hulladoztak, hulltak, Gallipolira
Utána ahogy a terek partot ért gyakrozva
Nemsokára a magyaron töngörögött végig

Álmaiban ahogy játszadozva hulltak Sulejmánt
Őkémit ifjú álmaiba csalá, Stambul tornyairól
Piros csidmás janicsárjai köze

Velük fordul újból Mohácson, Budán,
Megrázta a ló, övé egész Magyarország,
Hetedhét ország várj még, várj még profétám

Nemsoká tiéd a többi világ, szűvem belől
Nem sokáig fáj, böveszem én Temesvárt

Édös nagyszemök sólymom, férjuram
Büszke madara, szállj Csejtéről selymék közepéig
Temösváron Lonsoczy vállára

Temesváron ejtsöd orcára két lányom
Csöpp tenyeréből, csöpp könnyeim
Vidd hiröl sijannos hangommat
Ágyam sem vettem melegében várom

Küldöm csőrödben ajkára csókjaim
Édes nagyszemököm, ne feled megkérni járósom,
Ajtómnál minél hamarább kopogjon

Elébe küldöm ágyba bújt vágyaim hintóját
Fülibe csúgd aranyim lovam semmit sem érnek
Ha nem bújhatok éjjelönte melléje

Nagyságos keresztasszonyom borult térdre
Szolga leánya, engedd kössem förödö madár szárnyra
Friss bokrétám legszebb gyöngyvirág szemit

Kinyíltan fűzze csőrivel, éfjú szerelmöm
Tomory Endre nemes keblére, meglátod
Megtalálod sudár termetét

Senkinek sem csillog úgy fekete haja, szeme,
Néki legédesöbb szája, néki bársony orcán, bársony bőre
Hózzál ósómra karikákat, ujjamra mátkámtól gyűrűt

Bújj hozzám madaram, bújj közelebb, megsúgom
Levetettem lányruhámat, vót násznagy
Havasok bércek rengetegje csillagos ég alatt

Visszhangzó ormók vot vőfély, nagynyoszolya vót
Virágzó virágokkal pázsit rét, kisnyoszolya vót
Nádas folyok martja,

Széllovak telis tele puha pihe tollait tollszekerei
Hullatták, tanúm rea csillagos ég, a hold, a nap,
Rőngeteg daloló sok madár,

Mezők Zümmögő színes bogár muzsikusa,
Olyat táncoltunk hogy vaj, amilyenre még
Soha sönki nem emléközött. a tiszta ég alatt

Édös sólyommadár, szelidőcske karulyom
Ügye megígéred soha nem bántod majt
Korán reggel dallal, agytörőben ébredő
Vidám cinegét, fürjet, fülemülét, pacsirtát

Jaj hogy tudja keresztanyám, nem tamplomban
Mondtunk hütüt, szerölömből töttünk vallást,
Esküt most is abb a szóba van

Karulykám, karulykám arra szállj
Hol látod-e tova, főjő majt a nap

Átkozott keresztesekre, hiába egyezkedet
János királlyal, fiával, mérgét tűzét ontaná
Az eget ménkűvel is rájuk borítaná,
Csak így távozhat dicsőn profétához

Menjünk, menjünk álmában kiáltott vonaglott
Nehogy a várost, országot Ferdinánd elkapja előle
Mohamed birodalmad Dunán túlra folyt

Ne hallgass többé olyan Börklüdzsére, lázadó
Bedreddinre, elhajlottak igaz hittől, nemsokára
Sóra kerül Eger, Szigetvár, Bécs,

Annyi kincsnek régóta portán a helye, tágult
Szemekkel hízeleg, fürmölődik, szisszenve ételődik
De senki sem hallja szavait, próféta sem válaszol

Fényes fátyol hullt éjszakánál, vakjosabb szemmeire
Fényesebb vót alacsonyabb sötét félholdjánál
Csak hullt, tovább hullt, majdnem kigyulladt

Fekete lófarkas zászlóján az éjszaka de csak az úr
Elveszett összes templomainak sírjai, helyei világlottak
Sugarai fényes fátyolába bugyolálták, szöme elől
Szép szerént holtjait

Sehogy sem tetszett Sulejmának, hogy csak így úgy
Megbecsteleníti egy átok próféta nevét felhorkant
Hírnevéért- Allah Abdullah ne félts, ne félj
Megszentettem titkát, van reá orvasság vigyorgott
Magabiztosan kardjára csapott

Hitetlenek fátylat még az éjjel eltiporni szerette vóna
Mint terült ferült, a Próféta hangját várta helyette
Hangosan csengve, Fráter György szavai intették
Mitől még jobban feldühödött

Becsaptál hitszegő - kiáltotta vissza, majdnem nevetve
Kiült arcán nyugodt öröme - hisz már nem is élsz!

Kínlódva hadakozott,veselködött, kapkodott fátyolért
Hátha elkapja, széttépi, elfoszlatja fényét, kezébe ragadja
Csak mint megbotlott látta, útját másik világ küszöbe állta

Most bele ütközve, vissza is pattant, handzsárjával
Handászva, hányt vetetten hadonászott alig vette észre
Áttetsző irbontalan árnyat, mely feje főlé hajlott

Meg is állt egy szusszantásig, árnyékában kapu előtt
Ügy tűnt keserves pillanatában, feje fölött fenyegetően áll
Ferdinánd császár egy bárdal

Tornyosodik az a árny -tetén sújtlak-hallani vélte
Losonczyt ki minap,Temesvárról már elkergette egyszer

Kezeivel csapkodott, jóllakástól valótól
Mintha védekezne, félne, nyüskötölve nyögött, prófétám
Könyörögte keserves hangon, verritezve ágyában,
Mivel nem kapott választ, segítség után kiabált

Tépelődött, megrémült csauszok hitték, ébren van
Sajnálták, lehet beteg, ha nyitott szemekkel
Tereperél, turál, félrebeszél, rohantak orvosok, udvar

Nagy lett mindjárt a tapota, de majdnem fejüket vette,
Ahogy feltámbálódot, parancsba adta rögtön
Írták is szorgosan a fermánt két sölyöm sinórral

Pöcsétjében Ahmát második nagyvezírnek
Khasim Ruméliai basának százezres hadával
Döntsék keresztestül Hunyadi kastélyát, várral
Földszínéről Temesvárosával Bega mocsarába

De várjatok! Csak akkor ha az város nem lehet
Nyolc szandzsákkal defterében éjaletek fénye,
Oda vesszen minden keresztes kereszt
Mind kik hívőn harangszónál áldják

Arra siess merre harang szólalik
Sirülj mint forgószél, megtollasodott szonnyú
Karmú komondorok most kaptak legjavára

Amifélék csapd, taposd agyon, döllendözz csak
Döllendözz terek, hullj jobbra, balra, hullj,
Ha egyenesen úgysem jársz

Megtagadták beszédököt, nekem sem esne könnyen
Ha hátat vetök, úgy verjenek agyon
Rípjed villám tűzes nyila, ne hadd csőrűkben
Szömét karmaikban legén szűvét

Ha reájuk borulsz sebeikre, töddj kezükbe napot
Szárnyaidon repítsed heezám, minden sugarában
Felnyergelt csöngős pöngős lovakon
Losonczy seregét, tiétek minden ékes szavam

Egyet sem tudnék szépen szólni ahunnét
Másvilágba sijed tova, nedves szürkönyet
Vállaközös markos legényei után sírva

Csálámbázó ázó juhok, bándogálnak fázva
Árva darvas szomorkodik itt ott galyos
Szántón, gebe monyas ló, horgássza fejét
Ha tüstént nem terítsz elébük
Tavasz zöld virágzó rétét
Amott bőg egy csingár elguzslott marha
Kerüli a göbőt nyikorgó, hegyekbe tartó dökrető
Tengelyig süllyedt félig eldőlt fakóca

Siess, siess mindjárt itt a terek
Küsdég errünt mekeg, üres makk magtalan
Csuga szegénylik túloldalán útján,
Tárd fel szárnyaidat ösvényén
Völgyből fel havasokba még messze loktól
Bércek menedék helyétől, siess, fuss, velük
A terek csak azért nem ért még utol, met leállt
Hogy elhajtsa azt a sok szőribe futót

Edős sólymom. nagyszemök madaram
Most terítsed szárnyaidra a csillagos éget
Ha már suhutt élő lelket nem találunk
Rebedözzön szárnyaidról lelkük
Ragyogjanak, ragyogjanak harmatcseppen
Napként csillagként odáig hogy sötétben

Se ballagjak sokat amíg, eljöve a reggel

Ne várj forgószelem míg terekát látsz
Virrants egyenősön rájuk, villám tüzes nyila rípjed
Úgy égjen tüzed ahogy török tésszen reája
Pörköld hamu porig zinár tollú kezét

Forgószél ne várj, ne várj édes pejem
Kétrét ahol bement ott is üssed agyon
Köcsen kinyért amivisszajár, verd vissza

Vessögesd záhold fenéjét, utána sebös
Vissza pendelyükbe, azt a sok legént
Nehogy kialudjon tűzzel, lobbal felrebbent
Lelkök minél hamarább fénybön förödjönek

Hajnalodás előtt a csillagos ég csak azért állt még
Hogy megtörölje könnyeit Temesvár felett
Éjjel folyó könnyeiből egy utolsó pillantást vetett

Duzzadó folyamában gyűlő keservére
Nehezen adta át helyét, irgalomért könyörögve a hajnal
Első napsugarait besötétítő köröző hollók seregéhez

Kieresztette a szél, bár legényéré borulna
Kibontott gucsmija, lány ágyékára omló haját
Várj karulyom, édes sólyom madár

Sugárszárnyaidra mindjárt kész a himő
Várd meg tejúton születő csillagot,
Éjszakába folyó erdők mezők hegyek tejét

Napkelténél szebb bőröm virágát, csicsőm
Szép bibéjét, szárnyaiddal öleld, ha átkarol
Megölel nem is tudja kebléhez simul
Ágyékomban fogant gyermeke

Mönj, mönj. röpülj napnyugta előtt
Siess és találd meg őt

Mint már annyiszor most is ő borult
Asszonya vállára, sömmi hírt sem kaptak
Tegnap óta fegyverbe vonult férje
És efjiú nemese sorsáról

Hírnököm, hírnököm ne hírt, hanem őt
Hozzad hozzám vissza, ahogy úgy
Ríva csüngelógázta bőcsöjében, két gyermekét

Anyjuk leomló dús hajában eldugva, játszadoztak
Puha kezeiket Pekry asszony ajka keservesen
Könnyeiben hun az egyik, hun a másik szép
Gyermeke arcán csucsorodott bánatában

Bőcsöjim bárán fehérje, édes felhő bőlicéim
Hullassátok le az égből férjem vállára
Fruzsina és Anna aranyhajszála két karikáját

Hulljon homlokára napod, ahány szőre szálad
Annyi csillagod, keble melegében szíve
Két bőcsöjében csüngelógázzanak
Fényes göndör karikái

Nászolodó napnyugati elől, csak nehogy megtud
Bánatom elküldeném játszón veled a kis szőke
Balánt ablakodhoz

Magas legelőkről minden madár boldog dalát
Bogarak zümmögő méhek szárnyain kikelt virágok
Hírnök illatát

Ha eljutnék estelős estig hezzád
Estétől reggelig a búba kapott nap elől
Mezitelen éggel bújnék veled csillag takaródba

Lecsatolt deszüm, vagyonom a tiéd, szerető szűvem
Könnyeim, oh Istenem légy kögyös, pádmányt ásnak
Reá fekhessek sírod alatt, ha életöd veszik
Életöm, ha érted életöm veszöm

Nézd édes asszonyom, nézd ellepnek színeik
Pillancsok, pillancsok jertek segítsetek nékem
Megszúrt újbegyömből egy csepp vért
Engedjétek, napot tesszek szárnyatokra

Azt hogy melyik nap, ha elérkezik mönjek
Szerelmöm elébe, menjek szerelmemmel menybe

Tiéd kibontott hajam szép bőröm, szép csicsőm
Ágyékom gyermeke én a tiéd te az enyém

Ó te árva csöngör, Temes Bega köz, hozták hírűl
Vize terektől már alig csoronkál, most apasztják
A vár vizét

Nézzétek az égen azt sok őszi madarat
Megált kerekéről Begaparti bánatmalmoktól
Búcsúznak a bincsek, nemsokára ideérnek
Veszedelömnek hirnökei repdesnek felénk

Asszonyom, asszonyom vedd té és, elő veszöm
Guzsajam tűzégete gerjefa alól, mily élet, üres helyén
Szólók lyányoknak üljenek köréje, lásd majt kopognak
Guzsalyas ajtajába érnek, szerelmöm, és férjed,

Férjuram ég dörög, jelez, fiúgyermeket ádott méhem
Néked arcod arcát, hűséges szakasztott
Apja hűségéért, kereszteli császárunk király vizében
Kondor haja toll fekete hajad, tiszta szeme
Kinyílt eged, kis keze színe egyenes tölgyé, puha lágy
Tejem teste, fehér szikláké, piros orcája forró napé
Szája arcodat csókoló telt ajkaim szívecskéjében
Dobog méhemben elültetett viharod szél magja
Jerr fogd át öledbe keblemen, csókjaim
Közt ha kinyitja szemét tiszta szép homlokod
Lássa

Nagyasszonyom, nagyasszonyom ugyanott álmodtam
Fényködbe szállt alant elfelejtett csatamezőkön
Férjuraddal élén büszkén nemes apródom lovagolt

Mi lesz velünk uram, ha nem sokáig tart árnyvilágból
Beköszöntött égi káprázat, nem láthatjuk többé
Csak a mennyországban, földről eltünt, kis hazánk fényét

Álmából fájó sebeit tapogatva ébredt segítség
Után, kiabálva egy vitéz, még most is lófarkas zászlóját
Ölelve feküdt Nebojsza tornya alatt

Csak úgy szikrázott a már tompuló árnyak
Csendes világában, ahogy elcsendesedtek a sóhajok
Nándorfehérvár nagy sírjában,

Azon vette észre hogy egyedül hagyták
Úgyse hallja szavad senki,- hallatszott immár
Egy segítő hang,- várj míg odaérek

Te ki vagy -nézett egymásra bámulva a két árny,
Hát ha nem ismersz -én Hodósi Pósa Szeri János,
Jankula nemese, mit tehetek érted

Kin sebeket sem látok, csak szomorú ködöt,
Pusztaságot -mi lett látásoddal nemes uram
Kösd be tűrömfűvel, jajlapival,

Nem látod sebeim, a tört falat, míg a világ
Meg nem javít, amúgy Isten áldjon cimbora
Én Dugovics Titusz rác vasmegyei nemes,

Ha igaz vagy sem, nincs itt fal sem vár felhőkben,
Nem ez jó hely, sok a jajszó bánat, innen osztán
Tovább állnánk, egyeztek bele imént ketten

Fogd a monyast menjünk, elegem van
Hogy csak menkűvek szikrás gomolyákot
Höngörgetnek könnyeinkből

Vigyük belőle tűzet földi tüszelyébe
Jankula küldött türelmetlen hezzád, födit égetik
De még Capistrano atyával veszekszik

Hiába mondtam ne haragudjék kjed vége
Ugyis békesség, ha tetszik ha nem,
Mirgesen adta kardját, lovát, paranccsal
Nézzek már körbe

Ki az, csapjak mán reá bíz a ha Temesvárra
Támad, bántja hogy ezernégyszázötvenhatban
Nem törte le Istánbúlt

Úton volt csak híja egy szálon múlott,
Hogy soha többé ne nyakunkon üljenek

Szavamat adtam rá, Istenúgysegenemre
Mondom, jól sem esnék, ha nem térnék
Szulejmánnal elibe vissza, nem oly véletlen
Lén ideérkezése Temesvárra

Ő ott még nem úr, csak fenn hordja az arrát
Kezében marad egész magyar ország,
Ha övé lesz Temesvár

Jer siessünk, álljunk elibe, nézd kiált fel Pósa
Állj meg pejem, hó Jankula fehérje jó ég!
Velük szemben sietett falújukból menekülő
Földönfutó sereg,

Görnyedt, fáradt hátak cipelték szegényes batyuik
Keserűjét, sok rossz szekéren derenducázott
Úton döcögő nyomoruk

Egy, egy éhes gyerekhang sírta csak túl, kerekei nyikorgását
És az élen haladó, csuhás ilyenkor kétségbe esett
Halkuló, sietető hangját

Hej ti jó népiek mi lett errefelé veletek- kérdezték
Mint a pap elé értek -hátunkban a török, erdők tüze
Mondogatta inkább magának, mintha imádkozna

Fel se nézett a pap, aggódó, csüggedt lehorgászott fejjel
Folytatta- nincs itt csak gyerek, fehérnép az erős férfi kezek
Halkan tette hozzá- egy szálig, magyar, rác, oláh ottmaradtak

Bíz méges helytál majt Temesvár, egy pillanatra a remény
Visszatérten felragyogott szemeiben, de mint felnézett
Látszott ki is kihunyt

Sohult sincs annyi nyomorúság, mint most ott
Hol szonnyan hallnak

Ha töröktől még menekülnénk,- mondta sorsa beletörődötten
Mán majtnem utolér az égő erdő, segíts rajtunk
Istenem- kiáltotta könyörgő arccal, mintha utoljára emelné
Feje felé fohászkodó kezeit

Mindnyájunkat elenyész, jaj ha nem sietünk,
Jaj az erdő tüze, jóra sem így sem úgy
Nem számíthattunk egymagunk tűz közepén

Jer uram Pósa Szeri ma sem cserélünk királlyal
Füttyents egy nagyot Dugovics
Olyat hogy ellen hallja

Megremegett az erdő ezer patájától, a hegyről
Tűztől lefelé dübörgő bozontos tülkök csordájától
Megijedtek mintha török érkezne,

Torka szakadtában, jajvészelt a fehérnép,
De mindjárt elébük termet Pósa,
Felhúzott ingujjal Dugovics merészen
A vezér bika elé állt

Megállt fújtatva a bika erős szőrös fejévvel
Ideges orra lyukait, szemeit tágítva felismerte
Régi emlékei édes szagát, a nála erősebb
Két bölcs vadászt

S hogy előttük megadóan térdre rogyott
Rövid morajlás után, mint zuhanása végigfutott
Megnémult egy micre hirtelen a csorda

Hej erdők büszkesége, tik Jankula nagyuram öröksége
Szeme fénye, lám ti is hová jutottatok, ekképpen simogatták,
Becézgették a bika büszke bozontját fejét,
Remegő izmos szügyét tarját

Be jó hogy itt vagytok, be hogy időben érkeztettek,
Tiétek a pázsit, bércek zöldje, de most tapossátok körbe
Döntsétek ki a fát, hadd csak égjen földre döntötten,
Fogyjon hamujában mérge

Most az egyszer hagyjátok futni embert,
Medvét, farkast, rókát, nem ártanak
Tűzben nyúlnak őznek

Megértette az erős bika szavát nagy reccsenéssel
Dübörgő dobogással taposták földbe az erdőt
Minden égő ága boga üszkét

S egy észrevétlen intéssel, imájából a pap még fel sem nézett
Álltak elébb mikor csodálkozva halotta, hogy előttük
Mintha útjukat mutatná, csörtet a csorda

De még jobban ámult, bámult, mint a két öreg
A parázsló fák, és füstölő csöntörgékken keresztül
Repülve a vár felé vágtatott


1552 június 6

Álljunk, álljunk meg Csejte várában Tomaj nemzetségbeli
Utolsó magyar magjának, Losonczinak nejénél
Ablakból fogantozik reményébe hogy segítsége
Nemsokára a várba férjéhez érkezik

Hogyha férje látná szemit, pezderjéző eső könnye
Renyődött orcája szépin, mégszebb lenne ha férje letörölné
Gyöngyszem hulló szálló permetjének csillogó nedvét

Férje helyet arcáról könnyeit csak kebléről szeméhez emelt
Tiszta keszkenője, fehér négy pimpozó, szép szeme sarkában
Kezeire kötött négy sarka itta fel, úgy sós csókjait


Édeselné urát hívogatná, esdődőt édes meg,
Mint elintökön ajkaddal ajkjaim, de egy mély
Sóhaj zokogásába féllegelte elcsuklott szavait

Búba szállt kibomló hajából öllébe esett
Bár férjura kezébe hullott volna elárvászodott csepösze
Csókjai nélkül, forró csókjaira várva

Édes karulyom, karulymadaram ha napnyugta után erre jársz
Ne várd meg a reggelt, belehalnék ha csőrödben nem érkezne
Estig forró csókja szárnyaid két karján férjem ölelése
Öléhez szorítsam éjszakái forró csillagát

Nélkülük üres ég bánata dollik mint az összes
Csillgnélküli éjszakák jege, szűvem körül hideg fagya
Fájdalmasan majtnem átszúrja a keblem

Édes sólymom szelidöcském, nagyon forrón
Szint forrva hozzad, szerölmös vágyaim

Kedves asszonyom, úrnőm fogta át
Zokogva szolgáló leánya, de az ő hangja is
Elcsuklott, esszébe jutott
Nap sem süthetett nála szebbet szeretője

Mikor löjsz vijszafordulásod
Hojszú útajzásod vége
Jaj ha sohasem löjszön

Egymásra pisszentet pincs, fülemüle, pacsirta,
Nem is repesgéltek, csipögettek ablaka előtt
Még a párkányra kiszórt magokhoz, kenyérbuckához
Sem szálltak, annyira megsajnálták a két
Szerelmes teremtmény megvigasztalhatatlan bánatát

Férje becsületből, saját vagyonából hadat toborzott Temesvárért
Megesküdött császárnak, szívében hazájára, ő tán az utolsó
Ki most még leállítaná országában már szertéden szerte rabló
Szodé modú török fenevadat, keresztje pogány ördögöt

Térdre esett mindkét vitéz szép nemes asszony
Férje akarata előtt, urát már Simándon várták a rendek
Hiába kért Miksa főhercegtől löveget, embert máshonnan
Jöttek, keresztel, a népek

A főurak közt megérkezett Forgács, Batthyány, Farkas, Bornemissza,
Farkasics és Horváth, de jöttek a torontáli, temesi nemesek,
Lám állt fel Pósa Szeri mind apjuk fia

Megjött Sövényházi, Nagy Horváth, Szegvári, Haraszti
,Dóczi, Pattyanttyús, Oláh Móga, Ábrahamffy, Kolbász Móré,
Eszéky, Csombolyi, ismertem sokatoknak oláh rácz bolgár
Nagyapátok Hunyadi javát

Utolsó világunk tik keresztesei, jönnek rácz unokáim
Mutatta bűszkén Dugovics Miklós és Gergely vajdát,
Amazokat nem ismerem ,szomorúan csak arra nézett

De én ösmerem vágott szavába büszkén ,derék emberek ezek, no
Majd meglátod fiam azok ott CastelluvioPerez spanyol századosok
, Ni csak Csípködj meg Mendoza Diegoval
Az ott száz angol zsoldos,

Aztán keresztesek nem kell itt senkinek öt éve halott
Cortez aranya, amiből neki semmi se jutott
Tiszta hittükért jönnek elvérezni Temesvárért

Oh János bátyám, ha most Capistrano atyával
Ide érnétek- lelkesedett Titusz - hé azokat ismerem
Becsületemre né csehek, nímet landsknechtek.

Nem sokáig tartott lelkesedésük mindketten
Tudták, egymáshoz sem szóltak,
Elcsendesedve imádkoztak térdepeltek csendben
Kevés ez a sereg hogy útját állja
Török úton ide siető, százezres hadának

Édes sólymom, szép karulymadaram ha innét
Kihágék, egy magas hegyre odefönt is
Búbánatban élnek, szűvem szerént ez időkig
Minden hősnek vége vagyon

Siess, siess pejem, gyi te Temesvára, késő lősz majt
Vénön bánni, hasítsad a bokorot, cihert, érd utol,
Felelve adott ígéretre készülj hólnaptól álló dére
Számvetésöm lösz, kodozzó Szulejmánnal

Vaj főbe lőjelek, vagy fejedet vegyem én is
Te a nap végén sem löszöl embör
Mért vágta vót le Ahmet pasa, utána elvoncolta
Feje mellől Losonczy testét

Talpa alá bétipodá, kiét szűvem szint meghót
Kerimbogázva kitömött fejével, hogy merészeltél
Szőmibe, egyenes homlokára nézni
Érdömöd szerént szógálom majt vissza

Kapd el pejem őkémit högyen, völgyben
Napestig ahogy jár, éccaka is úgy hál a farkas
Vaszkába loholjunk, gyí hogy lógjon hajam belé

Lőtőn ki és hágón belébe, főd szakadjon szemébe
E világon, másvilágon buszum elöl
Még ha kiméncsörül szemed, akkor sem futsz
Majt el előlem

Amig még nincsen vége mönjünk, mönjünk
Álló déltől álló délig harangzúgó Tömes Begaközé
Terektől futva suvadós oldalakan bújkálnak
A sijátságra szétszórt szivárván színei

Jerr solymom szárnyaidon hozd fény tariskoját
Azóta sem jöttek fel gyújtott gyortya világ
Fényére csak a temetetlen hulló csillagok

Nézd hogy hullnak, csillagok borulnak ki barázdáról
Barázdára ne indulj meg édes pejem csak ha eleget
Vottam itt

Jer megkerüljük egészen széjiröl, hoszára járjunk
Leptibe anyatej ízű borozdáról, borozdára
Vigyázz ne hogy letapossuk, felkavarjuk haza tincsét

Oly puha testükön az éjjel ködös fátyola, lám a pihe
Csillagok is sajnálják elhagyni sirjaik tüszejét, hogy
Fénylő párnájikon holtjai nappal, is nyugunnan háljanak

Most jer utoljára harangszóra pejem
Felhőkre írt keresztfáikon soha be sem véset
Neveiket aranyozza most feljövő nap hogy éjjel
Is csillagként ragyogjanak sírjaik felett

Árok hűségödérben Isten lögyön veletök
Csillagok mönése napot találva hajnal
Sugarát ejtse búcsú nélküli gödértekre

Teméntelen annyi virág száll ébredjen
Ahány vitéz Temesvárért elestetek
Keresztre hűséget eskötettek




1552 június 11


Ébredj testvér harcos, cimborám Dugovics barátom
Hol merre járnak ma azok Fürge sajkások
Duna vízi népe, az sok Nándorfehérvári rác,
Szegedi, Mohácsi magyar halász,

Zimonynál elláttuk török flotta baját
Hatvannégy gályáját hiába vót László király,
Brankovics fejedelem

Hunyadi János vót akkor Kráj egy szavába
Se került volna ott kellett vot népeknek
Császárt koronázni volna

Hiába szél se fúj, se dúl azóta Dunán,
Nyugodtan átkelt a török Horom, Krusevácz,
Péterváradnál, Mehmeddel Titelnél

Felbátorodva sikerén Ahmed vezír Horomnál
Keresztelő Szent János napján Mehemed
Becskereki Kászon felesketése előtt
Már Temesvárra érkezet

Keserű ez a kenyér Titusz vitézem fény dicsőség után
Akkor kezdtük mikor odaveszett jó barátom
Fammiliáris Kamonyai Simon

Milyen Könnyedén szinte nevetve vette fel
János ruháit Marosszentimrénél, hogy levágják

Szeben alatt Mezid béget fiával együtt vágtuk le
Ittununk Jalomica vizéből is, hogy elkapjuk Síhábeddin
Ötvenezres rabló seregét

Én is akkor láttam először huszitát, szekérvárat
Keserűbb napokért, de még felégettük Vidint,
Morava völgyéből kisöpörtük Kászim beglerbéget
,
Kifüstöltük Szofiábol is a törököt,Halilal hátunkban
Karácsonyig csak elvertük még egyszer Kászimot,
Utána Turakán pasát

Ő se felejtette egykönnyen Hunyadi nevét, Várnánál
Murad szultán szerencséjére fordult a kocka,
Oda sem ért el soha a pápai flotta

Brankovics otthon maradt, még reménykedem
Végleg befogjuk száját szétkenjük a tereket
Csehek szekérvárán,

Jobbszárnyon balszárny nehéz lovasságával kergettük
Lovassága nélkül a balszárny is megfutatta őket
De akkor I-III Ulászló felhevülve túl korán támadt

Nem Jánosra hallgatva támadt janicsárok négyszögére
Póznára tűzött fejét láttam, eleset Cesarini bíboros,
A váradi püspök fene üssék Kodzsa Hizirbe
Lehet nem is vót terek, ki a király fejét levágta

Rigómezőn sem volt szerencsénk úgy igaz
Isten tudja hogyan értünk oly sok halott hajdut
, Keresztes nélkül oly lelkesen Nándorfehérvárra

Baljóslatú emlékek ezek Temesvár falai alatt
Én Istenem rontsd, meg verd meg,
Aki miatt most is gyászt viselek

Úgy fáj szűvem ezekért, Isten jót ne adjon Szulejmán
Sőnki meg ne szánjon éltünkben is űdözönk vótál
Lám békét hótunkba sem hattál terek
Hargasinam le ne rogyj még ma megyünk
Hezzád Szulejman

Egész nap ugráltak palotájában dzsámik, mecsetek
Hodzsái, Imánjai, muezzinjei, Szulejman lábainál
Kiterítették a Korán száztizennégy szuraját

Keresték szeműből kifordulva, olvasták, hogy kihúzzák
Ha megtalálják uruk rossz álmainak tövisét
Könnyekbe lábadt szeme, amint kinézett
Utcáin üdvösségéjért, jajgatott, sírt a nép

Megnyugtatta birodalmából szegények imareteiből,
Tekkeiből idecsődített habzó szájú derviseinek
Tánca, megpillantott önsanyargatásuk, önkívületük
A nagy szultánból űzték rontó szellemét

Nyugunnan hálhat felséges padisah, borultak lábai elé nincs hiba
A szent szunnák írása mindenki paradicsomáért szent maradt
Jött meg estére a válasz

Fáradt boldogan a császár párnáira roskadva
Muezzin hangjára még az ézán elején elaludt
Hulló porka havak pihélyébe elégedetten bújtan

Mosollyal arcán ért Bécs kapujáig oda hová
Még egy padisah se jutott már nyújtaná karját,
Nyitná előtte bezárt kapuját

Hirtelen reá valahonnét havak hulltak, eltakarták öt
Kaput várost, hát jó mondogatta magabiztosan dünnyögve
Ha szépszerivel nem megy, betöri a dsihád had

Csak jelre várnak nevetet gonoszan hadd robbanjon
Kapu, fal, város, asszony gyerek, mit számit
Farkas vigyorral arcán fordult hátra intve,

Körülötte, hirtelen ürességre eszmélt, csak ö egymaga állt
Hóval lepte domb tetején ugyanaz fények árnyak
Forgó körök, rossz álmaiból örvénylődtek felette

De a köd most lepedőként szállt, úgy tekeregett körülötte,
Ahogyan holtra csavaródna földeléskor, benne két emberi arccal
Vagy valami hasonlót vélt látni egy kisebb és egy nagyobb dudort
Ködbe feszülten

Álmain dühöngött, visszatértek, visszatért az átok!
Tisztában volt, csak álom, jobb ha felébredne,
Indult is volna de akkor az a egyik valami elébe ugrott hirtelen

Rusnya bajuszos arc pattant szemibe a kardom
Jutott hírtelen eszébe, még hozzá se ért, az a másik
Még csúnyább visszataszítóbb lélek is kiugrót
Neki a másik oldalához

Álom vagy nem álom, sok volt Szulejmánnak kihúzta jatagánját
Addigra elétoppanó két alakra suhintott jó kardvivőként
A nagyobbiknak máris átszúrta nyakát

Soványabbat is elérte jól hasba szúrta- hogy gehena tűzében
Égnétek,- kiáltotta diadalittasan - próbálkozzál csak nagyságos
Padisah e világon más aransúak lám hallhatatlanok vagyunk

De nem feledjük kihívásod - folytatta Dugovics,- úgy bízza
Lesz még alkalmunk egymással megvívni -de lesz ám
Legyintett jó nagyokat bólintva, a másik visszataszító lélek
Sokan várják uraságod

Mindketten magyarázóan bólogatták fejeiket - érted jöttünk
De a szultán sokkal dühösebb volt annál hogy le álljon
Alah Abdulah - nevét kiáltva jatagánjával vágta szúrta a két tettest
Kik vagytok hogyan merészeltek szent utamban állni

Verd meg Istenen azt a szűvet mely sok népet elveszesse
Sok árva szűvét epessze jött - a válasz ha szent utad célja
Hol vagy te szent, kérte számon Dugovics a szultánt

Ha te sem szúnnák betűit olvasod egy a szelleme
És más az igaza ha tényleg soraihoz tapadnál tudunk mi egyet mást
,Mohamed nagybátyja Abu-Bekr rég összeírta tanítását

Az is látszik nem te vagy Abdalah és Amina gyermeke
De nem ám mondták lekicsinylő arc kifejezéssel a szultának
Az sönkinek sem ártana mint te, ártalmas hékás.

Szeretnéd de nem vagytok egyalmúak sem édes egyek
Szégyellem de szemedbe merem mondani
Mi inkább rokonok lennénk, kakukk fiókám

Hitetlen kutya hogy merészelsz te ilyent mondani hitetlen gyaur,
Azért mert elfelejtetted hogy van feltámadás és utolsó ítélet

Hiába is duzmálódsz meglátot, ugyis majt megdzsámbáz az úr,
De addig most még elszeretnéd veszejteni kis magyar országomat
Nem éred be csak ennyivel több mint fele tiéd

Ellened egész világ, de Bécs is kellene, nem látod próféta hívet
Mind itt vesznek, haragszanak, ha nem tudnád,
Vallásod megveti a gazdagot, becsvágyadat

Paradicsomotokban mindenki egyenlő rossz utadról
Még most fordulj vissza Ne csak éjhúlt vizet ígyék
öntsön hozzá frisset is,

Ugyanúgy vallásunkban világunkat tizenkét
Szegény apostol alakította világotokat a tizenkettő
Szegény jathribitek most haza hívnak

Csorotos csórén díszeid nélkül állsz majd az úr elé
Ugyan már mi ez a fecsegés horkant fel a szultán
Nem bűn ha majt szent zászlóm ott lobog világ közepén,

Ha mindenki Mekka felé fordulva imádkozik Kaabája
Kibla felé én akkor még ünnepeltebb leszek

Hiába ábaskodsz, csak begyezed a Koránt
Ne kongorgasd már vele annyit arradot,
Kilátszik alóla lábad mintha nem tudnád
Te sem abagosan szültél, csak azé váltál

Lehet kitűzöd zászlód de hogyhogy
Ha ennyire szeret a keresztény nép
Megátolkodottan menekül előled

Nem nagyon lelkesednek Koránodért
És én azt is megmondom, hogy miért szegitek
A próféta Száztizennégy szuráját

Ezért bűntett majd Isten, neked sem lesz
Paradicsomban üdvösség, csak póckolodj
Nincs papíron, mint szeretnéd
A dsihád értelmetlen szelleme

Térj vissza írásodhoz, mint nem lesz késő,
Fordulj vissza ne hódíts gyilkolj

Ez nem világod szíve, dobd sodba személyes vágyaid
Vakjus, vagy kell neked még egy keresztes háború?
Valamit nagyon elrontottatok

Vallás ide vallás oda én nem látom benne
Asszonyaitokat, a boldog társadalmatok helyén
Táborokat, katonákat, semmiért halált látok

Hol a sok szegén szolgád paradicsoma,
Ha előtte szörnyet kell halnia
S ne mond hogy nem féltek annyi templom
Pap elpusztítása után

Músza hál Istenek megbűnhődött már mert megölte
Damjánt, Plovdiv metropolitáját bűn vót hagyni
Később kivégeztétek

Az is bűn hogy parlagon hagytátok elhagytva
Szent György érsekségi templomát Ohridban
És a Szaloniki Szent Demeter templomot
Hiába is írnátok össze az a száznegyvenhat
Keresztény timárt hiába kap majt Dávid berátot
, Keresztény templomért, kolostorért
Becsvágyatok miatt imán kijöt a csihán
Mert nem olvasod a Koránt

Nagyon pirimákoson ülsz a Korán fedelén
Pedig nincs hozzá egy igaz szavad sem,
Gabogyás maradtál továbbra is

Inkább olvasd, szorul szóra, tanuld meg rendesen
Ne csak szelemét kapd ki tette hozzá Pósa
Bűneidtől nem menekülhetsz majd azért meg ezért

De amit országunkért tettél jó töttödért jót kévánunk,
De busszuért rosszért busszut állunk,
Ne félj abba módot találunk hogy népem nyakáról
Szemunciástól elkotródjál

Ha mint ellen, és nem mint vendég barát
Teszitek lábatok be hozzánk

Hogy merészelitek átkozott szátokkal kiejteni nagyságos
Allah s a próféta nevét tanúm kívánsága szerint járok el
Még most kitekerem, esküszöm két hitetlen
Rágalmazó csirkefogó fejét, vesszetek el, pokolban égjetek el,
Jertek kapjátok el négyeljétek fel testűket

Ki a kapura velük hadd rágják csontjaik
Kutyák, hólok kapirgálják szemeiket, húsukat
Várjatok, felbátorodva, fellelkesedve változtatott

Gonosz gondolatai menetén először húzzátok
Karóba, kössétek négy lóhoz kezeik lábaik
Hadd gyönyörködjem kínhalálukban, pusztulásukban
Elragadt megszállott arccal tette hozzá gondolataihoz

Alig tudták lefogni álmában
Érthetetlen szavakkal hun vadul hangosan nevetett
Hun torz kínlódó arckifejezéssel nyögött,

Össze-vissza minden magáról lerúgva
Kezeivel lábaival kalimpált már hitték,
Légszomjba pusztul el úgy hiricelt hörgöt

Egy, egy hangos üvöltése, horkolásba,
Fortyogásba fulladt, nagyon nehezen tért magához
Rá hajló körülötte megkönnyebbülten felsóhajtó
Arcok örömére

Felébredten szégyellte arcán tükröző rémét
Azonnal mintha ezt senki sem látná
Ellenkezést nem tűrően mindenkit kizavart

Csak a reggelijét engedte behozni, utána mindjárt
Durván észrevehető intéssel, haragos arccal eltorzulva
Hozta szolgája tudatára, hogy nagyon gyorsan
Hagyja el a szobát

Kint egymás hegyín hátán hallgatózó parancsot váró
Csodálkozó kíváncsiskodó kérdően integető,
Udvaroncok serege hallatára még valamit kiáltott

De az rémülten hátrafelé, majdnem földig hajolva
Fel se nézve bukdácsolt ki rémülten az ajtón

Nem sokáig kellett várniuk, szélvészként rohant
Tanácsadóira kik mind parancsait várták
De az urat aznap Temesvár érdekelte

S mivel semmi hír sem érkezett sem kaptak
Dühösebb lett, csak a jó ég tudná megmondani
Hogy nem tömlöcbe zárta a megszeppent
Meg sem szólaló ijedten földre borult
Hivatalnokok reszkető hosszú hajlongó sorát

Pórka havak hulltak, hulltak lám nem bírunk
Szulejmánnal lám nem láttuk el a baját
Siránkoztak ketten

Temesvára oda mönte kéne, látom füstjét
Égen lengedözik, nem is lehet, nem is lesz jó a vége
Pörög nagyon, dörög a város

Sejmék szegény hely ez, ingovány mocsár nincs itt erdő
Csak sovájos, itt-ott egy homok oldallal, iszappal
De még így is tereknek kell nem takulnának innen
Inkább szejke vizét innák, ha mind beledöglenének
Csak innét ne mönjenek el

Búcsút vönni akarok, mett most tényleg búbánatban élek
Kis lakomban fáj a szűvem ezekér hazájáért harcoló
Mindön elesett szegén legénért

Igazad van válaszolt a másik, ha valamit töhöttünk
Oda mönte kéne, és esszeveri legén módra
Sorkantyúját sorkába csengve,

Verögesd csak verögesd ha törökre mönni kell
Hadd ijedjen ha hallja, fusson el


1552 június 25


Megindult a török tábora mü Temesvárra
Künn mezön hálva másnap támadott
Cú föl lovam, cú föl úgy mint régen
Nosza kedves pajtás ne búdossunk el
Ma esketi Losonczi a várat

Kapud előtt jártam, múlt éjjel ingömöt
Is majdnem elfogának, én istönöm add
Mégérnőm ne lássak, élve törököt a várban

Fekete csókák, varjak, török szömit kiszödjétök
Magyarember helyöt azt ögyétök
Fohászkodott Pósa -halld csak halljad
Verik már a harangot, azt verik férre

Fegyverropogások estek már is esszementek
A vár alatt Perez Alfonso szerb Miklos vajda
Száz spanyolja, négyszáz huszárja

Több ezer a terek, csürrents rájuk
Hiába dúzmálódtok kieresztjük véretöket
Lám megbomlott a törökök sora

Dőlöndözve megfutottak mind arra futva
Merre mehetett, sok mocsárba veszött
Füttyentsetek, verd a dobot, fújd a sípot

Hej sóhajtott Dugonics leszúrtak
Sulyok István nemes ifjút én Istenem
Tekénts le rá, erősítsd meg kedvese szívét

Nem is oly rég de sok efjú utoljára
Dőlt zokogó kedvese vállára

1552 június 28


Hát mű népünk mit csináljunk, sóhajtott
Mélyen Losonczy nincsen kardunk
Fegyverünk se porunk

Temesvári férfisereg látom szűvetek
Kesereg, sok árvát, elhagytatátok
Szűvüket gyászba zártátok

Megérkezett Ahmed basa
Vele az egész török
Szokolovics Haszán basával

Körbe fogták Temesvárát
Igy hát egész hótig
Szöröncsétlen lösztok
Ti szögények

Ne is mond mett csak
Neveködik kénom

1552 június 29

Ó bánat búbánat keserű búbánat
Annyi itt a török mennyi égön csillag
Fődön fűszál erdőn levél

Három gebbencs lövegállás
Harmincfontos golyói lövik,
Bombázzák a várat

Ledől Hunyadi kőkastélya
De a várból is mint visszalőnek
Törökkel ég a nád, gurdéj,
Pukkan golyó laboda
Pattog, recseg a bürök

Kandargatja is eb farkát
Ahányan falkástól tűzét
Gyámbálják szorgosan
Nehogy sátrához érjen

Romokban tornyok templomok
Házak ég a tető mint a gógány
Isten tudja kik maradtak alatta
Itt és ott es, sok elhagyott árva
Máig vár elvöszött anyjára, apjára

Kishúgom kisöccsém
Julius harmadikára a falon
Már túl nagy a tátongó rés

Ha a török most bemönne akkor
Nagy lösszön fejetökön
Gyilkos veszedelöm

1552 július 3

Nem küldött Castaldo se forintot se segítséget
Felbátorodva Ahmet elrendelte az ostromot

Négy órai ostrom, négy órája után
Meginogtak spanyolok a falon

Betört a csurimuri, már a várban
Csalámboz a terek Isten
Minden jóval áldjon, segíts nékik

De Castelluvio századosnak segíts
Most a hátrafutó spanyolok elé
Vetette magát, mint megérkeztek
A hajdúk futtak már a törökök

Meg sem állottak harc helyet
Csak üzőiket káromóták
Jaj lett neked török elesett
Musztafa Nikápolyi basa

Kereszt helyett vess neki oda
Két három kapa földet, Pósa

De vele elesett Losonczi
Nagy fájdalmára spanyol vérű
Derék Castelluvio százados
Sírta el magát Titusz

Szűvem szűvedér szakad embör
Igaz maradtál akihöz pártótál
Isten lögyön veled

1552 július 6

Imádjátok az Istent győzhessük
Le a sok ellent újból megindult
Az ostrom

Én Istenem tekénts le gyengeségünkre
Reánk jöttek mind mi lesz veled
Kis hazám

Ha majt fegyver között mint meghalunk
Mü szívönköt erősítsd meg Istentől
Lelki jót várunk

Most jön csak a java a páca butyikos oldala
Sivolnak a verebek lő a törökök tábora
Nagy csiadozás nagy csavara van a várban

Mü is lőjünk üvöltötte Dugonics,
Ránk rontó ellenre agyba főbe

Istenöm Istenöm ó édös Istenem
A kamarába bészorút a szükség
Mé nincsen énneköm több emböröm
Sóhajtott Losoncyi ostrom után

A török igön csácsogó szolgáját fogadta
Nem bízott Ahmet őszinteségében
Ki csak János király adóját kérte

Nem kér a szultán csak annyit úgy mint
Frátér György ,és Petrovics Péter adott
Utána szabadon elvonulhatnak
Ó te szerencsétlen óra,
Mé jutattál e nagy búra

Ki bátor vot falon veszött
Hogy lönne majd ezután
Aldana sem ippaszkodik
Hiába küldött Castaldo port hadat
Gyűlöl engem nem fog ideérni

Vagyon irigyöm, se pénz se posztó
A hópénzt már kifizetem
Innap a török is kifogyott
Ránk lőtte összes lőszerért

Haszánt küldte kNándorfejérvárra
Mondta szinte elbátortalanodva
Dugonics,

Kútágasra szállott a sas
Engöm többet ne csalogass
Pasa dühöngött Losonczy
Hiába ágálsz nékem
Sok itt velem a harcban
Jártas kőtes legény
Nem lösz a még mahónap
Hogy tiéd lösz a vár

Jobb lösz innét takarodj
Kurtán vakarodj halálba
Úgy nem csak mondom
Doronggal, husánggal hátallak

A míg el nem kergetlek
Ebrudon ki nem vetlek
Igy is szógal kardom

Lódulj innen nem állok én
Tűr mellé, mint rólam gondolád
Míg a javán vagy lásd bé nincsen
Bücsüje idegönnek jövevénnek,
Ha megöklelek té sem veröd
Majt még egyszer a várom

Megnedvesűt Pekry Anna csak sír
Jaj nem bírok keservímmel
Szólt szógájához -férjem nélkül
Árvám maradt házam tája
Ki visel majd gondot rája

Fúdd el jó szél én bánatomat
Víznek lemöntire, levelem
Rígómtól kűdeném lám e lány
Is nemös efjú levelét várja

Lábánál ringatta két arany bőcsőit
Adja vissza istön néköm
Hozza Kondor haját déli szellő

Amott jő egy hírnők egy kis fecske
Feketébb férje fekete hajával
Hiába zálog, birtokon, kincsen
Szétverte a török már nincsen
Földvári István segítő csapatát

Megérkezett Castaldo háromezerötszáz
Forintja zsoldosai kevés pénze mondták

Vidd hírül kedves páromnak
Keresztlánya gyűrűt húzott
Terűbe esnék azonnal ha jösszte

Arca fejér mint márvány
Szemöldöke mint szívárvány
Gondolatai már árnyvilágban
Szálltak világa színeivel

Hadd írjak levelet éltömben
Két szárnyadra madaram
Szállj tova éjszakába
Csejte vár világos ablakára
Ejtsd keblére keszkenőm
Ágyékán bontsad széjjel
Hogy szép bőrére
Boruljanak szavaim
Csókjaink töttek vallást
Hogy ne hagyjuk hótig egymást

Édős szép hűséges feleségem
Lányaimat Isten oltalmában hagyom
Ha megválok, ide se jő többé Temesvárra
Cempel asszony nászruhákkal

Elesettek a vők az a sok legén,
Nem lesz többé keresztény menyegző
Doczy Miklos értesíti majd Miksa főherceget
Hogy a császár kinek felajánlom életem
Gondoskodjon rólatok

Köroplik a varjak a fára szállt fáradt sólymot
Cseregve, károgva jaj Istenem megérkezett hírnöke

Csak nem lássák el a baját
O hezzám szelidöcske, solyma
Bánatfa tetejéről ég közepiből
Hullott Pekry Anna ölébe
Nyakában lány osolyályához
Karikákkal fejér keszkenővel
Csőrében vérös karikagyűrűvel
Rostollik tolla jaj a gyolcsa

Törött szárnyát véres éles csőrrét
Tépett hússát tollátt fuvintotta lágyan
Halkan büszke fejjel rogyott holtan
Pekry Anna keblére csőréből hulló
Keszkenyőjét azonnal színibe
Vérével vörösre festette

Jaj jajdult fel az asszony
Nem lesz többé férjuram
Mi lösz lánnyal, magzatával
Ha férjével odaveszik párja

Vessél neki ágyat lányom
Vessél férjem kedvencének
Karúlyomnak felhő pihe ágyat

Sólymom égösvényen csinály helyett
Minden felöl árván maradtam
Vetti ágyam szárnyaidon röpösülő szűvem
Vége életömnek várjál édes utoljára
Étökkel számban életem énekével
Fuvintsam furulyuljámat

Selyemgyöpön szeretömnek mindjárt
Átkorollak egösz velöd löszök

Oly sokáig voltál távol súgta
Várd levetöm ad oldjam ki,
Inged derekát előjén
Lánykori gúnyámat
Szűvem szép szerelme

Nözz meg milyen szép fejér bőröm
Milyen szép fejér csicsöm
Ágyékom szép gyermeke miénk
Én a tőéd te az enyim
Nem fogyok, nem fogysz
Ki belőlem, lám halállal is
Ennyim lettél

Megsirült a hír mint forgoszél az égből
Hezzája repültek ahányan vótak
Rigók gölicék cinkék fecskék

Oly sokan hogy hirtelen kimejjedt
Mindeni örömétöl a szomorúan
Ég alatt bujkáló táj

1552 július 20

Látom füstjit égen lengedőzik
Szomorú káros ami Temesvárra esött
A vízi torony fala három helyen
Egészen az alapokig omlott csak az erős
Tátai kapu maradt meg egészben


1552 július 24

Rajta kardot elé, ingöm többé nem
Csepültök, szemötök se tüngörögjön
Szép hazámban nézd a lajtorjákon
Csak úgy csüngenek ripjed ne hadd,
Rajta vagy Titusz

Éppen a vár tetős tettején Pattyantyús Balázs
Huszárhadnagy a nagy kardot elérántá
S vitéz módra az óriás termetű Kubát csauszt
Egy iszonyú súlytós csapással levágta

Me messze ne nessze harsogta Pósa
Csak ő tudd ilyet sojtani a falról
Mesztek metek nesztek üvöltötték
Egyivel mássával hulltak le a falról
Egymás hegyire hátára egyikamással
Magyar terek

Öt óra hosszáig tartó harc után
Töngörgött behúzott farokkal
Csak vissza táborába a terek

De másnap roboga remény
Zuhanva dörögött toronnyal
Török kezébe került
Az dörögö vízi torony

Húzták a harangot szaggatva húzták
Egész éjjel egész nap ahány a halott
Annyiszor szaggatták búgó zúgását

Megesküdött zajában, iszlámra kánya orrával
A basa mindenkit fegyverestől, vagyonostul
Békében bocsát el a várból, csak már ne harangozzanak

Hírből tudta Losonczyt családjaikért
Vagyonaikért aggódó városi polgárok,
Tisztjei az elesett Mendoza százados nélkül
Már a spanyolok is a vár feladására kérték

Ha annyit Istenkednek kendtek
Istenében legyen ti akaratotoknak
Szólt hezzájuk Losonczy

Be gonosz alattomba ez a terek
Hej ha kezemre kerűtek vóna
Másként hegedülnétek
Ha Aldana ideérkezett vóna

De most szűvem keservére el kell menni
Nincs mit tenni szép Temesvárost
Tereknek kell adni szószegésért
De esküszöm visszajövök még

Kicsinnébe kevésen múlott lehet
Egy bíztató szó is elég lett vóna
Nem adta vólna be csak oly könnyen
Derekát katonái lázadása miatt

Jaj Istenem micsináljak indúnom kell
Hónap terek hazugságra megszáradt
Bennem a szű mind mezőben lekaszált fűn
Hajnalcsillag bár fő ne virjadna
Életünknek vége ne szakadna

Kaftánnal díszített követek vitték hírül
Hogy a fegyveres őrség kibontott
Zászlókkal vonulhat majd el a várból
Esküt fogadott Ahmed
Menedék levelet írt alá

Lótok nem a nyakamba való eképen
Eszenkedik Losonczy irására nézve
De hátha reménykedett feleszénkednek
Katonái

Ha nem esztán lesz csak hadd el hadd
Kételenkedik hogy a terek élve hagyja őket
Koszlobárok ezek magyarázta

Mi nem becstelenítettük meg asszonyaitok néped
Uláma tavaly Lippán zárda kincseiért
Kiverte a prior öt fogát nem sajnálták fehérnépét

Egymás hegyin hátán sorban becstelenítették
Csindár emberek sok száz szűz fogadalmát
Dáridoztak, dinom, dánomra Uláma vigadalmára
Robert Károly és Szent Lajos templomából
Jó kedvéhez orgonáltatott

Szavukat szegték a magyarok, rácz vajdával
Megvárták a Maros partján, Ulámát
Fogait hagyta vóna ott, törvény vagyon világon
Az ilyen gaztetteket szótlan bünteti

Majt meglátjátok busszuból lekohéngtnak
Jól megkonnyesztolnak igazukért minket

Tanácsott ült Ali basáival embertelen tervőn eszelőztek
Hogy húzzák ki a magyar fogát Uláma Lippai basáért

1552 július 27

Nyergeljed meg szógám szógám édös szogám
Pejem add rám minden ékes öltözetem
Cú föl lovam cú gátra fejvevő vesztő herre

A prajkói kapuban a törökök
Egész nap csak erre vártak

Elindulnak mönnek, jönnek már té basa
Túl megbűzölgetjük mi a kostót
Csak hiszed mi is marhák vagyunk

A szekerek mellé mindkét oldalára
Huszárokat rendelek kihúzott karddal
Legvitézebb vala Batthyány Farkas alispánnal

Ezentúl is hiába tartod majt gübülő fádat
Ráczok oláhok közé idegen a hitted
Nincs kivel az meg göbődjön évekig

Ne is várjad még most húzd fel a vízből

Sandalognak köréjük sáspis teremtések
Megtagadád beszédödött pasa fölírom
Kezem ügyében karddal majt neved egy tökre
Teringötte lelködet, nem vétöttem néköd

Lovagként becsülöm ha igaz becsületes az ellen
Van néköm annyi bücsületöm, hogy szömbe
Nézöm képöd ha gimiz gamaz ember vagy

Mind ezek utána én elöl lovagolok
Forgách Simonnal Peréz Alfonzóval
Jönnek utánam csehek németek és hajdúk
Legvégül a spanyolok

Hiába üdvözölsz Mehmed és Kászon basa
Még a szemetek sem áll jól na hó állj!
Egy lövés dördült, rabolják egy jelre
Efju lányokat, jaj lesz nektek
Ha életben hagynak, rabszolga legének
Most öldöklik az utóvédet

Jaj Losonczy ne nézz vissza
Már el is vitték Tomory Endre
Kedvenc apródodnak efjú vérét
Nemes aranysisakját vértjét

Fajtádnál gerzsával ütném gernyedet
Hátha majt egyszer görbülő girinced
Egyenesebb lesz hazug pasa

Itt a közön alig maradt kardot ránts
Veressétek a dobot, csináljunk helyet
Mindjárt levágom a rablót, raboló kezét

Levágták Peréz Alfonsó fejét kiáltja valaki
Ahogy közélovagola és levágta a tereket
De megkapod meg ezért pasa, mit gondótok

Hát ma mind ördögöt fogtok kardra kapott
Usdi vesd el magad no legének illanjatok
Mű sem futunk immár messze
Ha kedves életötök szálljunk ütközetre

Birokra ha még lehet küssdbe, elől szaladj
El nem maradj mett a hajad mint itt marad
Csak meneküljetek innen ha tudom tartom hátam

Belékapa kard foka keresztülbukkant fejín
Úgy hogy minnyá fődre bukka, jaj Istenem
Halálos csapás érte Losonczy fejét
Lórúl leborulla, átdöfték bal oldalát

Véribe fetreng vala vérrel hobzik szája
Ahmet pasa lábai előtt
Sem hallgat Losonczzy szája
Istenöm fizess ellenségimnek
Vödd el gyertyájnak hammát
Hadd vakuljon pasa terek
Úgy vess darab koncot nékik
Bolond ki nem hiszi még
Kutya vót terek apátok

Nem vagytok ti közinkbe való lám
Úgy hazudtál pasa hogy nagyobbat
Már nem is tudtál vóna


Te kutya rugdosták hogyan merészeltél
Padisahnak ellenállni lám így jártál hitetlen
Üvöltötte Ahmet

Már levágattam Batthyánynak is csúfolódott
Karját, térdből lábát hadd térdepeljen kegyelemért
Szenvedjetek kutyák addig ammedig
Majt a nagy padisah kegyelmét várhatjátok
Köpdöste rugdosta a hun elájuló hun
Magához térő Losonczyt kinek bátor helytálása
Szemtelen letörhetetlen gúnyos arckifejezése
Lefitymáló mosolya csak még jobban feldühítette

Ha nem vigyáz még vérével le is köpi megvetően
Kinevetve öt halála előtti amint magához tért
Megmaradt kicsiny erejéből

Nagyon megkeserülnéd ha a Szultánod elé kerülnék
Megtudná milyen csapni való ember hadvezér vagy
Az ilyeneknek a selyem zsinór is megtiszteltetés

Hitvány nyakadnak, ha ki tudódna hány ártatlan tereket
Pusztított már el hitvány katonai tudásod
Nem is vagy te katona hogyan is várhatnánk el
Aljas vezértől katonai bánásmódot

Ti árva fejönknek egyet sem kondítanátok
Mett nálunk halotnak hármat harangoznak ám met
Csak nekünk jár megvátó halál, ha így elmönyünk

Mürajtunk ti most nevettök de a köcsönt megkapjátok vala
Búcsút veszek végtire itt hagyott itt pusztult
Minden ember keservire

Még így félholtan is fétek tőle látszott a pasa szemén
Vaskár csauszok markolták szorították
Földre tusakolták, -inkább küsbemennénk veled
Ha idehoztál vaszkódba, vágta a pasa szeméhez
Hadd lássam mennyit ér inadba szállt bátorságod
Csak a gyengékkel mertek vitézkedni minap
Többször láttam bátor futásotokat

Nem vát a hangunk elvetöködött sebem
Ha még ma belehallok üzenem
Hiába vekkedözzik Szulejman

Gyászos löszön immár ez az esztendő
Kionták Temesváron vérünket, összeronták
Testünket, összerontva elfogdostak
Gúnyáktól megfosztottak minket de löszön majt
Kik busszút állnak értünk

Hallotta hangját a pasa nyüszítését hagyjátok
Kauncoljon csak az eb, csapjatok szájára
Hirtelen megsirült egyenesen innen egy másik tájra

Ködös fátyolból bércek tetős tetejére innön tovább
Nagyút átalkelő végén fényösvényre lépett
Ismerös tájon hallotta még mint mondogatja

Veröm eleresztöttem ha velötek nem lehetök,
Szeretettjeim ne fájon értem szűvetek visszhangzott
A hegyek közti szorosokban hangja

Bemocskolta török fődem ártatlan vér folyik
Vér buzog a török szennyin visszhangzott
Forrásvíz csörgedezett lábainál szomjasan
Ahogy lehajolt inni szavai még onnan is tisztán
Hallatszottak a víz tükrére csepegő vére
Csobbanásában messzi szavai éjjeli csillagok
Vonjátok meg világát, szinte ismétlődtek szavait
Sugaraitok se ejtsék soha félhódukra fényét
Szinte csodálkozót hogy az ő hangját hallja
Ugyanvalást kitett már ő magáért

A kiboritózott időböl feje felett
Kisütött immár a nap, a réten
Felragyogtak darvasai, mintha
Szarvaikra öklelnék világos eget
Melletük kövér gebencsei
Gyöpültek békés lila szirmú
Színkocsikkal virágzó fűben
Gondom ökrei amott
Édes möndelecskéim
Szállnak alá mán az égből

Elé lökkent bozontos fárkát firkolva
Lihegve csobánya csidmáját lefetyelve

Jerr apácska té is, Jó izű szélben
Bucskándik bucskát vet Fruzsina
Lánya szép düszkéje körül
Nyüzsölögve, ahogy szaladt
Még kis cipőkit is
Elhagyá hogy a karjaiba futott
Jer együnk kukujtát
Terül ferül körülötte Anna
Másik leánya, jerr inkább
Velem húzta másik oldalról
Fruzsina, jerr mutassak
Szivárványpillancsot
Szinyártig tele fénnyel,
Elfutott a tömpe kis csitkom
Át a kiteritett csörgén
Rajta csukorékon, magyorón,
Széttaposta lápotyámat
Árulkodott szinte bőgve Anna

Ott van most a dörék alatt
Kaszaiba bújt a muzsda végin

Hasbabuffantalak halota
Valahonnan a pasa hangját
Édös szép Anna nejim
Kis leányaim drága hazám
Végbúcsúmat hezzátok nyújtom
Szeretném ha hallanátok engem
Végső szómmal

De nem tudta befejezni mondatát
Fájdalmat érzet guruló fejében
Kard villant suhant csont recsegett
Megpillantott egy véres kezet
Az ismét reahulló fátyolból
Egy rossz árnyként tűnt el
Iménti világa,

Dungóvirágon zümögtek
Körülötte a méhek
Makkal teli csuga közepén
Csak úgy dudorodott kedve
Gazdagságát nézve
Lecsködtek, preckelték
Egymást a tóban
Inuska fogadott fia és lányai
A csobbanástól felreppent
Egy egész föredező fogoly sereg
Fel vakító fénybe
Fogoly sereg közepéből jérkek
Szálltak elébe az égből
Szárnyaikról leszállt felesége
Anna hívta futott elé
Jerr hozzám édesem, csókoljalak
Öleljelek át, lám csak derékig
Érő lenn firizsem takar előled

Simulj forró testömhoz
Fogontoz belém, eleresztem
Néked adom keblem tejét
Vérét ereidbe eresztem
Hajtsd keszkenömre
Fejöd füdülj édes illatában
Szerelömben borulok reád

Be szép vagy be gyönyörű
Asszony szép virágszálam
Billenj mutasd magad
Nekem ilyen asszony kell

Gyakrózd nékem utoljára
Szép mezitelen labaid
Had repüljön messze
Repüljön el szoknyád
Hadd repüljön pántlikája

Im lám Kettőt hármat
fordulok forgass poroz
Tedd ide kezed kicsidég
Véres sebeimre arcod
Szűvem addig nyugodjék

Hadd csókoljam férj uram
Kinyílt homlokod csillagát
Szivárvány szemed egét
Rossz jelenést láttam
Vérző sebeidre sieteve
Téd virágom keblem mézét
Forrón végig öntelek
Had bontsam ki gyolcsod
Melléd esve vérős inged
Átkarolom derekadat öllel
Fogom ázott ágyékommal
Szépp orvassággal
Forgatom páromat

El ne hadd meztelen nedvét
Enyém véres tested
Röggeltől fogva estig
Estétől fogva röggelig
Csak ne csukd le még
Szemöd ne hadd
Ne hagyj magamra

Nézzél nézzed szemöm
Nyitott szemmöl nézd
Tiéd szép bőröm
Forró keblem ,melleim
Tejében két gyermeked
Ágyékom tüzesen
Öledhez tapad
Én Istenek el ne hagyj
Mett én se maradok el
Én Istenem adj estét
Hogy viradjon meg esmét
Fogdsza meg, forgas meg
Ásó kapa hengér
Sem választhat el tőbbé

Attól félt hogy nem hallatszik hangja
Most hogy megvált Isten jobbja felöl áll
Arról nem tehetök nem lehetek veletök
Elén belőle hazám fődin szegfűszálak
Gyászvirággá változtak

Mett sok magyar oláh rácz spanyol cseh
Angol német vitéz szörnyű halált
Gyilkos Temesvár benned talált,
Isten fogad üdvözítsed lelkünket
Testönket is áldjad töttünkért
Áldjál, könyörgőt immár
Köréje gyűlő állatokhoz, bogarakhoz
Mint véribe fagyva kidobták

Megrémült a pasa inkább katonai tudásának
Ily említésén, vigyétek azonnal fővesztő helyre
Úgysem élné túl mély sebét, a padisah is megértené
Kaján vigyorral mutatott az élettelen testre
Ha majd kitömve szénával, szalmával elé kerül feje

El is temetette gyorsan testét, nehogy mást gondoljanak
Arvasság arvas sem segítene rossz bőrén mondta

Szultán dühétől félve nyugtatta magát
De a koponyáját kitűzöm, kitűzöm a sátram elé
Kiáltotta diadalittasan