HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 28 Tagok összesen: 1855 Írás összesen: 47753 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Szabó AndrásFeltöltés dátuma: 2007-10-28
Temesváron írodott valaS hová tűntek a halk léptű lányok Ringó csípők a hajkoronások S hová a versek, asszociáncok Nyelvemből itt semmit sem találok S hová tűntünk innen mi magyarok Acsarkodik minden, nem él, csak mozog) (Zalán Tibor A feltámadás nyomorúsága részlet Temesvár vala egy jeles kaputok Terekek ellen nagy bizodalmatok Jelesben Tiszántúl az kik lakoztatok Ő elveszésén ti már sokat sírtatok (Tinódi Lantos Sebestyén 1552) Ezörötszázötvenkettő, nem münekünk vót Jóra telő esztendő haj tudtuk mi lösz utaján Mikkor Temesvárról elindula, három kapujából Vala, fényösön Mönnyórszágba, Losonczy hada Addig zürmölt, fehér pora sűrűjéből Míg elfogyott zivar fehér hava java Porka havak ámmogtak zenge-zungáztak Útra kész terek vadász útján, jó vad, ember, portéka Sírt árva csöngör, szomorú cserökön Jó vadászat előtt magyar hazájában Szállj, szállj sólyom madaram, burus fáról Burus fára, egének vasalt monyasait Őseink ága bogáról szórd, bodorú hazámra Rajta csítkón szürkén, nyerögszőrén Sok legénynek megtarisznyált pendelyét Hogy bele bújjon, felnyergeljen Az sok elesett Temesvári vitéz Édes pejem Jankula fehérje, csid te! Ne légy velem oly jeszke, hó! Megállj tűzes Vigyáz, rám hátadon, sebős meneteled Meglábalhassam vala, várj csipöszködjek Sörényedbe csipöszködjek rendösen! Nálunk felé jő a terek Sólyom, sólymom, édős karulymadaram Sirhatunk mü, met vagyon mért, ha Szusszal sem bírja tovább kis hazám Eltőt sok szép idő után, megállt És azóta sem halad felettünk magasabbra Ég közepíbe szomorú arcával a nap Siess, siess edös karulykám, el ne feled Járos legénynek hírét hadjad minden guzsaj Ajtajában lány szűvéből annyit ahány Felmatolált fonalában minden Íge háromszáll, zseréb fonalában Hatvan száll, annyiszor annyit, csókot Hozzál, ahány legény, ma a terek útját állja Arra siess pej lovam, arra vadaskodik terek Helyből megszöki magát migsirül mint szél Pejem vigyél igyenössen égbe, szerencsénk csillagához Az angyalát egyszerre fel tetős tetejére Ne siess úgy pejem, Jankula monyasa Így sem látom még ha újomat főtartom Szemömhez, azt a röngeteg Temesvári vitézt Azt a röngeteg szerencsétlen legént Amint tüsténtösön visszatérnek, jővelj madaram Forogj, forgassad, keringőzzél karjaikban Ének mennyei kar énekében csókold homlokuk Siess, siess várd megfúvintom előre Égig fújom, hallják szándokfa kürtöm Hogy tavaszig tárva nyitva kapukon Életük a mennyországba érjen Mormolja a Temös Begaközi főd is haragjában Jertek, jertek segítsetek néki nagybúlyában Hogy nyugodtan möhössön a dogára Elestetett üdő, elendeledett eső könnye Sem segít immár csak megeresztik Ahányszor esik az elesettek sajgó sebeik Szürkönyet alkonyat előtt jer pejem szállj Égösvényig röpüljünk körösztül A várból felszálló szívárvánon Alatta fekszenek örök kiknek kevös vot Veszedelömben szerencséjük, jer terítsünk Reájuk egét szerencsétlenül fekszenek Szerelömbe, tamplom, fejük fölött kereszt Virág nélkül, sok szegén legén Fej nélküli Losonczyval, ahogy tőt múlt az idő, Százhatvannégy esztendőig reménykedtek Uruk jobb oldalán, együtt kelhessenek Nekik adatott országuk kinyílt kapuján A mennyországba Porka havak hulladoztak, hulltak, Gallipolira Utána ahogy a terek partot ért gyakrozva Nemsokára a magyaron töngörögött végig Álmaiban ahogy játszadozva hulltak Sulejmánt Őkémit ifjú álmaiba csalá, Stambul tornyairól Piros csidmás janicsárjai köze Velük fordul újból Mohácson, Budán, Megrázta a ló, övé egész Magyarország, Hetedhét ország várj még, várj még profétám Nemsoká tiéd a többi világ, szűvem belől Nem sokáig fáj, böveszem én Temesvárt Édös nagyszemök sólymom, férjuram Büszke madara, szállj Csejtéről selymék közepéig Temösváron Lonsoczy vállára Temesváron ejtsöd orcára két lányom Csöpp tenyeréből, csöpp könnyeim Vidd hiröl sijannos hangommat Ágyam sem vettem melegében várom Küldöm csőrödben ajkára csókjaim Édes nagyszemököm, ne feled megkérni járósom, Ajtómnál minél hamarább kopogjon Elébe küldöm ágyba bújt vágyaim hintóját Fülibe csúgd aranyim lovam semmit sem érnek Ha nem bújhatok éjjelönte melléje Nagyságos keresztasszonyom borult térdre Szolga leánya, engedd kössem förödö madár szárnyra Friss bokrétám legszebb gyöngyvirág szemit Kinyíltan fűzze csőrivel, éfjú szerelmöm Tomory Endre nemes keblére, meglátod Megtalálod sudár termetét Senkinek sem csillog úgy fekete haja, szeme, Néki legédesöbb szája, néki bársony orcán, bársony bőre Hózzál ósómra karikákat, ujjamra mátkámtól gyűrűt Bújj hozzám madaram, bújj közelebb, megsúgom Levetettem lányruhámat, vót násznagy Havasok bércek rengetegje csillagos ég alatt Visszhangzó ormók vot vőfély, nagynyoszolya vót Virágzó virágokkal pázsit rét, kisnyoszolya vót Nádas folyok martja, Széllovak telis tele puha pihe tollait tollszekerei Hullatták, tanúm rea csillagos ég, a hold, a nap, Rőngeteg daloló sok madár, Mezők Zümmögő színes bogár muzsikusa, Olyat táncoltunk hogy vaj, amilyenre még Soha sönki nem emléközött. a tiszta ég alatt Édös sólyommadár, szelidőcske karulyom Ügye megígéred soha nem bántod majt Korán reggel dallal, agytörőben ébredő Vidám cinegét, fürjet, fülemülét, pacsirtát Jaj hogy tudja keresztanyám, nem tamplomban Mondtunk hütüt, szerölömből töttünk vallást, Esküt most is abb a szóba van Karulykám, karulykám arra szállj Hol látod-e tova, főjő majt a nap Átkozott keresztesekre, hiába egyezkedet János királlyal, fiával, mérgét tűzét ontaná Az eget ménkűvel is rájuk borítaná, Csak így távozhat dicsőn profétához Menjünk, menjünk álmában kiáltott vonaglott Nehogy a várost, országot Ferdinánd elkapja előle Mohamed birodalmad Dunán túlra folyt Ne hallgass többé olyan Börklüdzsére, lázadó Bedreddinre, elhajlottak igaz hittől, nemsokára Sóra kerül Eger, Szigetvár, Bécs, Annyi kincsnek régóta portán a helye, tágult Szemekkel hízeleg, fürmölődik, szisszenve ételődik De senki sem hallja szavait, próféta sem válaszol Fényes fátyol hullt éjszakánál, vakjosabb szemmeire Fényesebb vót alacsonyabb sötét félholdjánál Csak hullt, tovább hullt, majdnem kigyulladt Fekete lófarkas zászlóján az éjszaka de csak az úr Elveszett összes templomainak sírjai, helyei világlottak Sugarai fényes fátyolába bugyolálták, szöme elől Szép szerént holtjait Sehogy sem tetszett Sulejmának, hogy csak így úgy Megbecsteleníti egy átok próféta nevét felhorkant Hírnevéért- Allah Abdullah ne félts, ne félj Megszentettem titkát, van reá orvasság vigyorgott Magabiztosan kardjára csapott Hitetlenek fátylat még az éjjel eltiporni szerette vóna Mint terült ferült, a Próféta hangját várta helyette Hangosan csengve, Fráter György szavai intették Mitől még jobban feldühödött Becsaptál hitszegő - kiáltotta vissza, majdnem nevetve Kiült arcán nyugodt öröme - hisz már nem is élsz! Kínlódva hadakozott,veselködött, kapkodott fátyolért Hátha elkapja, széttépi, elfoszlatja fényét, kezébe ragadja Csak mint megbotlott látta, útját másik világ küszöbe állta Most bele ütközve, vissza is pattant, handzsárjával Handászva, hányt vetetten hadonászott alig vette észre Áttetsző irbontalan árnyat, mely feje főlé hajlott Meg is állt egy szusszantásig, árnyékában kapu előtt Ügy tűnt keserves pillanatában, feje fölött fenyegetően áll Ferdinánd császár egy bárdal Tornyosodik az a árny -tetén sújtlak-hallani vélte Losonczyt ki minap,Temesvárról már elkergette egyszer Kezeivel csapkodott, jóllakástól valótól Mintha védekezne, félne, nyüskötölve nyögött, prófétám Könyörögte keserves hangon, verritezve ágyában, Mivel nem kapott választ, segítség után kiabált Tépelődött, megrémült csauszok hitték, ébren van Sajnálták, lehet beteg, ha nyitott szemekkel Tereperél, turál, félrebeszél, rohantak orvosok, udvar Nagy lett mindjárt a tapota, de majdnem fejüket vette, Ahogy feltámbálódot, parancsba adta rögtön Írták is szorgosan a fermánt két sölyöm sinórral Pöcsétjében Ahmát második nagyvezírnek Khasim Ruméliai basának százezres hadával Döntsék keresztestül Hunyadi kastélyát, várral Földszínéről Temesvárosával Bega mocsarába De várjatok! Csak akkor ha az város nem lehet Nyolc szandzsákkal defterében éjaletek fénye, Oda vesszen minden keresztes kereszt Mind kik hívőn harangszónál áldják Arra siess merre harang szólalik Sirülj mint forgószél, megtollasodott szonnyú Karmú komondorok most kaptak legjavára Amifélék csapd, taposd agyon, döllendözz csak Döllendözz terek, hullj jobbra, balra, hullj, Ha egyenesen úgysem jársz Megtagadták beszédököt, nekem sem esne könnyen Ha hátat vetök, úgy verjenek agyon Rípjed villám tűzes nyila, ne hadd csőrűkben Szömét karmaikban legén szűvét Ha reájuk borulsz sebeikre, töddj kezükbe napot Szárnyaidon repítsed heezám, minden sugarában Felnyergelt csöngős pöngős lovakon Losonczy seregét, tiétek minden ékes szavam Egyet sem tudnék szépen szólni ahunnét Másvilágba sijed tova, nedves szürkönyet Vállaközös markos legényei után sírva Csálámbázó ázó juhok, bándogálnak fázva Árva darvas szomorkodik itt ott galyos Szántón, gebe monyas ló, horgássza fejét Ha tüstént nem terítsz elébük Tavasz zöld virágzó rétét Amott bőg egy csingár elguzslott marha Kerüli a göbőt nyikorgó, hegyekbe tartó dökrető Tengelyig süllyedt félig eldőlt fakóca Siess, siess mindjárt itt a terek Küsdég errünt mekeg, üres makk magtalan Csuga szegénylik túloldalán útján, Tárd fel szárnyaidat ösvényén Völgyből fel havasokba még messze loktól Bércek menedék helyétől, siess, fuss, velük A terek csak azért nem ért még utol, met leállt Hogy elhajtsa azt a sok szőribe futót Edős sólymom. nagyszemök madaram Most terítsed szárnyaidra a csillagos éget Ha már suhutt élő lelket nem találunk Rebedözzön szárnyaidról lelkük Ragyogjanak, ragyogjanak harmatcseppen Napként csillagként odáig hogy sötétben Se ballagjak sokat amíg, eljöve a reggel Ne várj forgószelem míg terekát látsz Virrants egyenősön rájuk, villám tüzes nyila rípjed Úgy égjen tüzed ahogy török tésszen reája Pörköld hamu porig zinár tollú kezét Forgószél ne várj, ne várj édes pejem Kétrét ahol bement ott is üssed agyon Köcsen kinyért amivisszajár, verd vissza Vessögesd záhold fenéjét, utána sebös Vissza pendelyükbe, azt a sok legént Nehogy kialudjon tűzzel, lobbal felrebbent Lelkök minél hamarább fénybön förödjönek Hajnalodás előtt a csillagos ég csak azért állt még Hogy megtörölje könnyeit Temesvár felett Éjjel folyó könnyeiből egy utolsó pillantást vetett Duzzadó folyamában gyűlő keservére Nehezen adta át helyét, irgalomért könyörögve a hajnal Első napsugarait besötétítő köröző hollók seregéhez Kieresztette a szél, bár legényéré borulna Kibontott gucsmija, lány ágyékára omló haját Várj karulyom, édes sólyom madár Sugárszárnyaidra mindjárt kész a himő Várd meg tejúton születő csillagot, Éjszakába folyó erdők mezők hegyek tejét Napkelténél szebb bőröm virágát, csicsőm Szép bibéjét, szárnyaiddal öleld, ha átkarol Megölel nem is tudja kebléhez simul Ágyékomban fogant gyermeke Mönj, mönj. röpülj napnyugta előtt Siess és találd meg őt Mint már annyiszor most is ő borult Asszonya vállára, sömmi hírt sem kaptak Tegnap óta fegyverbe vonult férje És efjiú nemese sorsáról Hírnököm, hírnököm ne hírt, hanem őt Hozzad hozzám vissza, ahogy úgy Ríva csüngelógázta bőcsöjében, két gyermekét Anyjuk leomló dús hajában eldugva, játszadoztak Puha kezeiket Pekry asszony ajka keservesen Könnyeiben hun az egyik, hun a másik szép Gyermeke arcán csucsorodott bánatában Bőcsöjim bárán fehérje, édes felhő bőlicéim Hullassátok le az égből férjem vállára Fruzsina és Anna aranyhajszála két karikáját Hulljon homlokára napod, ahány szőre szálad Annyi csillagod, keble melegében szíve Két bőcsöjében csüngelógázzanak Fényes göndör karikái Nászolodó napnyugati elől, csak nehogy megtud Bánatom elküldeném játszón veled a kis szőke Balánt ablakodhoz Magas legelőkről minden madár boldog dalát Bogarak zümmögő méhek szárnyain kikelt virágok Hírnök illatát Ha eljutnék estelős estig hezzád Estétől reggelig a búba kapott nap elől Mezitelen éggel bújnék veled csillag takaródba Lecsatolt deszüm, vagyonom a tiéd, szerető szűvem Könnyeim, oh Istenem légy kögyös, pádmányt ásnak Reá fekhessek sírod alatt, ha életöd veszik Életöm, ha érted életöm veszöm Nézd édes asszonyom, nézd ellepnek színeik Pillancsok, pillancsok jertek segítsetek nékem Megszúrt újbegyömből egy csepp vért Engedjétek, napot tesszek szárnyatokra Azt hogy melyik nap, ha elérkezik mönjek Szerelmöm elébe, menjek szerelmemmel menybe Tiéd kibontott hajam szép bőröm, szép csicsőm Ágyékom gyermeke én a tiéd te az enyém Ó te árva csöngör, Temes Bega köz, hozták hírűl Vize terektől már alig csoronkál, most apasztják A vár vizét Nézzétek az égen azt sok őszi madarat Megált kerekéről Begaparti bánatmalmoktól Búcsúznak a bincsek, nemsokára ideérnek Veszedelömnek hirnökei repdesnek felénk Asszonyom, asszonyom vedd té és, elő veszöm Guzsajam tűzégete gerjefa alól, mily élet, üres helyén Szólók lyányoknak üljenek köréje, lásd majt kopognak Guzsalyas ajtajába érnek, szerelmöm, és férjed, Férjuram ég dörög, jelez, fiúgyermeket ádott méhem Néked arcod arcát, hűséges szakasztott Apja hűségéért, kereszteli császárunk király vizében Kondor haja toll fekete hajad, tiszta szeme Kinyílt eged, kis keze színe egyenes tölgyé, puha lágy Tejem teste, fehér szikláké, piros orcája forró napé Szája arcodat csókoló telt ajkaim szívecskéjében Dobog méhemben elültetett viharod szél magja Jerr fogd át öledbe keblemen, csókjaim Közt ha kinyitja szemét tiszta szép homlokod Lássa Nagyasszonyom, nagyasszonyom ugyanott álmodtam Fényködbe szállt alant elfelejtett csatamezőkön Férjuraddal élén büszkén nemes apródom lovagolt Mi lesz velünk uram, ha nem sokáig tart árnyvilágból Beköszöntött égi káprázat, nem láthatjuk többé Csak a mennyországban, földről eltünt, kis hazánk fényét Álmából fájó sebeit tapogatva ébredt segítség Után, kiabálva egy vitéz, még most is lófarkas zászlóját Ölelve feküdt Nebojsza tornya alatt Csak úgy szikrázott a már tompuló árnyak Csendes világában, ahogy elcsendesedtek a sóhajok Nándorfehérvár nagy sírjában, Azon vette észre hogy egyedül hagyták Úgyse hallja szavad senki,- hallatszott immár Egy segítő hang,- várj míg odaérek Te ki vagy -nézett egymásra bámulva a két árny, Hát ha nem ismersz -én Hodósi Pósa Szeri János, Jankula nemese, mit tehetek érted Kin sebeket sem látok, csak szomorú ködöt, Pusztaságot -mi lett látásoddal nemes uram Kösd be tűrömfűvel, jajlapival, Nem látod sebeim, a tört falat, míg a világ Meg nem javít, amúgy Isten áldjon cimbora Én Dugovics Titusz rác vasmegyei nemes, Ha igaz vagy sem, nincs itt fal sem vár felhőkben, Nem ez jó hely, sok a jajszó bánat, innen osztán Tovább állnánk, egyeztek bele imént ketten Fogd a monyast menjünk, elegem van Hogy csak menkűvek szikrás gomolyákot Höngörgetnek könnyeinkből Vigyük belőle tűzet földi tüszelyébe Jankula küldött türelmetlen hezzád, födit égetik De még Capistrano atyával veszekszik Hiába mondtam ne haragudjék kjed vége Ugyis békesség, ha tetszik ha nem, Mirgesen adta kardját, lovát, paranccsal Nézzek már körbe Ki az, csapjak mán reá bíz a ha Temesvárra Támad, bántja hogy ezernégyszázötvenhatban Nem törte le Istánbúlt Úton volt csak híja egy szálon múlott, Hogy soha többé ne nyakunkon üljenek Szavamat adtam rá, Istenúgysegenemre Mondom, jól sem esnék, ha nem térnék Szulejmánnal elibe vissza, nem oly véletlen Lén ideérkezése Temesvárra Ő ott még nem úr, csak fenn hordja az arrát Kezében marad egész magyar ország, Ha övé lesz Temesvár Jer siessünk, álljunk elibe, nézd kiált fel Pósa Állj meg pejem, hó Jankula fehérje jó ég! Velük szemben sietett falújukból menekülő Földönfutó sereg, Görnyedt, fáradt hátak cipelték szegényes batyuik Keserűjét, sok rossz szekéren derenducázott Úton döcögő nyomoruk Egy, egy éhes gyerekhang sírta csak túl, kerekei nyikorgását És az élen haladó, csuhás ilyenkor kétségbe esett Halkuló, sietető hangját Hej ti jó népiek mi lett errefelé veletek- kérdezték Mint a pap elé értek -hátunkban a török, erdők tüze Mondogatta inkább magának, mintha imádkozna Fel se nézett a pap, aggódó, csüggedt lehorgászott fejjel Folytatta- nincs itt csak gyerek, fehérnép az erős férfi kezek Halkan tette hozzá- egy szálig, magyar, rác, oláh ottmaradtak Bíz méges helytál majt Temesvár, egy pillanatra a remény Visszatérten felragyogott szemeiben, de mint felnézett Látszott ki is kihunyt Sohult sincs annyi nyomorúság, mint most ott Hol szonnyan hallnak Ha töröktől még menekülnénk,- mondta sorsa beletörődötten Mán majtnem utolér az égő erdő, segíts rajtunk Istenem- kiáltotta könyörgő arccal, mintha utoljára emelné Feje felé fohászkodó kezeit Mindnyájunkat elenyész, jaj ha nem sietünk, Jaj az erdő tüze, jóra sem így sem úgy Nem számíthattunk egymagunk tűz közepén Jer uram Pósa Szeri ma sem cserélünk királlyal Füttyents egy nagyot Dugovics Olyat hogy ellen hallja Megremegett az erdő ezer patájától, a hegyről Tűztől lefelé dübörgő bozontos tülkök csordájától Megijedtek mintha török érkezne, Torka szakadtában, jajvészelt a fehérnép, De mindjárt elébük termet Pósa, Felhúzott ingujjal Dugovics merészen A vezér bika elé állt Megállt fújtatva a bika erős szőrös fejévvel Ideges orra lyukait, szemeit tágítva felismerte Régi emlékei édes szagát, a nála erősebb Két bölcs vadászt S hogy előttük megadóan térdre rogyott Rövid morajlás után, mint zuhanása végigfutott Megnémult egy micre hirtelen a csorda Hej erdők büszkesége, tik Jankula nagyuram öröksége Szeme fénye, lám ti is hová jutottatok, ekképpen simogatták, Becézgették a bika büszke bozontját fejét, Remegő izmos szügyét tarját Be jó hogy itt vagytok, be hogy időben érkeztettek, Tiétek a pázsit, bércek zöldje, de most tapossátok körbe Döntsétek ki a fát, hadd csak égjen földre döntötten, Fogyjon hamujában mérge Most az egyszer hagyjátok futni embert, Medvét, farkast, rókát, nem ártanak Tűzben nyúlnak őznek Megértette az erős bika szavát nagy reccsenéssel Dübörgő dobogással taposták földbe az erdőt Minden égő ága boga üszkét S egy észrevétlen intéssel, imájából a pap még fel sem nézett Álltak elébb mikor csodálkozva halotta, hogy előttük Mintha útjukat mutatná, csörtet a csorda De még jobban ámult, bámult, mint a két öreg A parázsló fák, és füstölő csöntörgékken keresztül Repülve a vár felé vágtatott 1552 június 6 Álljunk, álljunk meg Csejte várában Tomaj nemzetségbeli Utolsó magyar magjának, Losonczinak nejénél Ablakból fogantozik reményébe hogy segítsége Nemsokára a várba férjéhez érkezik Hogyha férje látná szemit, pezderjéző eső könnye Renyődött orcája szépin, mégszebb lenne ha férje letörölné Gyöngyszem hulló szálló permetjének csillogó nedvét Férje helyet arcáról könnyeit csak kebléről szeméhez emelt Tiszta keszkenője, fehér négy pimpozó, szép szeme sarkában Kezeire kötött négy sarka itta fel, úgy sós csókjait Édeselné urát hívogatná, esdődőt édes meg, Mint elintökön ajkaddal ajkjaim, de egy mély Sóhaj zokogásába féllegelte elcsuklott szavait Búba szállt kibomló hajából öllébe esett Bár férjura kezébe hullott volna elárvászodott csepösze Csókjai nélkül, forró csókjaira várva Édes karulyom, karulymadaram ha napnyugta után erre jársz Ne várd meg a reggelt, belehalnék ha csőrödben nem érkezne Estig forró csókja szárnyaid két karján férjem ölelése Öléhez szorítsam éjszakái forró csillagát Nélkülük üres ég bánata dollik mint az összes Csillgnélküli éjszakák jege, szűvem körül hideg fagya Fájdalmasan majtnem átszúrja a keblem Édes sólymom szelidöcském, nagyon forrón Szint forrva hozzad, szerölmös vágyaim Kedves asszonyom, úrnőm fogta át Zokogva szolgáló leánya, de az ő hangja is Elcsuklott, esszébe jutott Nap sem süthetett nála szebbet szeretője Mikor löjsz vijszafordulásod Hojszú útajzásod vége Jaj ha sohasem löjszön Egymásra pisszentet pincs, fülemüle, pacsirta, Nem is repesgéltek, csipögettek ablaka előtt Még a párkányra kiszórt magokhoz, kenyérbuckához Sem szálltak, annyira megsajnálták a két Szerelmes teremtmény megvigasztalhatatlan bánatát Férje becsületből, saját vagyonából hadat toborzott Temesvárért Megesküdött császárnak, szívében hazájára, ő tán az utolsó Ki most még leállítaná országában már szertéden szerte rabló Szodé modú török fenevadat, keresztje pogány ördögöt Térdre esett mindkét vitéz szép nemes asszony Férje akarata előtt, urát már Simándon várták a rendek Hiába kért Miksa főhercegtől löveget, embert máshonnan Jöttek, keresztel, a népek A főurak közt megérkezett Forgács, Batthyány, Farkas, Bornemissza, Farkasics és Horváth, de jöttek a torontáli, temesi nemesek, Lám állt fel Pósa Szeri mind apjuk fia Megjött Sövényházi, Nagy Horváth, Szegvári, Haraszti ,Dóczi, Pattyanttyús, Oláh Móga, Ábrahamffy, Kolbász Móré, Eszéky, Csombolyi, ismertem sokatoknak oláh rácz bolgár Nagyapátok Hunyadi javát Utolsó világunk tik keresztesei, jönnek rácz unokáim Mutatta bűszkén Dugovics Miklós és Gergely vajdát, Amazokat nem ismerem ,szomorúan csak arra nézett De én ösmerem vágott szavába büszkén ,derék emberek ezek, no Majd meglátod fiam azok ott CastelluvioPerez spanyol századosok , Ni csak Csípködj meg Mendoza Diegoval Az ott száz angol zsoldos, Aztán keresztesek nem kell itt senkinek öt éve halott Cortez aranya, amiből neki semmi se jutott Tiszta hittükért jönnek elvérezni Temesvárért Oh János bátyám, ha most Capistrano atyával Ide érnétek- lelkesedett Titusz - hé azokat ismerem Becsületemre né csehek, nímet landsknechtek. Nem sokáig tartott lelkesedésük mindketten Tudták, egymáshoz sem szóltak, Elcsendesedve imádkoztak térdepeltek csendben Kevés ez a sereg hogy útját állja Török úton ide siető, százezres hadának Édes sólymom, szép karulymadaram ha innét Kihágék, egy magas hegyre odefönt is Búbánatban élnek, szűvem szerént ez időkig Minden hősnek vége vagyon Siess, siess pejem, gyi te Temesvára, késő lősz majt Vénön bánni, hasítsad a bokorot, cihert, érd utol, Felelve adott ígéretre készülj hólnaptól álló dére Számvetésöm lösz, kodozzó Szulejmánnal Vaj főbe lőjelek, vagy fejedet vegyem én is Te a nap végén sem löszöl embör Mért vágta vót le Ahmet pasa, utána elvoncolta Feje mellől Losonczy testét Talpa alá bétipodá, kiét szűvem szint meghót Kerimbogázva kitömött fejével, hogy merészeltél Szőmibe, egyenes homlokára nézni Érdömöd szerént szógálom majt vissza Kapd el pejem őkémit högyen, völgyben Napestig ahogy jár, éccaka is úgy hál a farkas Vaszkába loholjunk, gyí hogy lógjon hajam belé Lőtőn ki és hágón belébe, főd szakadjon szemébe E világon, másvilágon buszum elöl Még ha kiméncsörül szemed, akkor sem futsz Majt el előlem Amig még nincsen vége mönjünk, mönjünk Álló déltől álló délig harangzúgó Tömes Begaközé Terektől futva suvadós oldalakan bújkálnak A sijátságra szétszórt szivárván színei Jerr solymom szárnyaidon hozd fény tariskoját Azóta sem jöttek fel gyújtott gyortya világ Fényére csak a temetetlen hulló csillagok Nézd hogy hullnak, csillagok borulnak ki barázdáról Barázdára ne indulj meg édes pejem csak ha eleget Vottam itt Jer megkerüljük egészen széjiröl, hoszára járjunk Leptibe anyatej ízű borozdáról, borozdára Vigyázz ne hogy letapossuk, felkavarjuk haza tincsét Oly puha testükön az éjjel ködös fátyola, lám a pihe Csillagok is sajnálják elhagyni sirjaik tüszejét, hogy Fénylő párnájikon holtjai nappal, is nyugunnan háljanak Most jer utoljára harangszóra pejem Felhőkre írt keresztfáikon soha be sem véset Neveiket aranyozza most feljövő nap hogy éjjel Is csillagként ragyogjanak sírjaik felett Árok hűségödérben Isten lögyön veletök Csillagok mönése napot találva hajnal Sugarát ejtse búcsú nélküli gödértekre Teméntelen annyi virág száll ébredjen Ahány vitéz Temesvárért elestetek Keresztre hűséget eskötettek 1552 június 11 Ébredj testvér harcos, cimborám Dugovics barátom Hol merre járnak ma azok Fürge sajkások Duna vízi népe, az sok Nándorfehérvári rác, Szegedi, Mohácsi magyar halász, Zimonynál elláttuk török flotta baját Hatvannégy gályáját hiába vót László király, Brankovics fejedelem Hunyadi János vót akkor Kráj egy szavába Se került volna ott kellett vot népeknek Császárt koronázni volna Hiába szél se fúj, se dúl azóta Dunán, Nyugodtan átkelt a török Horom, Krusevácz, Péterváradnál, Mehmeddel Titelnél Felbátorodva sikerén Ahmed vezír Horomnál Keresztelő Szent János napján Mehemed Becskereki Kászon felesketése előtt Már Temesvárra érkezet Keserű ez a kenyér Titusz vitézem fény dicsőség után Akkor kezdtük mikor odaveszett jó barátom Fammiliáris Kamonyai Simon Milyen Könnyedén szinte nevetve vette fel János ruháit Marosszentimrénél, hogy levágják Szeben alatt Mezid béget fiával együtt vágtuk le Ittununk Jalomica vizéből is, hogy elkapjuk Síhábeddin Ötvenezres rabló seregét Én is akkor láttam először huszitát, szekérvárat Keserűbb napokért, de még felégettük Vidint, Morava völgyéből kisöpörtük Kászim beglerbéget , Kifüstöltük Szofiábol is a törököt,Halilal hátunkban Karácsonyig csak elvertük még egyszer Kászimot, Utána Turakán pasát Ő se felejtette egykönnyen Hunyadi nevét, Várnánál Murad szultán szerencséjére fordult a kocka, Oda sem ért el soha a pápai flotta Brankovics otthon maradt, még reménykedem Végleg befogjuk száját szétkenjük a tereket Csehek szekérvárán, Jobbszárnyon balszárny nehéz lovasságával kergettük Lovassága nélkül a balszárny is megfutatta őket De akkor I-III Ulászló felhevülve túl korán támadt Nem Jánosra hallgatva támadt janicsárok négyszögére Póznára tűzött fejét láttam, eleset Cesarini bíboros, A váradi püspök fene üssék Kodzsa Hizirbe Lehet nem is vót terek, ki a király fejét levágta Rigómezőn sem volt szerencsénk úgy igaz Isten tudja hogyan értünk oly sok halott hajdut , Keresztes nélkül oly lelkesen Nándorfehérvárra Baljóslatú emlékek ezek Temesvár falai alatt Én Istenem rontsd, meg verd meg, Aki miatt most is gyászt viselek Úgy fáj szűvem ezekért, Isten jót ne adjon Szulejmán Sőnki meg ne szánjon éltünkben is űdözönk vótál Lám békét hótunkba sem hattál terek Hargasinam le ne rogyj még ma megyünk Hezzád Szulejman Egész nap ugráltak palotájában dzsámik, mecsetek Hodzsái, Imánjai, muezzinjei, Szulejman lábainál Kiterítették a Korán száztizennégy szuraját Keresték szeműből kifordulva, olvasták, hogy kihúzzák Ha megtalálják uruk rossz álmainak tövisét Könnyekbe lábadt szeme, amint kinézett Utcáin üdvösségéjért, jajgatott, sírt a nép Megnyugtatta birodalmából szegények imareteiből, Tekkeiből idecsődített habzó szájú derviseinek Tánca, megpillantott önsanyargatásuk, önkívületük A nagy szultánból űzték rontó szellemét Nyugunnan hálhat felséges padisah, borultak lábai elé nincs hiba A szent szunnák írása mindenki paradicsomáért szent maradt Jött meg estére a válasz Fáradt boldogan a császár párnáira roskadva Muezzin hangjára még az ézán elején elaludt Hulló porka havak pihélyébe elégedetten bújtan Mosollyal arcán ért Bécs kapujáig oda hová Még egy padisah se jutott már nyújtaná karját, Nyitná előtte bezárt kapuját Hirtelen reá valahonnét havak hulltak, eltakarták öt Kaput várost, hát jó mondogatta magabiztosan dünnyögve Ha szépszerivel nem megy, betöri a dsihád had Csak jelre várnak nevetet gonoszan hadd robbanjon Kapu, fal, város, asszony gyerek, mit számit Farkas vigyorral arcán fordult hátra intve, Körülötte, hirtelen ürességre eszmélt, csak ö egymaga állt Hóval lepte domb tetején ugyanaz fények árnyak Forgó körök, rossz álmaiból örvénylődtek felette De a köd most lepedőként szállt, úgy tekeregett körülötte, Ahogyan holtra csavaródna földeléskor, benne két emberi arccal Vagy valami hasonlót vélt látni egy kisebb és egy nagyobb dudort Ködbe feszülten Álmain dühöngött, visszatértek, visszatért az átok! Tisztában volt, csak álom, jobb ha felébredne, Indult is volna de akkor az a egyik valami elébe ugrott hirtelen Rusnya bajuszos arc pattant szemibe a kardom Jutott hírtelen eszébe, még hozzá se ért, az a másik Még csúnyább visszataszítóbb lélek is kiugrót Neki a másik oldalához Álom vagy nem álom, sok volt Szulejmánnak kihúzta jatagánját Addigra elétoppanó két alakra suhintott jó kardvivőként A nagyobbiknak máris átszúrta nyakát Soványabbat is elérte jól hasba szúrta- hogy gehena tűzében Égnétek,- kiáltotta diadalittasan - próbálkozzál csak nagyságos Padisah e világon más aransúak lám hallhatatlanok vagyunk De nem feledjük kihívásod - folytatta Dugovics,- úgy bízza Lesz még alkalmunk egymással megvívni -de lesz ám Legyintett jó nagyokat bólintva, a másik visszataszító lélek Sokan várják uraságod Mindketten magyarázóan bólogatták fejeiket - érted jöttünk De a szultán sokkal dühösebb volt annál hogy le álljon Alah Abdulah - nevét kiáltva jatagánjával vágta szúrta a két tettest Kik vagytok hogyan merészeltek szent utamban állni Verd meg Istenen azt a szűvet mely sok népet elveszesse Sok árva szűvét epessze jött - a válasz ha szent utad célja Hol vagy te szent, kérte számon Dugovics a szultánt Ha te sem szúnnák betűit olvasod egy a szelleme És más az igaza ha tényleg soraihoz tapadnál tudunk mi egyet mást ,Mohamed nagybátyja Abu-Bekr rég összeírta tanítását Az is látszik nem te vagy Abdalah és Amina gyermeke De nem ám mondták lekicsinylő arc kifejezéssel a szultának Az sönkinek sem ártana mint te, ártalmas hékás. Szeretnéd de nem vagytok egyalmúak sem édes egyek Szégyellem de szemedbe merem mondani Mi inkább rokonok lennénk, kakukk fiókám Hitetlen kutya hogy merészelsz te ilyent mondani hitetlen gyaur, Azért mert elfelejtetted hogy van feltámadás és utolsó ítélet Hiába is duzmálódsz meglátot, ugyis majt megdzsámbáz az úr, De addig most még elszeretnéd veszejteni kis magyar országomat Nem éred be csak ennyivel több mint fele tiéd Ellened egész világ, de Bécs is kellene, nem látod próféta hívet Mind itt vesznek, haragszanak, ha nem tudnád, Vallásod megveti a gazdagot, becsvágyadat Paradicsomotokban mindenki egyenlő rossz utadról Még most fordulj vissza Ne csak éjhúlt vizet ígyék öntsön hozzá frisset is, Ugyanúgy vallásunkban világunkat tizenkét Szegény apostol alakította világotokat a tizenkettő Szegény jathribitek most haza hívnak Csorotos csórén díszeid nélkül állsz majd az úr elé Ugyan már mi ez a fecsegés horkant fel a szultán Nem bűn ha majt szent zászlóm ott lobog világ közepén, Ha mindenki Mekka felé fordulva imádkozik Kaabája Kibla felé én akkor még ünnepeltebb leszek Hiába ábaskodsz, csak begyezed a Koránt Ne kongorgasd már vele annyit arradot, Kilátszik alóla lábad mintha nem tudnád Te sem abagosan szültél, csak azé váltál Lehet kitűzöd zászlód de hogyhogy Ha ennyire szeret a keresztény nép Megátolkodottan menekül előled Nem nagyon lelkesednek Koránodért És én azt is megmondom, hogy miért szegitek A próféta Száztizennégy szuráját Ezért bűntett majd Isten, neked sem lesz Paradicsomban üdvösség, csak póckolodj Nincs papíron, mint szeretnéd A dsihád értelmetlen szelleme Térj vissza írásodhoz, mint nem lesz késő, Fordulj vissza ne hódíts gyilkolj Ez nem világod szíve, dobd sodba személyes vágyaid Vakjus, vagy kell neked még egy keresztes háború? Valamit nagyon elrontottatok Vallás ide vallás oda én nem látom benne Asszonyaitokat, a boldog társadalmatok helyén Táborokat, katonákat, semmiért halált látok Hol a sok szegén szolgád paradicsoma, Ha előtte szörnyet kell halnia S ne mond hogy nem féltek annyi templom Pap elpusztítása után Músza hál Istenek megbűnhődött már mert megölte Damjánt, Plovdiv metropolitáját bűn vót hagyni Később kivégeztétek Az is bűn hogy parlagon hagytátok elhagytva Szent György érsekségi templomát Ohridban És a Szaloniki Szent Demeter templomot Hiába is írnátok össze az a száznegyvenhat Keresztény timárt hiába kap majt Dávid berátot , Keresztény templomért, kolostorért Becsvágyatok miatt imán kijöt a csihán Mert nem olvasod a Koránt Nagyon pirimákoson ülsz a Korán fedelén Pedig nincs hozzá egy igaz szavad sem, Gabogyás maradtál továbbra is Inkább olvasd, szorul szóra, tanuld meg rendesen Ne csak szelemét kapd ki tette hozzá Pósa Bűneidtől nem menekülhetsz majd azért meg ezért De amit országunkért tettél jó töttödért jót kévánunk, De busszuért rosszért busszut állunk, Ne félj abba módot találunk hogy népem nyakáról Szemunciástól elkotródjál Ha mint ellen, és nem mint vendég barát Teszitek lábatok be hozzánk Hogy merészelitek átkozott szátokkal kiejteni nagyságos Allah s a próféta nevét tanúm kívánsága szerint járok el Még most kitekerem, esküszöm két hitetlen Rágalmazó csirkefogó fejét, vesszetek el, pokolban égjetek el, Jertek kapjátok el négyeljétek fel testűket Ki a kapura velük hadd rágják csontjaik Kutyák, hólok kapirgálják szemeiket, húsukat Várjatok, felbátorodva, fellelkesedve változtatott Gonosz gondolatai menetén először húzzátok Karóba, kössétek négy lóhoz kezeik lábaik Hadd gyönyörködjem kínhalálukban, pusztulásukban Elragadt megszállott arccal tette hozzá gondolataihoz Alig tudták lefogni álmában Érthetetlen szavakkal hun vadul hangosan nevetett Hun torz kínlódó arckifejezéssel nyögött, Össze-vissza minden magáról lerúgva Kezeivel lábaival kalimpált már hitték, Légszomjba pusztul el úgy hiricelt hörgöt Egy, egy hangos üvöltése, horkolásba, Fortyogásba fulladt, nagyon nehezen tért magához Rá hajló körülötte megkönnyebbülten felsóhajtó Arcok örömére Felébredten szégyellte arcán tükröző rémét Azonnal mintha ezt senki sem látná Ellenkezést nem tűrően mindenkit kizavart Csak a reggelijét engedte behozni, utána mindjárt Durván észrevehető intéssel, haragos arccal eltorzulva Hozta szolgája tudatára, hogy nagyon gyorsan Hagyja el a szobát Kint egymás hegyín hátán hallgatózó parancsot váró Csodálkozó kíváncsiskodó kérdően integető, Udvaroncok serege hallatára még valamit kiáltott De az rémülten hátrafelé, majdnem földig hajolva Fel se nézve bukdácsolt ki rémülten az ajtón Nem sokáig kellett várniuk, szélvészként rohant Tanácsadóira kik mind parancsait várták De az urat aznap Temesvár érdekelte S mivel semmi hír sem érkezett sem kaptak Dühösebb lett, csak a jó ég tudná megmondani Hogy nem tömlöcbe zárta a megszeppent Meg sem szólaló ijedten földre borult Hivatalnokok reszkető hosszú hajlongó sorát Pórka havak hulltak, hulltak lám nem bírunk Szulejmánnal lám nem láttuk el a baját Siránkoztak ketten Temesvára oda mönte kéne, látom füstjét Égen lengedözik, nem is lehet, nem is lesz jó a vége Pörög nagyon, dörög a város Sejmék szegény hely ez, ingovány mocsár nincs itt erdő Csak sovájos, itt-ott egy homok oldallal, iszappal De még így is tereknek kell nem takulnának innen Inkább szejke vizét innák, ha mind beledöglenének Csak innét ne mönjenek el Búcsút vönni akarok, mett most tényleg búbánatban élek Kis lakomban fáj a szűvem ezekér hazájáért harcoló Mindön elesett szegén legénért Igazad van válaszolt a másik, ha valamit töhöttünk Oda mönte kéne, és esszeveri legén módra Sorkantyúját sorkába csengve, Verögesd csak verögesd ha törökre mönni kell Hadd ijedjen ha hallja, fusson el 1552 június 25 Megindult a török tábora mü Temesvárra Künn mezön hálva másnap támadott Cú föl lovam, cú föl úgy mint régen Nosza kedves pajtás ne búdossunk el Ma esketi Losonczi a várat Kapud előtt jártam, múlt éjjel ingömöt Is majdnem elfogának, én istönöm add Mégérnőm ne lássak, élve törököt a várban Fekete csókák, varjak, török szömit kiszödjétök Magyarember helyöt azt ögyétök Fohászkodott Pósa -halld csak halljad Verik már a harangot, azt verik férre Fegyverropogások estek már is esszementek A vár alatt Perez Alfonso szerb Miklos vajda Száz spanyolja, négyszáz huszárja Több ezer a terek, csürrents rájuk Hiába dúzmálódtok kieresztjük véretöket Lám megbomlott a törökök sora Dőlöndözve megfutottak mind arra futva Merre mehetett, sok mocsárba veszött Füttyentsetek, verd a dobot, fújd a sípot Hej sóhajtott Dugonics leszúrtak Sulyok István nemes ifjút én Istenem Tekénts le rá, erősítsd meg kedvese szívét Nem is oly rég de sok efjú utoljára Dőlt zokogó kedvese vállára 1552 június 28 Hát mű népünk mit csináljunk, sóhajtott Mélyen Losonczy nincsen kardunk Fegyverünk se porunk Temesvári férfisereg látom szűvetek Kesereg, sok árvát, elhagytatátok Szűvüket gyászba zártátok Megérkezett Ahmed basa Vele az egész török Szokolovics Haszán basával Körbe fogták Temesvárát Igy hát egész hótig Szöröncsétlen lösztok Ti szögények Ne is mond mett csak Neveködik kénom 1552 június 29 Ó bánat búbánat keserű búbánat Annyi itt a török mennyi égön csillag Fődön fűszál erdőn levél Három gebbencs lövegállás Harmincfontos golyói lövik, Bombázzák a várat Ledől Hunyadi kőkastélya De a várból is mint visszalőnek Törökkel ég a nád, gurdéj, Pukkan golyó laboda Pattog, recseg a bürök Kandargatja is eb farkát Ahányan falkástól tűzét Gyámbálják szorgosan Nehogy sátrához érjen Romokban tornyok templomok Házak ég a tető mint a gógány Isten tudja kik maradtak alatta Itt és ott es, sok elhagyott árva Máig vár elvöszött anyjára, apjára Kishúgom kisöccsém Julius harmadikára a falon Már túl nagy a tátongó rés Ha a török most bemönne akkor Nagy lösszön fejetökön Gyilkos veszedelöm 1552 július 3 Nem küldött Castaldo se forintot se segítséget Felbátorodva Ahmet elrendelte az ostromot Négy órai ostrom, négy órája után Meginogtak spanyolok a falon Betört a csurimuri, már a várban Csalámboz a terek Isten Minden jóval áldjon, segíts nékik De Castelluvio századosnak segíts Most a hátrafutó spanyolok elé Vetette magát, mint megérkeztek A hajdúk futtak már a törökök Meg sem állottak harc helyet Csak üzőiket káromóták Jaj lett neked török elesett Musztafa Nikápolyi basa Kereszt helyett vess neki oda Két három kapa földet, Pósa De vele elesett Losonczi Nagy fájdalmára spanyol vérű Derék Castelluvio százados Sírta el magát Titusz Szűvem szűvedér szakad embör Igaz maradtál akihöz pártótál Isten lögyön veled 1552 július 6 Imádjátok az Istent győzhessük Le a sok ellent újból megindult Az ostrom Én Istenem tekénts le gyengeségünkre Reánk jöttek mind mi lesz veled Kis hazám Ha majt fegyver között mint meghalunk Mü szívönköt erősítsd meg Istentől Lelki jót várunk Most jön csak a java a páca butyikos oldala Sivolnak a verebek lő a törökök tábora Nagy csiadozás nagy csavara van a várban Mü is lőjünk üvöltötte Dugonics, Ránk rontó ellenre agyba főbe Istenöm Istenöm ó édös Istenem A kamarába bészorút a szükség Mé nincsen énneköm több emböröm Sóhajtott Losoncyi ostrom után A török igön csácsogó szolgáját fogadta Nem bízott Ahmet őszinteségében Ki csak János király adóját kérte Nem kér a szultán csak annyit úgy mint Frátér György ,és Petrovics Péter adott Utána szabadon elvonulhatnak Ó te szerencsétlen óra, Mé jutattál e nagy búra Ki bátor vot falon veszött Hogy lönne majd ezután Aldana sem ippaszkodik Hiába küldött Castaldo port hadat Gyűlöl engem nem fog ideérni Vagyon irigyöm, se pénz se posztó A hópénzt már kifizetem Innap a török is kifogyott Ránk lőtte összes lőszerért Haszánt küldte kNándorfejérvárra Mondta szinte elbátortalanodva Dugonics, Kútágasra szállott a sas Engöm többet ne csalogass Pasa dühöngött Losonczy Hiába ágálsz nékem Sok itt velem a harcban Jártas kőtes legény Nem lösz a még mahónap Hogy tiéd lösz a vár Jobb lösz innét takarodj Kurtán vakarodj halálba Úgy nem csak mondom Doronggal, husánggal hátallak A míg el nem kergetlek Ebrudon ki nem vetlek Igy is szógal kardom Lódulj innen nem állok én Tűr mellé, mint rólam gondolád Míg a javán vagy lásd bé nincsen Bücsüje idegönnek jövevénnek, Ha megöklelek té sem veröd Majt még egyszer a várom Megnedvesűt Pekry Anna csak sír Jaj nem bírok keservímmel Szólt szógájához -férjem nélkül Árvám maradt házam tája Ki visel majd gondot rája Fúdd el jó szél én bánatomat Víznek lemöntire, levelem Rígómtól kűdeném lám e lány Is nemös efjú levelét várja Lábánál ringatta két arany bőcsőit Adja vissza istön néköm Hozza Kondor haját déli szellő Amott jő egy hírnők egy kis fecske Feketébb férje fekete hajával Hiába zálog, birtokon, kincsen Szétverte a török már nincsen Földvári István segítő csapatát Megérkezett Castaldo háromezerötszáz Forintja zsoldosai kevés pénze mondták Vidd hírül kedves páromnak Keresztlánya gyűrűt húzott Terűbe esnék azonnal ha jösszte Arca fejér mint márvány Szemöldöke mint szívárvány Gondolatai már árnyvilágban Szálltak világa színeivel Hadd írjak levelet éltömben Két szárnyadra madaram Szállj tova éjszakába Csejte vár világos ablakára Ejtsd keblére keszkenőm Ágyékán bontsad széjjel Hogy szép bőrére Boruljanak szavaim Csókjaink töttek vallást Hogy ne hagyjuk hótig egymást Édős szép hűséges feleségem Lányaimat Isten oltalmában hagyom Ha megválok, ide se jő többé Temesvárra Cempel asszony nászruhákkal Elesettek a vők az a sok legén, Nem lesz többé keresztény menyegző Doczy Miklos értesíti majd Miksa főherceget Hogy a császár kinek felajánlom életem Gondoskodjon rólatok Köroplik a varjak a fára szállt fáradt sólymot Cseregve, károgva jaj Istenem megérkezett hírnöke Csak nem lássák el a baját O hezzám szelidöcske, solyma Bánatfa tetejéről ég közepiből Hullott Pekry Anna ölébe Nyakában lány osolyályához Karikákkal fejér keszkenővel Csőrében vérös karikagyűrűvel Rostollik tolla jaj a gyolcsa Törött szárnyát véres éles csőrrét Tépett hússát tollátt fuvintotta lágyan Halkan büszke fejjel rogyott holtan Pekry Anna keblére csőréből hulló Keszkenyőjét azonnal színibe Vérével vörösre festette Jaj jajdult fel az asszony Nem lesz többé férjuram Mi lösz lánnyal, magzatával Ha férjével odaveszik párja Vessél neki ágyat lányom Vessél férjem kedvencének Karúlyomnak felhő pihe ágyat Sólymom égösvényen csinály helyett Minden felöl árván maradtam Vetti ágyam szárnyaidon röpösülő szűvem Vége életömnek várjál édes utoljára Étökkel számban életem énekével Fuvintsam furulyuljámat Selyemgyöpön szeretömnek mindjárt Átkorollak egösz velöd löszök Oly sokáig voltál távol súgta Várd levetöm ad oldjam ki, Inged derekát előjén Lánykori gúnyámat Szűvem szép szerelme Nözz meg milyen szép fejér bőröm Milyen szép fejér csicsöm Ágyékom szép gyermeke miénk Én a tőéd te az enyim Nem fogyok, nem fogysz Ki belőlem, lám halállal is Ennyim lettél Megsirült a hír mint forgoszél az égből Hezzája repültek ahányan vótak Rigók gölicék cinkék fecskék Oly sokan hogy hirtelen kimejjedt Mindeni örömétöl a szomorúan Ég alatt bujkáló táj 1552 július 20 Látom füstjit égen lengedőzik Szomorú káros ami Temesvárra esött A vízi torony fala három helyen Egészen az alapokig omlott csak az erős Tátai kapu maradt meg egészben 1552 július 24 Rajta kardot elé, ingöm többé nem Csepültök, szemötök se tüngörögjön Szép hazámban nézd a lajtorjákon Csak úgy csüngenek ripjed ne hadd, Rajta vagy Titusz Éppen a vár tetős tettején Pattyantyús Balázs Huszárhadnagy a nagy kardot elérántá S vitéz módra az óriás termetű Kubát csauszt Egy iszonyú súlytós csapással levágta Me messze ne nessze harsogta Pósa Csak ő tudd ilyet sojtani a falról Mesztek metek nesztek üvöltötték Egyivel mássával hulltak le a falról Egymás hegyire hátára egyikamással Magyar terek Öt óra hosszáig tartó harc után Töngörgött behúzott farokkal Csak vissza táborába a terek De másnap roboga remény Zuhanva dörögött toronnyal Török kezébe került Az dörögö vízi torony Húzták a harangot szaggatva húzták Egész éjjel egész nap ahány a halott Annyiszor szaggatták búgó zúgását Megesküdött zajában, iszlámra kánya orrával A basa mindenkit fegyverestől, vagyonostul Békében bocsát el a várból, csak már ne harangozzanak Hírből tudta Losonczyt családjaikért Vagyonaikért aggódó városi polgárok, Tisztjei az elesett Mendoza százados nélkül Már a spanyolok is a vár feladására kérték Ha annyit Istenkednek kendtek Istenében legyen ti akaratotoknak Szólt hezzájuk Losonczy Be gonosz alattomba ez a terek Hej ha kezemre kerűtek vóna Másként hegedülnétek Ha Aldana ideérkezett vóna De most szűvem keservére el kell menni Nincs mit tenni szép Temesvárost Tereknek kell adni szószegésért De esküszöm visszajövök még Kicsinnébe kevésen múlott lehet Egy bíztató szó is elég lett vóna Nem adta vólna be csak oly könnyen Derekát katonái lázadása miatt Jaj Istenem micsináljak indúnom kell Hónap terek hazugságra megszáradt Bennem a szű mind mezőben lekaszált fűn Hajnalcsillag bár fő ne virjadna Életünknek vége ne szakadna Kaftánnal díszített követek vitték hírül Hogy a fegyveres őrség kibontott Zászlókkal vonulhat majd el a várból Esküt fogadott Ahmed Menedék levelet írt alá Lótok nem a nyakamba való eképen Eszenkedik Losonczy irására nézve De hátha reménykedett feleszénkednek Katonái Ha nem esztán lesz csak hadd el hadd Kételenkedik hogy a terek élve hagyja őket Koszlobárok ezek magyarázta Mi nem becstelenítettük meg asszonyaitok néped Uláma tavaly Lippán zárda kincseiért Kiverte a prior öt fogát nem sajnálták fehérnépét Egymás hegyin hátán sorban becstelenítették Csindár emberek sok száz szűz fogadalmát Dáridoztak, dinom, dánomra Uláma vigadalmára Robert Károly és Szent Lajos templomából Jó kedvéhez orgonáltatott Szavukat szegték a magyarok, rácz vajdával Megvárták a Maros partján, Ulámát Fogait hagyta vóna ott, törvény vagyon világon Az ilyen gaztetteket szótlan bünteti Majt meglátjátok busszuból lekohéngtnak Jól megkonnyesztolnak igazukért minket Tanácsott ült Ali basáival embertelen tervőn eszelőztek Hogy húzzák ki a magyar fogát Uláma Lippai basáért 1552 július 27 Nyergeljed meg szógám szógám édös szogám Pejem add rám minden ékes öltözetem Cú föl lovam cú gátra fejvevő vesztő herre A prajkói kapuban a törökök Egész nap csak erre vártak Elindulnak mönnek, jönnek már té basa Túl megbűzölgetjük mi a kostót Csak hiszed mi is marhák vagyunk A szekerek mellé mindkét oldalára Huszárokat rendelek kihúzott karddal Legvitézebb vala Batthyány Farkas alispánnal Ezentúl is hiába tartod majt gübülő fádat Ráczok oláhok közé idegen a hitted Nincs kivel az meg göbődjön évekig Ne is várjad még most húzd fel a vízből Sandalognak köréjük sáspis teremtések Megtagadád beszédödött pasa fölírom Kezem ügyében karddal majt neved egy tökre Teringötte lelködet, nem vétöttem néköd Lovagként becsülöm ha igaz becsületes az ellen Van néköm annyi bücsületöm, hogy szömbe Nézöm képöd ha gimiz gamaz ember vagy Mind ezek utána én elöl lovagolok Forgách Simonnal Peréz Alfonzóval Jönnek utánam csehek németek és hajdúk Legvégül a spanyolok Hiába üdvözölsz Mehmed és Kászon basa Még a szemetek sem áll jól na hó állj! Egy lövés dördült, rabolják egy jelre Efju lányokat, jaj lesz nektek Ha életben hagynak, rabszolga legének Most öldöklik az utóvédet Jaj Losonczy ne nézz vissza Már el is vitték Tomory Endre Kedvenc apródodnak efjú vérét Nemes aranysisakját vértjét Fajtádnál gerzsával ütném gernyedet Hátha majt egyszer görbülő girinced Egyenesebb lesz hazug pasa Itt a közön alig maradt kardot ránts Veressétek a dobot, csináljunk helyet Mindjárt levágom a rablót, raboló kezét Levágták Peréz Alfonsó fejét kiáltja valaki Ahogy közélovagola és levágta a tereket De megkapod meg ezért pasa, mit gondótok Hát ma mind ördögöt fogtok kardra kapott Usdi vesd el magad no legének illanjatok Mű sem futunk immár messze Ha kedves életötök szálljunk ütközetre Birokra ha még lehet küssdbe, elől szaladj El nem maradj mett a hajad mint itt marad Csak meneküljetek innen ha tudom tartom hátam Belékapa kard foka keresztülbukkant fejín Úgy hogy minnyá fődre bukka, jaj Istenem Halálos csapás érte Losonczy fejét Lórúl leborulla, átdöfték bal oldalát Véribe fetreng vala vérrel hobzik szája Ahmet pasa lábai előtt Sem hallgat Losonczzy szája Istenöm fizess ellenségimnek Vödd el gyertyájnak hammát Hadd vakuljon pasa terek Úgy vess darab koncot nékik Bolond ki nem hiszi még Kutya vót terek apátok Nem vagytok ti közinkbe való lám Úgy hazudtál pasa hogy nagyobbat Már nem is tudtál vóna Te kutya rugdosták hogyan merészeltél Padisahnak ellenállni lám így jártál hitetlen Üvöltötte Ahmet Már levágattam Batthyánynak is csúfolódott Karját, térdből lábát hadd térdepeljen kegyelemért Szenvedjetek kutyák addig ammedig Majt a nagy padisah kegyelmét várhatjátok Köpdöste rugdosta a hun elájuló hun Magához térő Losonczyt kinek bátor helytálása Szemtelen letörhetetlen gúnyos arckifejezése Lefitymáló mosolya csak még jobban feldühítette Ha nem vigyáz még vérével le is köpi megvetően Kinevetve öt halála előtti amint magához tért Megmaradt kicsiny erejéből Nagyon megkeserülnéd ha a Szultánod elé kerülnék Megtudná milyen csapni való ember hadvezér vagy Az ilyeneknek a selyem zsinór is megtiszteltetés Hitvány nyakadnak, ha ki tudódna hány ártatlan tereket Pusztított már el hitvány katonai tudásod Nem is vagy te katona hogyan is várhatnánk el Aljas vezértől katonai bánásmódot Ti árva fejönknek egyet sem kondítanátok Mett nálunk halotnak hármat harangoznak ám met Csak nekünk jár megvátó halál, ha így elmönyünk Mürajtunk ti most nevettök de a köcsönt megkapjátok vala Búcsút veszek végtire itt hagyott itt pusztult Minden ember keservire Még így félholtan is fétek tőle látszott a pasa szemén Vaskár csauszok markolták szorították Földre tusakolták, -inkább küsbemennénk veled Ha idehoztál vaszkódba, vágta a pasa szeméhez Hadd lássam mennyit ér inadba szállt bátorságod Csak a gyengékkel mertek vitézkedni minap Többször láttam bátor futásotokat Nem vát a hangunk elvetöködött sebem Ha még ma belehallok üzenem Hiába vekkedözzik Szulejman Gyászos löszön immár ez az esztendő Kionták Temesváron vérünket, összeronták Testünket, összerontva elfogdostak Gúnyáktól megfosztottak minket de löszön majt Kik busszút állnak értünk Hallotta hangját a pasa nyüszítését hagyjátok Kauncoljon csak az eb, csapjatok szájára Hirtelen megsirült egyenesen innen egy másik tájra Ködös fátyolból bércek tetős tetejére innön tovább Nagyút átalkelő végén fényösvényre lépett Ismerös tájon hallotta még mint mondogatja Veröm eleresztöttem ha velötek nem lehetök, Szeretettjeim ne fájon értem szűvetek visszhangzott A hegyek közti szorosokban hangja Bemocskolta török fődem ártatlan vér folyik Vér buzog a török szennyin visszhangzott Forrásvíz csörgedezett lábainál szomjasan Ahogy lehajolt inni szavai még onnan is tisztán Hallatszottak a víz tükrére csepegő vére Csobbanásában messzi szavai éjjeli csillagok Vonjátok meg világát, szinte ismétlődtek szavait Sugaraitok se ejtsék soha félhódukra fényét Szinte csodálkozót hogy az ő hangját hallja Ugyanvalást kitett már ő magáért A kiboritózott időböl feje felett Kisütött immár a nap, a réten Felragyogtak darvasai, mintha Szarvaikra öklelnék világos eget Melletük kövér gebencsei Gyöpültek békés lila szirmú Színkocsikkal virágzó fűben Gondom ökrei amott Édes möndelecskéim Szállnak alá mán az égből Elé lökkent bozontos fárkát firkolva Lihegve csobánya csidmáját lefetyelve Jerr apácska té is, Jó izű szélben Bucskándik bucskát vet Fruzsina Lánya szép düszkéje körül Nyüzsölögve, ahogy szaladt Még kis cipőkit is Elhagyá hogy a karjaiba futott Jer együnk kukujtát Terül ferül körülötte Anna Másik leánya, jerr inkább Velem húzta másik oldalról Fruzsina, jerr mutassak Szivárványpillancsot Szinyártig tele fénnyel, Elfutott a tömpe kis csitkom Át a kiteritett csörgén Rajta csukorékon, magyorón, Széttaposta lápotyámat Árulkodott szinte bőgve Anna Ott van most a dörék alatt Kaszaiba bújt a muzsda végin Hasbabuffantalak halota Valahonnan a pasa hangját Édös szép Anna nejim Kis leányaim drága hazám Végbúcsúmat hezzátok nyújtom Szeretném ha hallanátok engem Végső szómmal De nem tudta befejezni mondatát Fájdalmat érzet guruló fejében Kard villant suhant csont recsegett Megpillantott egy véres kezet Az ismét reahulló fátyolból Egy rossz árnyként tűnt el Iménti világa, Dungóvirágon zümögtek Körülötte a méhek Makkal teli csuga közepén Csak úgy dudorodott kedve Gazdagságát nézve Lecsködtek, preckelték Egymást a tóban Inuska fogadott fia és lányai A csobbanástól felreppent Egy egész föredező fogoly sereg Fel vakító fénybe Fogoly sereg közepéből jérkek Szálltak elébe az égből Szárnyaikról leszállt felesége Anna hívta futott elé Jerr hozzám édesem, csókoljalak Öleljelek át, lám csak derékig Érő lenn firizsem takar előled Simulj forró testömhoz Fogontoz belém, eleresztem Néked adom keblem tejét Vérét ereidbe eresztem Hajtsd keszkenömre Fejöd füdülj édes illatában Szerelömben borulok reád Be szép vagy be gyönyörű Asszony szép virágszálam Billenj mutasd magad Nekem ilyen asszony kell Gyakrózd nékem utoljára Szép mezitelen labaid Had repüljön messze Repüljön el szoknyád Hadd repüljön pántlikája Im lám Kettőt hármat fordulok forgass poroz Tedd ide kezed kicsidég Véres sebeimre arcod Szűvem addig nyugodjék Hadd csókoljam férj uram Kinyílt homlokod csillagát Szivárvány szemed egét Rossz jelenést láttam Vérző sebeidre sieteve Téd virágom keblem mézét Forrón végig öntelek Had bontsam ki gyolcsod Melléd esve vérős inged Átkarolom derekadat öllel Fogom ázott ágyékommal Szépp orvassággal Forgatom páromat El ne hadd meztelen nedvét Enyém véres tested Röggeltől fogva estig Estétől fogva röggelig Csak ne csukd le még Szemöd ne hadd Ne hagyj magamra Nézzél nézzed szemöm Nyitott szemmöl nézd Tiéd szép bőröm Forró keblem ,melleim Tejében két gyermeked Ágyékom tüzesen Öledhez tapad Én Istenek el ne hagyj Mett én se maradok el Én Istenem adj estét Hogy viradjon meg esmét Fogdsza meg, forgas meg Ásó kapa hengér Sem választhat el tőbbé Attól félt hogy nem hallatszik hangja Most hogy megvált Isten jobbja felöl áll Arról nem tehetök nem lehetek veletök Elén belőle hazám fődin szegfűszálak Gyászvirággá változtak Mett sok magyar oláh rácz spanyol cseh Angol német vitéz szörnyű halált Gyilkos Temesvár benned talált, Isten fogad üdvözítsed lelkünket Testönket is áldjad töttünkért Áldjál, könyörgőt immár Köréje gyűlő állatokhoz, bogarakhoz Mint véribe fagyva kidobták Megrémült a pasa inkább katonai tudásának Ily említésén, vigyétek azonnal fővesztő helyre Úgysem élné túl mély sebét, a padisah is megértené Kaján vigyorral mutatott az élettelen testre Ha majd kitömve szénával, szalmával elé kerül feje El is temetette gyorsan testét, nehogy mást gondoljanak Arvasság arvas sem segítene rossz bőrén mondta Szultán dühétől félve nyugtatta magát De a koponyáját kitűzöm, kitűzöm a sátram elé Kiáltotta diadalittasan Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
majusfa alkotást töltött fel Szerelem címmel a várólistára Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) 5. Novellák, történetek, gondolatok, életemből merítve című ermi-enigma alkotást töltött fel 318-as szoba címmel a várólistára Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Hazugságok hálójában 07. című alkot szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 8. című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Hazugságok hálójában 06. című alkot Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Hazugságok hálójában 05. című alkot Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 8. című alkotáshoz Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 7. című alkotáshoz Finta Kata bejegyzést írt a(z) Nem jutott neked dinnyeföld című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 7. című alkotáshoz Finta Kata bejegyzést írt a(z) 6. Novellák, történetek, gondolatok életemből merítve című alk Kankalin bejegyzést írt a(z) JelMeztelen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) JelMeztelen című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |