Igen sajnos idáig jutottam!Magam sem tudom miért pedig szép életem volt!Megvolt minden.Egy szertő feleség, gyönyörű gyerekek,ház,boldogság!És egyszercsak ez mind eltűnt!Most itt ülök az aluljáróban egy koszos kartondarabon!És nézem az embereket.Mocskos kezem kéregetésre nyújtom,tudom mocskos vagyok de az élet is az!Ti azt hiszitek ez jó nekem, szemrehányóan méregettek vagy talán el is fordultok tőlem!Megértelek titeket, ne érezzétek magatokat rosszul!Én nem tudok olyan erős lenni mint ti!Igen én az egyszerübb utat választottam a feladásét!Pedig szerettem volna én is küzdeni, de nem ment!Bennem nem volt akkora erő, vagy csak a küzdeni akarásom volt kevés!Magam sem tudom!De most itt tartok!Napról napra élek,kukákból!Abból amit ti kidobtok, a félig megevett hamburgerek,a félig elszivott cigaretták!Nekem ezek jelentik a túlélést amit kidobtok és már haszontalanak véltek, pedig ha átgondolnátok mennyit pazaroltok!És hogy mi lesz ennek a vége!Nem tudom!Talán pár fiatal egy átbulizott éjszaka után csak úgy, jól elver és az aluljáró hajnali csendjében elvérzek, vagy netán egy rideg téli éjszakán csendben megfagyok!Ez lényegtelen mert senkinek sem fogok hiányozni csak eltünök a névtelenségben.Nem marad utánam emlék, semmi!Talán lesz egy-két ember akik megjegyzik magukban, hogy hová tűnt az a csöves aki bús szemekkel itt szokott kéregetni.Te soha ne juss el idáig!Soha ne add fel!A legkisebb reménybe is kapaszkodj bármily halvány is!Mert a remény erőt adhat, új lehetőséghez segithet és talán új életet ad!Sohase a legegyszerübb utat válaszd!Kérlek ne járj úgy mint én!