Egy fa lombja közt ülök csukott szemmel.

Tétlenség, semmi csalóka álom köpenybe

Borított fejem s lábaim között: vagy álmomban

Tartom a tökéletes gyilkosság főpróbáját.



Az égre törő fák kényelme!

A lég elevensége s a napsugár

Kedveznek nekem, a föld az eget kémleli,

Vajon mikor pillanthat meg engem.



Lábaim a durva ágra kulcsolódnak,

Az egész teremtésre szükség volt, hogy lábam s

minden apró tollam létrejöhessen:

Most én tartom karmaim közt a teremtést,



Vagy az égbe szállok, s lassen megforgatom -

Ott gyilkolok, ahol tetszik, minden az enyém.

Testemben semmi alakoskodás.

Ha kedvem tartja, fejeket szakítok le -



Az alakot öltő halál.

Repülésem egyetlen útja

Az élők csontján át vezet.

Nincs érv, mi jogaim csorbíthatná.



A nap mögöttem.

Semmi sem változott a kezdet óta.

Szemem nem engedett semmi változást.

Míg élek, ugyanígy folytatom.




EREDETI ANGOL SZÖVEG:

Hawk Roosting


I sit in the top of the wood, my eyes closed.
Inaction, no falsifying dream
Between my hooked head and hooked feet:
Or in sleep rehearse perfect kills and eat.

The convenience of the high trees!
The air's buoyancy and the sun's ray
Are of advantage to me;
And the earth's face upward for my inspection.

My feet are locked upon the rough bark.
It took the whole of Creation
To produce my foot, my each feather:
Now I hold Creation in my foot

Or fly up, and revolve it all slowly -
I kill where I please because it is all mine.
There is no sophistry in my body:
My manners are tearing off heads -

The allotment of death.
For the one path of my flight is direct
Through the bones of the living.
No arguments assert my right:

The sun is behind me.
Nothing has changed since I began.
My eye has permitted no change.
I am going to keep things like this.