Sokszor van hogy elképzelem életem pillanatait!Szerintem ezzel nem vagyok egyedül.Csak űlök némán a szobában és a csendben képzelgek!Vagy halk zene szól, de mikor elkezdek ébren álmodozni kiszakadok mindenből és megszünik minden!A zenét sem hallom már csak a gondolataim!És jönnek a pillanatok!Amiket szeretnék átélni, a része lenni!Elképzelem azt a pillanatot mikor Kedvesem örömtöl sugárzó arccal közli, hogy várandos.Én szóhoz sem jutok a meglepetéstöl és belül már némán tombolok, hogy igen APA leszek!Elképzelem a pillanatot mikor világra jön a gyermekem és sirva mondok köszöntet Kedvesemnek, hogy ilyen csodával ajándékozott meg!
És csak némán, könnyekkel a szememben nézem azt az apró teremtést aki most jött a világra.Még nem tudhatja mit kap az élettől min kell keresztül mennie!Felsir mert mást nem tehet, de a sírás mögött ott egy új, boldog élet kezdete!Elképzelem első lépéseit,első szavát amik majd örömmel és büszkeséggel töltenek el.Elképzelem Kedvesemmel a romantikus pillanatokat,azokat a perceket mikor csak némán nézünk egymás szemébe, de abban ott van a véget nem érő szeretet, a tűz ami sohasem múlik el.Az érintéseket amik örökre bőrünkbe égnek és borzongásal töltenek el, ha csak rá gondolunk!Elképzelem ahogy felnönek gyermekeim és ők is találkoznak a szerelem csodájával!Ami az ő életüket is létrehozta!Elképzelem ahogy együtt öregszünk,kéz a kézben alakítunk egy közös történetet.Ami hol nehéz lesz, hol könnyebb de egymás mellett nem csüggedünk!Mert a legnehezebb pillanatokban is ott vagyunk egymásnak!Elképzelem ahogy öregen,ráncosan is gyönyörűnek és fiatalnak látjuk egymást!Mert a ráncok nem tesznek minket csúnyává, minden ráncban életünk történetének egy fejezete,sora van elrejtve.Olvasunk egymás arcából!És mikor már nincs mit elképzelnünk, átélnünk mert elmúltunk!Akkor visszagondolunk erre az egészre, az elképzelt pillanatok is valóra válnak egyszer!