Hogy ne lásd, mi vagyok,
Sminkelem magam, akár a nagyok.
Hibáimat nem akarom, hogy lásd,
Festék takarja arcom, s testem hosszú palást.

Feketével szemem mutatom,
Pirosítóval valós színem takarom,
S míg barnából vörössé lesz dús hajam,
Lassan-lassan elveszítem önmagam.

Már mosnám, csak mosnám a sminket
Bőszen magamról, igaz tekintet
Hadd nézzen rám büszke szemmel,
De nélküle már teli vagyok félelemmel.

Tán eltelik közben a nyár, és ősz fordul télbe,
Én azért itt ülök, sminkben talpig, de remélve,
Hogy mint a halacskáit kereső bús, vén halász,
A sok réteg alatt talán megtalálsz.