HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47194

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-11-09

Anyuka és a szellemek 14.

II.







Én sok mindenre jöttem már rá úgy, hogy gondolkoztam. Nem, nincs tévedés: tényleg így volt, leültem egy elhagyatott szobában egy magányos székre, és addig törtem a fejem a problémán, míg elmém meg nem világosodott. Elmélkedni persze nem olyan könnyű dolog, a jó szándék, az elhatározás önmagában kevés hozzá. Az ember gondolatai szeretnek elkalandozni. Nekilátsz, töröd a fejed ezerrel, eljutsz addig a pontig, hogy úgy érzed, már-már meg tudod ragadni a lényeget, és ekkor egyszerre csak észreveszed, szerteszét futottak a kis haszontalanok, mint a hangyák áradáskor. Kemény akarattal, nagy elszántsággal azonban, állítom, mederbe lehet terelni őket. Mármint, a hangyákat. Kitartás kell hozzá mindössze, és...fenék. Ám, ha mindkét plátóni képességgel rendelkezel, nyert ügyed van, eljutsz a letisztult lényeghez. ...Másoknak is ajánlom ezt a módszert, tessék bátran kipróbálni, gyakorlat teszi a mestert. Az ember elméje élesedik, jelleme nemesedik. Curie sosem találta volna fel a helikoptert, s a Wright testvérek sem az elektromosságot, ha nem így lenne. Jó, Curie sosem találta fel a helikoptert, mint ahogy a Wright-testvérek sem az elektromosságot... Mit számít az! Gondolkodni azért gondolkodtak.

Volt időm gondolkodni, a kémia vizsgát elhalasztottam.

Három nap kévés a kémiára, kevés bizony.
Én baltáztam el. Állattanra -mivel az állattantól nagyon féltem- hatot szántam, a növénytanra, mert ettől még jobban, hetet, így a közéjük eső kémiára három maradt volna. Közben, hogy valamit csináljak, kémia helyett levizsgáztam ökonómiából. Mit tesz az ökonómiából vizsgázni? Semmit. Az ökonómiához mindenki ért. Az ökonómiát nem kell tanulni.
-Nos, -vonta föl a szemöldökét a docens a nehéz asztal mögött, -amit eddig előadott, azzal voltaképpen egyet lehet érteni, de amit előadott, az, nálam édes kevés. Ahhoz, hogy ma én itt átengedjem Önt, határozza meg kérem szabatosan, mi az innováció lényege?
-Az innováció lényege? Ne gyerekeskedjen a docens! Ki ne tudná, mi az innováció lényege? Lássuk csak... Hogy is van ez? Az "in" előtag azt jelenti "ban, ben". A "nova" szőlő-fajta, ha jól tudom, direkt-termő szőlő, erjesztésekor az etilalkohol mellett jelentős mennyiségű metil-alkohol is képződik. Az áció pedig...Istenkém...ó, ió, ció, áció...intézményesítő képző. Persze, így már könnyű. Már csak össze kell rakni az egészet. Az innováció szó ezek szerint tágabb értelemben a szőlő-kultúrák népgazdaságban betöltött helyét, szerepét jelöli.
-Menjen ki, -mondta a docens. -Az indexét is vigye. ...És küldje be a következőt.
Megnéztem kinn az indexemet. Akkora karó volt benne, hogy lelógott a lapról. Na ezt követően halasztottam el a kémia vizsgát.
TOTÓ-nak igaza volt: a halasztást követően megnyugodtam, ráncaim kisimultak. Most, a megszaporodó hárommal, tíz teljes napom volt, hogy felkészüljek Telegdesy tanszékén megjelenni, s tíz nap rettenetesen hosszú idő. A tíz nap első napját arra szántam, hogy rendbe tegyem a szénám, jobban mondva, kimossam lelki szennyesemet.

Ültem a széken és gondolkoztam.

Megpróbáltam kívülről szemlélni önmagamat, megpróbáltam a közelmúlt eseményeit úgy értékelni, mintha minden, ami velem történt, egy vadidegennel történt volna. Hátulról kezdtem. Ez a dedukcciós módszer lényege, az eredményből visszakövetkeztetni a kiváltó okokra. Eredmény volt, más kérdés, hogy milyen. És én dedukálni akartam.
Itt volt a Szép Piroskával való kefélésem története, mint végtermék. Elsőnek ezt kellett górcső alá vonnom. Úgy dolgoztam, akár a sebész. Belenyestem a gennyes góc közepébe.
Kuk-a megkefélte Szép Piroskát. Kuk-a hülye. Egy hülye kefélte meg Szép Piroskát!

Így bizony. Miért volt Kuk-a hülye?

Mert, eltolta az egészet.
Lehunytam a szemem. Néztem a képeket. Magam elé dobáltam őket a padlóra.

Kuk-a táncol a lánnyal a szoba félhomályában.
Forog a tekercs a magnón, a redőny résein fénycsíkok nyomakodnak befelé az utcai kandeláberből, végigpásztázzák Szép Piroska karcsú testét, a kigombolt selyemingből elővillanó melleket.
Kuk-a megsimogatja azokat a melleket és kérdez:
-Iszunk vodkát Szép Piroska?
-Miért, ne? -nevet Szép Piroska.
Kuk-a felemeli az üveget a fotel mellől, meglötyögteti.
-Va...va... van még benne.
Szájához emeli, iszik. Lerogy a karszékbe.
A lány Kuk-a ölébe telepszik, ő is iszik, klutty, klutty.
-Jól ülsz Szép Piroska? -kérdezi Kuk-a.
A lány fészkelődik.
-Kényelmetlen.
Kuk-a simogatja Szép Piroska mellét.
-Tényleg?
-Tényleg! A lány nevet. -Nagyon... nyom itt valami. Mi ez itt, hülye Kuk-a?
Kezével könnyedén végigsimít a fiú lapos hasán. Ujjai, mint fürge állatkák futkároznak. Meglelik a legfelső gombot. -Lássuk csak...
-Iszunk még egy kicsit, Szép Piroska? -kérdezi Kuk-i feszengve.
-Mért ne? -kacarászik a lány.
Most ő emeli fel a flaskát, megrázza, lecsavarja a kupakot. Kortyol.
-Alig maradt az alján.
-Nem baj, add csak ide.
A fiú cirógatja a melleket.
A lány keskeny eres keze kutatóútra indul.
-Iszunk még Szép Piroska? Ezt a keveset már ne hagyjuk benne.
-Nem bírok többet inni, -tiltakozik a lány.
-Csak egy kortyot.
Kuka a lány szájához tartja az üveg nyakát.
-Csak egy kortyot, Piroska. Egyetlen egyet. A többit megiszom én.
-Jó!
Szép Piroska iszik, szája sarkán kibuggyan a szesz. Vékony ezüstös csíkban lefelé szivárog. Aprót böffent a lány. Előrehajol, szabad kezével magához húzza a hülye Kuk-a fejét, vodka-ízű szájjal csókolóznak sokáig, vadul.

Ültem a széken, gondolkoztam.

Ez a vodkára alapozott szomatikus szerelem lenne hát az igazi szerelem?
Felidéztem magamban Szép Piroska arcát, mellét, karcsú, meztelen testét.
Szeretem én Szép Piroskát?
Nem tudtam a választ. Kívántam őt, lángra lobbant a vérem érintésétől, valahányszor elhaladt a székem mögött a könyvtárban, és daloló csípője megérintette érintetlen vállamat. De aztán tekintetem találkozott a Kővári Lili tekintetével, s elfelejtettem Szép Piroskát.
Ám ez csak a dolog egyik oldala. Vajon Szép Piroska szeret-e engem? Ez a következő kérdés.
Erőltettem az agyam, hogy jeleket találjak: igen, szeret, vagy: nem, nem szeret. És Liliann pajzán szemeit láttam magam előtt. Szeretem én Liliannt?

De a kefélés ténye, eredménye nem volt döntő. Azt hiszem, ha nem iszunk annyi vodkát és sikerül elmennünk, ugyanezek a gondolatok gyötörtek volna. Szép Piroska, vagy Kővári Lili?

Gondolkodtam. Ezt ajánlom másoknak is. ...Ha rá akartok lelni az örökbecsű igazságra, meg kell próbálnotok elvonatkoztatni, mint ahogy én is megpróbáltam. Mert nem a nevek számítanak, hanem az elvek. Teljesen mindegy, Kővári Lilinek hívják-e Kővári Lilit, és Szép Piroskának Szép Piroskát. A fő kérdés az: lehet-e egyszerre két nőbe szerelmes az ember, s ha igen, szerelemnek lehet-e nevezni az ilyen szerelmet?
Mások számára talán nem lenne ez olyan gyötrő probléma, mint az én számomra. Biztosan tudom, Bubu, TOTÓ, Tenyészállat nyersen röhögne mindezen. Nagy Szerszám meg se értené, mit akarok.

Lehet-e egyszerre két nőbe szerelmes az ember?

Töprengtem.
Szálltak az órák.
A váltó elállítódott, más vágányra futott a vonat.

Eszembe jutott a filodendron és a Hang. A Hang közbenjárása nélkül sose keféltem volna meg Szép Piroskát.
Ha a filodendron nem kezd bólogatni a harmadik tételnél, megbukom állattanból, mint a Nagy Szerszám.
De végtére is: mi a Hang? Vagy inkább: ki?
Belülről szól-e hozzám, vagy kívülről?
És: honnan tudja egy filodendron, mikor kell bólintania?
Szellem a Hang? Léteznek-e szellemek, vagy csak Főrend hülyít velük?

Mezsgyét törtem a pusztaságban a dudva között. Pontosan kellett fogalmaznom, hogy pontos választ kaphassak.
Fél négyre letisztázódott bennem a két legfontosabb kérdés.
Mi az eredendő oka annak a természetellenes jelenségnek, hogy egyszerre két nőt szeretek, két nőt kívánok, mindkettőt igaz szerelemmel, igaz kívánással? -ez volt az egyik. A másik még ennél is fontosabb volt: van-e valahol az emberi érzékeken túl szellemi világ, segíthetnek e lakói mindennapjaim kuszaságában eligazodni?

Ültem a széken az üres szobában és gondolkoztam, hogyan tovább. Felmerült Anyuka neve, de félre dobtam. Csalódtam Anyukában. Anyukával eddig csak beégtem. Amit ígért, felemásra sikeredett. Megígérte, kefélni fogok Szép Piroskával. Keféltem is, így igaz, de milyen kefélés az olyan kefélés, amelyik nem jut el a végkifejletig?! Anyuka különben sem hisz a szellemekben.
Akkor hát?
Zsigereimben éreztem, hogy a szellemidézés az erdészházban kamu volt. Ott engem beetettek. Az eszemmel tudtam, Főrend a hibás érte. Mégis, magam sem voltam képes megmagyarázni az okot, miért, továbbra is Főrendtől reméltem a megváltást. Hozzá kell fordulnom, -mondogattam magamban fél négy után kettő perccel. Főrend felettünk áll, Főrend segít majd megfejteni a filodendron rejtélyét, és a többit.


Kilenc teljes napot kellett várnom, hogy ismét találkozzak Förenddel. Ezt a kilenc napot tanulással töltöttem. Reggel hétkor felkeltem, futottam húsz percet, lezuhanyoztam, megreggeliztem, aztán bevittem a cókmókjaimat a nagyszobába, leültem az ablak előtt álló öreg bőrfotelbe és belemerültem a 800 oldalas Uherkovic-féle növénytanba. Volt egy tanulási módszerem, vakon hittem benne. Először az anyag gerincét akartam látni, hogy kihámozzam, mi a lényege. Olyasmi ez, mint amikor levetkőzteted a lányt, akinek udvarolsz, lefekteted a díványra, de még nem nyúlsz hozzá, csak állsz fölötte és tanulmányozod, hogy állnak össze a részek egységes egésszé, karok, lábak, köldök, nyak, törzs, mell, szeméremdomb fogyasztható nősténnyé. A növénytan esetében ez nem mást jelentett, mint megérteni, hogy a sejttan, a szövettan, az élettan fejezetekben leírtak mi módon kapcsolódnak egymáshoz, s a tőlük távol álló rendszertanhoz?
Pörgettem a lapokat, száz oldalt olvastam el egyetlen óra alatt. Felszínes olvasás volt ez persze, szemem végigfutott a sorokon, s mint a ragadozó madár lecsapott azokra a szavakra, mondatokra, amelyekre agyam utasítást adott. Elindult a kezem, s aláhúzta a kulcs-szót, vagy mondatot. Így tanultam.
Ebéd előtt kiszellőztettem a lakást és az agyamat, csináltam három részletben hatvan fekvőtámaszt, háromszor tizenöt húzódzkodást és kétszáz felülést. Mások hízásnak indultak a vizsgaidőszak mozgás-szegény heteiben, én, ellenkezőleg, én még szálkásabbá, még szikárabbá váltam. A tükör jó formát mutatott, vállam széles volt, csípőm karcsú, hasam lapos, végtagjaim formásak, izmosak.
Kinyitottam a hideg vízcsapot, aláálltam. Fürdés után ledörgöltem magam durva frottír-törölközővel, felöltöztem és kimentem a konyhába a rántott-levest megmelegíteni. Nagyon szerettem a rántott-levest, vizsgaidőszakban szinte kizárólag ezzel táplálkoztam. A rántott-leves tápláló, kalóriaszegény, vannak benne létfontosságú proteinek, jót tesz a gyomornak, és a beleknek. Ebéd után aludtam egy órát, aludtam kettőt. Amikor felébredtem, futottam, gimnasztikáztam, és ismét nekiláttam a tanulásnak. Két nap alatt végére értem a nyolcszáz oldalas könyvnek.

Nem állítom, hogy tudtam az anyagot, de a fontos részek alá voltak húzva, a fontos részek, és a kapcsolódások a fejemben voltak. Hét további nap maradt arra, hogy, most már lépésről lépésre haladva bemagoljam a részeket, latinul-magyarul.
Elég jól elboldogultam, amíg a gombákhoz nem értem. A problémák a gombáknál kezdődtek. A gombák, ezek, annyira hasonlítanak egymásra. Nem a csiperkére gondolok, vagy a vargányára. De itt van például a streptococcus, a staphilococcos és a többi ötszáz gennykeltő. Nyúlfarknyi tételek. Az egyik spórákkal szaporodik, a másik mitocondriumokkal. A harmadik ezzel is, azzal is. De melyik, melyikkel? A harminchatodik után elkezdi keverni az ember.
Nem boldogultam a gombákkal.
Két értékes napom ment rá, mire elhatározásra jutottam.
Hagyom a fenébe a gombákat. A rájuk fordítandó időt inkább a többi gazra áldozom. Csak nem lesz akkora pechem, hogy belehúzzak a gombákba?
Biztosan tudtam, hogy nem lesz.
Bíztam a módszerben, ami az állattan vizsgán bejött.
Odamegyek majd az asztalhoz, megállok a tételek előtt, rákoncentrálok...
Meg fogom érezni, melyiket kell kihúznom.
Én a nyitvatermőket akartam húzni.
Nem létezik, hogy ne sikerüljön.
Talán lesz filodendron a Telegdesi szobájában, vagy valamilyen más szobanövény, asparagus, mit tudom én, aki bólogat majd.
Ráfeküdtem a nyitvatermőkre. Bemagoltam mind a négyszáz-hetvenhét fajt, alfajt és subspeciest.
Biztos voltam magamban. Csak oda kell menni, csak rá kell koncentrálni.
Erős akarat kell hozzá, semmi több.
Egyszer majd, boldogabb időben Szűz.urvát is megtanítom erre a módszerre, s akkor Szűz.urva engedni fogja, hogy...
Nem!
Ne beszéljük most arról, mit fog engedni Szűz.urva. Ne is gondoljunk rá. Hagyjuk az időt dolgozni, hagyjuk, hogy szabadon szülje meg a maga szép gyermekét.

Január harmadikán egy derűs, de kegyetlenül fagyos reggelen indultam el otthonról, hogy levizsgázzak növénytanból. Bubu kémiából kollokvált aznap, összefutottunk az állomáson.
-Szevasz, Bubu -köszöntöttem
-Csao -vigyorgott rám sötétkékben.
Az újságárusnő nagy hangon kiáltozott: reggeli hírek, a reggeli hírek! Friss hírekkel a "Reggeli Hírek"
Jött barna aktatáskáját cipelve Elek, meglátott minket, felkiáltott: tik is? Ez véresen komoly, becsszavamra mondom, véresen komoly.
Mire a motorvonat első kocsijához értünk, a buzi is előkerült. Önfeledten mosolygott, s ahogy beszálltunk, hátra-hátra nézve kokettálni kezdett Elekkel.
Az első kocsiba ültünk be, ott volt a dohányzó-szakasz.
Bubu nagy dohányos volt, most is, ahogy leültünk, első teendője az volt, hogy előhúzott valahonnan a zakója oldalzsebéből egy össze-vissza görbült füstszűrős Kossuthot és rászipákolt.
A túlsó ablak mellett felfedeztük a Cirkuszigazgatót.
De ő is felfedezett ám minket, főleg a Bubut, aki sporttáskájából kémia-könyvet vett ki, s felütötte a közepén.
-Csak tán nem kémiából vizsgázik, kolléga? -szólította meg a Cirkuszigazgató Bubut.
Bubu úgy megijedt, hogy válaszolni sem tudott hirtelenjében.
-Na jól van, -mondta megnyugtató hangon a Cirkuszigazgató. -Adok magának egy esélyt. Itt a vonaton, kötetlen körülmények között levizsgáztatom. Cseréljünk csak helyet!
A buzi udvariasan felállt és helyet csinált középen. Bubu leült a buzi helyére, szemben a Cirkuszigazgatóval.
-Nyugalom, barátom -mondta a Cirkuszigazgató. -Melyik tételt akarja?
-A sósavat, -pislogott Bubu.
-A sósavat?
Biztos voltam benne, hogy átmegy a Bubu.
Mi másért ajánlotta fel a Cirkuszigazgató, hogy levizsgáztatja a vonaton, ha nem azért, hogy átengedje?
-Olyan tétel nincs, kérem, hogy sósav. A sósav nem tétel -vonta meg a vállát a Cirkuszigazgató.
Bubu elanyátlanodva nézett maga elé.
-Szénsav?
-Hagyja kérem. A Cirkuszigazgató széles mozdulatot tett a kezével. -Beszéljen az ionokról. Mondja el nekem, hogyan keletkeznek az ionok.
-Persze professzor úr. -Bubu egyetértően bólogatott. -Hogyan keletkeznek az ionok. Elmondom most magának, professzor úr, hogyan keletkeznek az ionok. Szóval...hol is tartottam. Itt vannak ugyebár az ionok. Ezek olyan kis apró...izék...és...
A Cirkuszigazgató nyugodt volt. Mindenképpen át akarta engedni Bubut. -Gondoljon csak az elektronhéjra.
-Arra gondolok, -ráncolta a homlokát Bubu. -Higgye el professzor úr erősen gondolok az elektronhéjra.
-Jól van. Hát mi is történik ott?
-Mi történik, professzor úr! Ez itt a kérdés. Ha meg tudjuk mondani, mi történik az elektronhéjban, már közel járunk a megoldáshoz.
-Nos? A Cirkuszigazgató összevonta sűrű szemöldökét. Homlokán megjelent az első verítékcsepp. -Nos? Hallgatom.
Bubu hezitált. Átnézett hozzám segítséget remélve. Csücsörítettem a szám, de mielőtt bármit súghattam volna, a tanszékvezető éles hangon felcsattant: ha segíteni merészel, kivágom!
Bubu harákolt. Reméltem, nem fog köpni. Szörnyű lett volna, ha odaköp az olajos padlóra, a professzor két fényes lakkcipője közzé.
-Professzor úr kérem én nem vagyok....
Elek nyögött.
-Professzor úr én nem vagyok...abban a helyzetben, hogy...
-Akar válaszolni? -kérdezte a Cirkuszigazgató. Most már napnál világosabban izzadt, okos, széles homlokáról patakokban folyt le a víz.
-Az ionok elektronhéjában....-Bubu elakadt, gondolkodott. -Az elektronhéj ionjában...Ott van valami fontos dolog, professzor úr, erősen gondolok, arra az elektronhéjra, professzor úr.
-Jól van. A Cirkuszigazgató hófehér keszkenőt vett elő, széthajtogatta, beletemette az arcát. -Jól van, kérem. Hagyjuk az ionokat. Beszéljen a sósavról. Miféle atomokból áll a sósav molekula?
Bubu harákolt, visszanyelte. Nem láttam rajta, hogy izgulna, mért is izgult volna, nyilvánvalóan tudta a sósavat.
-A sósav molekula, kérem az áll...áll...egyszer sómolekulából, egyszer meg...egyszer meg sav-molekulából.
A Cirkuszigazgató felsóhajtott. -Gondolkozzon, kérem. Mit is öntöttünk egybe a labórgyakorlaton.
-Arra gondolok, igenis, hogy mit öntöttünk egybe, professzor úr. Egybeöntöttük a sót és a savat...
Mire Békássy-telephez értünk, a Bubu ki volt rúgva.
Mérsékelt lelkesedéssel intett búcsút a kupé ajtajából.
-Szerbusztok. Én most megyek autóstoppolni.
A buzi cecegett: ccccccccccc! Azt a mindenit.

Bubu lekászálódott. Minket, túlélőket, vitt tovább a vonat.

Véres Elek szólalt meg vékony beszari hangon: én csak annyit akarok mondani, Kuk-a, hogy ez...ez...nem játék. Ez véresen komoly.
-Kuss, -szóltam rá, mert véresen komolyan untam Eleket.
A Cirkuszigazgató képe vörös volt, arcát törölgette a zsebkendővel.
Jött a kalauz, kérte az új felszállók jegyét, de dolga-végezetlenül távozott: Békássy-telepnél nem voltak új felszállók. Leszálló is csak egy volt: Bubu.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8038
Időpont: 2011-10-25 07:40:44

Köszönöm az olvasók figyelmét. Külön üdvözlöm, a 2000., 2001., 2002.-ik olvasót! -én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8038
Időpont: 2010-06-10 20:07:10

1000-re ugrott az olvasottság. Köszönöm!!!! -én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8038
Időpont: 2007-11-12 17:42:52

Szia Arany!
Hát igen, nem lehetett könnyű ennek a h Kukának. Két nő egyszerre, aztán a vizsgák. Brrr. Ezért kezdte keresni ezerrel a kiutat a szellemvilág felé.. Csakhogy vaskos meglepetés várt rá! Hátborzongató dolgok derültek ki. Hogy mik, azt most még nem árulom el, ki fog derülni.
Köszönöm, hogy olvasod, számomra értékmérő! -én

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az influenzás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Korhadt szálfák című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Gottfried Keller: Abendlied / Esti dal címmel

Pecás alkotást töltött fel Késő őszi este címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)