HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47755

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: JodieFeltöltés dátuma: 2007-11-10

Újjászületés (6.fejezet)

Épp egy éve, hogy a baleset történt. Kyra kilépett a kórház ajtaján, karján gyermekével, kezében csomagjaival, ami egy év alatt egész tetemes méretet öltött. Az orvosi gárda taxit hívatott nekik, hogy ne kelljen megszakadniuk hazáig. Az otthonig, ami egy évvel ezelőttig még egy fiatal pár lakott, most pedig egy kis csonka-család váltja majd fel. A kis 50 négyzetméteres lakás rendben tartása számomra nem volt nagy feladat az egy év során, még úgy sem, hogy havonta legalább kétszer kellett takarítani. A külső építkezések valahogy mintha átszivárogtak volna a falon, hihetetlen mennyiségű porrá alakulva. El sem tudom képzelni azt a koszmennyiséget, ami itt felhalmozódhatott volna ennyi idő alatt.
Paulo nagylegénnyé cseperedett, már járni tanult, és gagyogott is valamit. Ha ő nem lett volna, valószínű senki sem veszi észre az idő múlását. A kicsi teljesen egészséges, ő valószínű semmit sem érzett meg az egy évvel ezelőtti eseményekből. Édesanyja ránézésre szintén sziporkázott, bár egy kissé bicegett a jobb lábára. A többi külsérelmi nyomot az orvosok ügyesen eltüntették, az új májjal és vesével is teljes mértékben felvette a ritmust. Azt, hogy ki volt a donor, ő egyelőre nem tudta. Nem kérdezte, mi pedig nem akartuk feltépni az amúgy is bármikor felszakadható sebet.
A lakásba lépve Kyra majdnem mindent úgy talált, ahogy otthagyta, azon a délelőttön. Óvatosan lesett körbe, mintha egy idegen helyen járna, vagy mintha keresne valamit. A kisfiú gyorsan körbe totyogta a szobákat. Mikor visszaért, édesanyja a földre rogyva zokogott, de ahogy meglátta, megtörölgette a szemét, mosolyt erőltetett az arcára és felállt. Felkapta a kicsit, és beszélni kezdett hozzá. Körbesétált vele egyszer, kétszer, közben egyre csak mesélt.
Az apukájáról, aki sosem lehet már velük.
- De az apukám a kórházban fekszik nem? - kérdezte a gyermek azzal az igazi ártatlansággal, persze a sajátos kis gagyogós nyelvén.
- Kicsim, ő..... - Kyra visszanyelte a könnyeit, de nem fejezte be a mondatot.
Úgysem értené még meg, gondolta, és inkább elterelte a kicsi figyelmét. Közben arra gondolt, hogy vajon hogy kéne folytatni az életét, vajon mi lesz vele és a fiával ezután. És eszébe jutott, amiről eddig még nem esett szó. Mi lett a férjével a baleset után?

Telefonom csörgésére riadtam fel gondolataim gödréből. Kyra volt az, és azt kérte, találkozzunk, beszélni szeretne velem. Ahogy ezt kimondta, felvillant előttem, hogy miért kérte ezt. Tudtam, más oka nem lehet, csak az, amiről eddig senki sem beszélt neki. A szekrény aljából egy díszes dobozkát húztam elő, mely fehér selyemkendőbe volt csomagolva. Tudtam, most van itt az ideje, hogy ezt megtegyem. Betettem hát a táskámba, és útnak indultam. A hosszú séta közben ezer gondolat kavargott a fejemben.
Amikor megláttam őt, biztos voltam a következtetésemben.
- Szia - mondtam bátortalanul - tudom miért hívtál. Mindent elmesélek az elejétől a végéig, hiszen ezt eddig is meg kellett volna tennem.
- Azt hiszem jobb, hogy nem tetted - mondta ő - most érzem csak magam elég erősnek ahhoz, hogy végig is bírjam hallgatni, bár még ez sem biztos. Nemrég érdekes dolgok történtek a lakásban, majd elmesélem.
- Rendben, de akkor előbb én. Azt azért tudnod kell, hogy a férjed csodálatos ember volt. Nem biztos, hogy ezt bárki más megtette volna.
- Tudom. De félek attól, amit mondani fogsz. De kérlek, ne szépíts, a drasztikus valóságot akarom hallani, úgy, ahogy történt.
- Nem fogom válogatni a szavaim, nem hiszem, hogy ezzel sokat segítenék.
Belekezdtem hát elmondani azt a részét a történetnek, amitől a legjobban tartottam.
Kyra figyelmesen hallgatott.

Nem szenvedett. Olyan gyorsan történt minden, hogy talán arra sem volt ideje, hogy felmérje mit is tesz valójában. A kórházba szállították, arra az esetre, ha valamelyik szerve épségben maradt, az másokon segíthessen. Csak akkor informáltak minderről, amikor Kyra után érdeklődtem. Mivel rokonokat a kórház nem talált, saját halottként kívánták volna eltemetni.
Amikor felvállaltam Paulo gondozását arra az időre, míg édesanyja jobban lesz, felvállaltam ezzel együtt minden olyan dolgot is, ami velük kapcsolatos. A lakás takarításától kezdve, a temetésig mindent, ami ugyan nem tartozik az ember kedvenc időtöltései közé, de valakinek intézkedni kellett. A kórház mindenben segítségemre volt. Sokat gondolkodtunk, mi, hogy legyen. A kórház mindenképp a hamvasztás mellett foglalt állást, így én sem tiltakoztam, végül is, miért is tettem volna. Az, hogy végül mégsem temettük el, az én döntésem volt. Fogalmam sincs, hogy miért döntöttem így, vagy helyesen tettem-e, de urnáját nem akartam a földbe rakni. Főleg úgy nem, hogy senki sem lett volna ott, aki ismeri.
Egy árva, aki más országban nevelkedett, aki életét áldozta családjáért. Senki sem tudott ennél többet róla.
- Abban bíztuk, Te majd bölcsebb döntést hozol. - ezzel előkotortam a táskámból a dobozkát.
Lassan vettem elő, hogy ha szükséges, Kyra fel tudjon készülni rá. Nem tudhattam milyen reakciókat váltok ki ezzel. Óvatosan letettem az asztalra, majd felé csúsztattam.
Könnyes szemétől valószínű nem sokat látott, így átnyújtottam egy zsebkendőt is. Miután rendbe hozta magát, nem mozdult. Ült, és nézte az asztal közepére tolt urnát. Néhány perc telhetett el így. Nem tudtam mit kéne tennem. Tétován kerestem valami támpontot az arcán, de jól leplezte az érzelmeit.
- Tudod te, hogy mit tettél? - kérdezte semmitmondó hangszínben.
Meghűlt bennem a vér. Nem tudtam mit mondani, vagy tenni, bármire számítanom kellett volna, hiszen abban a helyzetben ki tudta volna mi a helyes?
- Sajnálom, ha nem úgy cselekedtem, ahogy kellett volna. Én így láttam jónak, nem tudhattam, hogy Te, mit tettél volna. - szabadkoztam.
- Úristen, hiszen ez.... Ő itt... bezárva....
- Kérlek, ne haragudj! - mondtam ki félig kiabálva, könnyekkel küszködve.
Kyra arcát könnyek árasztották el, kezével az urna után nyúlt, megfogta, és magához szorította. Egész testében remegett, és olyan fájdalmat sugárzott kifele, hogy talán még a fákon ülő madarak is beleremegtek. Én meg csak bámultam őt tétován, és nem tudtam hova süllyedjek. Fejemet lehajtva azon gondolkodtam, mit kellett volna tennem. Isten tudja csak, mennyi idő telt el így, de akár egy év is eltelhetett volna, mire megszólalt:
- Köszönöm! Én sem csináltam volna semmit sem jobban! Köszönöm!
Ránéztem. Könnyben úszó arca piros volt, és mosolygott, egyik kezével az urnát fogta, másikkal az enyémet kutatta az asztalon. Úgy tört ki belőlem a sírás, mintha saját temetésemen lettem volna. Olyan hatalmas kő esett le a szívemről, hogy azt hittem valakit agyonüt majd. Csak néztünk egymás szemébe, és sírva mosolyogtunk, mintha ez a három jelenség egymásból fakadna.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Daróczi Tamás
Regisztrált:
2006-07-21
Összes értékelés:
151
Időpont: 2008-03-01 19:58:04

Üdv!

A történet, az előző részekhez képest egy picit lendületét vesztette (nem az író égett ki, hanem a történet lett szolídabb), de még így is élmény volt olvasni. Kiváncsi vagyok, milyen lesz a folytatás.

Üdvözlettel: Tamás
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2007-11-16 13:14:37

Már korábban elolvastam az első öt részt, de írni nem volt időm, így itt pótolom: megteremtesz egy világot, amibe belehelyezed az olvasót. Várom a folytatást!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) 318-as szoba című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Kikelet aroma címmel a várólistára

Diamond alkotást töltött fel Nincs időm címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Porszívózásról, egyebekről című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) 318-as szoba című alkotáshoz

majusfa alkotást töltött fel Szerelem címmel a várólistára

ermi-enigma alkotást töltött fel 318-as szoba címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 8. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)