HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49228

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: dinipapaFeltöltés dátuma: 2007-11-11

Nem kellene annyit kalapálni..

Megszületni, bár nem szólhattál bele, nagy hiba, vagy nagy szerencse.
Meghalni, ebben már kicsit Te is ludas lehetsz, lehet hiba, vagy megváltás, de szerencse nem.
De a köztes időt, valahogy hibák nélkül kellene eltölteni...
Ehhez kellhet egy kis szerencse is...meg sok más..
Mindenki magából indul ki, azokból a képekből, és érzésekből, amit kapott, örökölt, hozta a génjeiben, vagy elcsent másoktól, figyelt, és tanult.
ÉSZREVETTE, azt, amit magáévá kell tennie, és elutasítja azt, ami eredendően rossz. Mi az eredendően rossz?
Igen nehéz kérdés, mert vegyük csak az emberi önzést.
Önzőnek lenni néha kell, de alapjában nem kelt szimpatikus érzéseket. Kicsit önzőnek lenni is más. A gyermeki önzés, az pedig természetes. Minden ilyen emberi tulajdonságot minden oldalról megközelíthetünk, és mindig más a végeredmény.
Épp ebben látom azt, hogy az emberi kapcsolatok mennyire mások, és mennyire különböznek egymástól.
Néha nehéz kezelni, néha meg annyira természetesen ugranak elő belőled a reakciók, hogy Te is és a másik is alaposan meg tud lepődni.
Mennyire másképp szereted a gyermekedet, mint a Kedvest..egész más húrokon pendültök, és mégis van egy kapocs, ami összeköt.
Sokszor elsiklasz gondolataid fölött, mert vagy nincs időd foglalkozni vele, vagy, mert nem érdekel, vagy csak egyszerűen közömbös.
De lehet, hogy másnap már nem lesz az.
Én sokszor kelek fel úgy, hogy elhatározom, ma igenis kedves leszek az e bolygón élő embertársaimhoz, és bár nagyon elhatároztam, mégsem sikerül.
Másnap meg épp nem így kezdem a napot, és annyi szeretetet kapok, hogy eszembe jut a tegnap, akkor kellett volna találkoznunk?
Ezt soha nem fogod tudni meghatározni. Rejlik ebben valami misztikus "lét-érzelem-kötődés-adok-kapok" gondolat.
Göngyölítve a gondolataimat, valahogy egyre sűrűbb közegbe megyek épp befelé.
Ha ma adhatok Neked, vagy a szerelmemnek, vagy bárkinek, aki közel áll hozzám, de talán nem is, mert épp a piacon szólít meg tündéri kedvesen a savanyúságos néni, akiről épp leveszed, szép napja van, azért szólt kedvesen, talán, hogy Neked is az legyen, adjon valami szépet, akkor, meg is kellene tenni, mert lehet, hogy holnap már nem fogom tudni.
Minden alkalommal tudatni kellene a szeretteinkkel, hogy fontosak nekünk, és oda is kellene figyelnünk, mert amennyi gondolat halmozódik bennünk, azt már később nem tudjuk "Úgy"-átadni.
A születés, a gyermekkor, a kamaszkor, a felnőtté válás, az érett ember kora, a múló érzelmek ideje, az élet kezdődő alkonya, és az idős gondok (mert azok), és végül a belenyugvás, ezek mindenkit elkísérnek, csak nem mindegy, mennyire fonódnak egymásba, mennyire erősítik egymást, miből táplálkoznak, és ennek mi lesz az eredménye.
Tulajdonképpen minden eszköz mindenkinek a kezében van, mint a kisembernek, aki először szorítja meg az apja kezét, mi is tudjuk, hogy azt örökre megszorította, mert neki épp volt "eszköze" ezt tenni.
Minden elmulasztott jótétemény, ott marad benned, mint egy tüske.
Egyszer olvastam egy novellát, mely egy kisfiúról szólt, aki sokszor dühös lett, és Ő sem tudta miért, és kire.
Az apja azt mondta: Édes Fiam, ha bánatod van, akkor menj hátra a kerítéshez, és mielőtt bántanál valakit, verj egy szöget a kerítésfába.
Sok idő eltelt, és az apa hátrament megnézni a kerítést.
Sok-sok szög volt beverve.
Visszament a fiához és azt mondta: Valamit elfelejtettem mondani, ha már épp béke is van a szívedben, akkor mindig húzz ki egyet.
Később együtt mentek hátra megnézni a kerítést. Sok szög még bent volt, de sokat ki is húzott a fiú.
Látod?- kérdezte az apja, már fogyott a szögek száma, de az is feltűnik, hogy amit kihúztál, annak a nyoma Örökre ott marad?
Vagyis nem kellene annyit kalapálni......





2007.11.11

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
dinipapa
Regisztrált:
2007-10-15
Összes értékelés:
1723
Időpont: 2007-11-20 22:19:41

Mindenkinek köszönet aki olvasott, és véleményt alkotott
Ez megszépíti amit alkotok, és betettem a "mentett" kottatárba.
Köszönöm!
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1523
Időpont: 2007-11-20 22:07:28


Az előttem szólók nagyon sok okos dolgot mondtak /írtak/.
Nekem már csak annyi jutott: örülök, hogy felfedeztem, nemcsak a
verseid nagyszerűek!!
Örülök, hogy olvastalak.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2007-11-17 05:55:38

Szia!
Nagyon szeretem az ilyen tanulságos történeteket, mint amilyen a cikked végét is díszíti. Maga az írás pedig örök témát boncolgat. Igazán jó apa lehetsz, és érdekes írásod arra késztet, hogy ezentúl többet olvassak tőled. Üdv.
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-11-12 18:29:56

Milyen bölcs apuka volt, s mily egyszerűen nevelte a fiát, az ilyen tipusú nevelés, életreszóló tanulságokat ad....na azt hiszem manapság kevés lenne a kerítés...mert bizony bántásból sok van, tele lenne a sok kerítés sűrűn szöggel.

Szerencse, hogy azért kivétel is akad, s ha be is veri a szöget, igyekszik kihúzni is gyorsan, s gyógyitgatja a maradandó sebeket is.

Ki hová sorolja magát? Nekem írásod ezt a kérdést tette fel. Nagyon jó, aktuális téma.El lehet gondolkodni rajta.
Gratulálok Dini:)
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2007-11-12 10:13:20

Szia!
Egyetértek veled, nagyrészt rajtunk is múlik,ha nem is teljes mértékben, hogyan alakul az életünk. Magam is sokszor tapasztaltam már, hogy nem szabad halogatni a dolgokat, mert vannak egyszeri lehetőségek, amik nem ismétlődnek meg. Utána aztán bánhatjuk!!! Jó a cím és a végén a magyarázata, a történet a kisfiúval.
Rozália

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Megjött a kedves Mikulás címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Puliszka Juliska című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) szakadárok című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a pillanat 3/3 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vágyódva című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Suhanó árnyak című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)