HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1830

Írás összesen: 46631

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Haász Irén
2018-07-16 18:16:47

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: amazonaszFeltöltés dátuma: 2007-11-12

Egy darabka éden

A szántóföldek közvetlenül ott kezdődtek a Vörösmarty utca végében, ahol az egyszerű, puritán házak sora véget ért. Előbb egy terebélyes kukoricatábla, majd mögötte három aprócska erdőfolt következett, amelyeket, mint hatalmas zöld tenger, a langyos szélben ringatózó búzamező ölelt körbe. Egészen távol, úgy másfél kilométerre, a X.- XVII.- XVIII. kerületek határait egyaránt érintő, hosszan elnyúló összefüggő erdőség zárta le a tájnak eme békés, idilli szegletét. Fácánok, foglyok, mezei nyulak, rókák, és számtalan apróbb állat, és madár faj otthona volt ez. András pontosan tudta hol fészkelnek, merre vannak a kicsinyeiket rejtő odúk. Legtöbbjük, már szinte személyes ismerőse volt, hiszen oly sok időt töltött közöttük. Ez volt az egyetlen hely, ahol felszabadultnak, és igazán boldognak érezte magát.
A májusi napfény langyos, selymes sugaraival végigsimította az élettől pezsgő tájat. András a búzatábla közepén magasló magányos nyárfa tövében hasalt, és elmerengve nézte az égen csendesen átúszó bárányfelhőket. Gondolatban együtt siklott a kövér hasú égi vándorok békés seregével. Elképzelte az alant elsuhanó tájat, ismeretlen városokat, hegyeket, völgyeket, folyókat, a végtelen kék tengert, majd az óriási afrikai szavannát, és őserdőket, mindazt a sok csodát, amit eddig csak fényképekről látott. Élvezte a pillanat örömét, azt, hogy fantáziája szabadon szárnyalhatott. Itt nem kellett attól tartania, hogy ráordítanak, arcul ütik, vagy gonosz, sértő szavakkal alázzák meg mások előtt. Még éppen hogy csak betöltötte a 11.-dik életévét, ám a sors annyi fájdalmas terhet pakolt fiatal vállaira, hogy azt a felnőttek közül is csak kevesen tudták volna elcipelni. Itt azonban mindez egyszeriben távolinak tűnt. Háborgó kis lelke legalább egy időre elcsendesült, békét, és nyugalmat talált ebben a számára varázslatos magányban. Pacsirták, málinkók, és sármányok szerelmes dala harsogott körös-körül, a kéklő búzavirágok, és lángoló pipacsok felett. Magasan a türkiz ég peremén, egy vércse lebegett szitáló szárnyain, éles szemeivel apró rágcsálók után kutatva. Időnként egy, egy gatyásölyv is feltűnt lassú, lomha köröket írva a rét felett. A kisfiú számára ez volt maga az éden. Rajongásig szerette az állatokat, és nagyon boldog volt attól, hogy azok is befogadják maguk közé. Egy vemhes, kövér mezei nyúl, alig pár méterre tőle legelészett békésen, tudomást sem véve az ő jelenlétéről. A barázda billegető is zavartalanul etette folyton éhes fiókáit, a jegenye alsó ágán. Úgy érezte, ő ide tartozik. Ez az igazi otthona, hiszen itt senki sem akarja bántani, megverni, ahogyan azt az apja teszi vele otthon, szinte minden nap rendszeresen. Mélyeket szippantva töltötte meg tüdejét a virágok bódító, dús illatával, miközben gondolataiba merült.
─Mennyi szeretet van ebben a kicsi madárban. ─ Nézett a fiókáit etető billegetőre.
─Nekem miért nincs ilyen apukám? Miért bántanak engem minden nap? Ó mennyire szeretnék én is világgá repülni ezekkel a felhőkkel. Jó lenne ráülni valamelyikre, belebújni mélyen fodros köpenyük alá, és itt hagyni mindent, elszállni messzire, nagyon messzire. Biztosan van olyan hely, ahol engem is szeretnének, és elfogadnának. Igen, kell lennie valahol egy olyan helynek, ahol engem is átölelnek, és megcsókolnak, mint a legtöbb osztálytársamat, akikkel asztalhoz ülnek, és beszélgetnek, amikor hazaérnek az iskolából. Minden fájdalmukat, és bánatukat kiönthetik a szüleiknek, akik kiabálás helyett szeretettel meghallgatják őket. Annyira vágyom rá, hogy nekem is legyen egy olyan otthonom, ahol engem is így várnak. Jó lenne érezni, hogy hiányzom valakinek, és szeretnek, nagyon szeretnek.
Gyermeki lelkének mély sebei lassan újra felszakadtak. Szája sarkában érezte, az arcán legördülő könnycseppek langyos, sós ízét. Törékeny teste rázkódni kezdett. Nem tudta visszatartani a fájdalom feltörő hullámait. Nem a hátát, vagy az arcát borító vörös égő foltok miatt, amelyek apja legutóbbi ütlegelése nyomán keletkeztek, hanem a lelkét gyötrő fájdalmas, mély sebek miatt, amelyek talán már sohasem fognak begyógyulni, hanem örökké vérezni fognak, mélyen, egészen belül, ahol nem láthatja meg senki sem. Kimondhatatlanul szomjazott a szeretetre. Bármit megadott volna akár csak egyetlen cseppjéért is, de sajnos az messze elkerülte őt, mint az eső a sivatagot. Érezte, lassan az ő lelke is kiszárad, és szétporlik akár a homok. Észre sem vette, ahogy a sírástól kimerülve lassan mély álomba merült. Az alkonyi szél finom leheletére ébredt, amint az hűvös kezével végigsimította az arcát.
─Uram Isten, mit fogok most mondani otthon? Az apám megint ordítani fog, és újra meg fog verni. Még meg sem gyógyult a hátam, de őt ez nem érdekli. ─ Zokogva, könnyektől homályos szemmel gázolt át a zöld vetésen, lerövidítve az utat hazafelé. Távolról még hallotta az alvófájukon éles hangon rikoltó fácánkakasokat az erdő felől.

─Hol van már megint ez a rohadt kölök? ─ Hörögte az apa dühösen maga elé.
─Biztosan játszik a barátjánál, és nem vette észre, hogy így elmúlt az idő. ─ Válaszolta az édesanya csendesen. ─ Nem kellene mindig bántanod, hiszen olyan rendes fiú. Nem csinál soha semmi rosszat, csak talán, egy kicsit sokat ábrándozik. Mindig olyan zárkózottnak, és szomorúnak látom. Jobban kellene őt szeretned, mert így csak őrlődik szegény.
─Még hogy őrlődik? Inkább én őrlődöm miatta nap, mint nap. Nézd csak meg! Most is teljesen hülyének néz. Megmondtam, hogy hatra legyen itthon, és már hétóra is elmúlt. De kiverem én belőle ezt a makacsságot, abban biztos lehetsz. Az első osztályban még jeles tanuló volt, de ebben az évben jó ha a közepest eléri. Hiába ugatok neki, hogy minden egyes rossz jegyért el fogom verni, ennek még az sem használ. Mostanában csupa hármast, kettest, meg elégteleneket hoz haza. Az intőkről már nem is beszélve. A tanárnő azt írta legutóbb, hogy csak bambul az órán, és fogalma sincs miről van szó. Te meg azt mondod, hogy ne bántsam? Szerintem viszont az a baj, hogy nem vertem meg eléggé, de ez a vastag vessző biztosan hatni fog. Még délután törtem le az orgonáról. Nem engedem meg, hogy semmibe vegye a szavamat.
A konyhában szinte megfagyott a levegő, amikor András belépett az ajtón.
─Hol a fenében voltál már megint? Hát nem értesz te a szép szóból? ─ Ordított rá az apja szinte magán kívül. András testét jeges félelem járta át. Ajkai szinte megdermedtek, és egyetlen szót sem tudott kinyögni.
─Szóval így állunk? Még csak nem is válaszolsz? ─Hörögte az apa. Szemei, szinte szikráztak a dühtől. Felkapta az újnyi vastag botot, és ütötte, verte a reszkető kisfiút, ahol csak érte.
András testét elborította az éles fájdalom, de a legszörnyűbb mégis az volt, ahogy minden álmát, és vágyát könyörtelenül sárba tapossák. Oly érzéketlen közönnyel, amilyenre csak egyes emberek képesek, mert egy állat sohasem tenne ilyet a kölykével. A szeretet most oly messze volt tőle, künn, az alkonyi csendben, a halkan suhogó búzamezőn.

Azóta eltelt majdnem 50 év. Gyermekkorom emlékei a messzi múltba sűlyedtek, de az ott szerzett sebek már tudom, nem gyógyulnak be soha. Itt sajognak mélyen bennem, lidércként kísértve egy egész életen át.

Sándor Gyula

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2009-11-02 16:24:07

Én is tudom milyen egy vadállat gyermekeként az élet, át tudom érezni a félelmet és a fájdalmat amit átéltél gyermekkorodban. Sajnos abban is igazad van, hogy ezek a sebek nem gyógyulnak be. Olyan élethűen írod le az élményt, ami önmagában sejteti a mögötte meghúzódó tapasztalatokat. Talán nem is az a jó szó rá hogy leírod, inkább megjeleníted.
Alkotó
amazonasz
Regisztrált:
2006-08-10
Összes értékelés:
256
Időpont: 2009-06-04 21:10:58

Kedves kis múzsám.

Remélem, ezzel nem bántottalak meg hiszen, mint már megírtam, számomra a bíztató szavaid jelentettek, és jelentenek ma is egy olyan fajta "plusszot", amelyek jóleső érzéssel töltenek el. Köszönöm, hogy ismét itt jártál

Gyula
Szenior tag
Jodie
Regisztrált:
2006-08-14
Összes értékelés:
494
Időpont: 2009-05-20 11:25:11

Kedves Gyula!

Nem tudom hányadszor olvastam már el, de az érzés minden alkalommal ugyanaz...
Iszonyatos tökéletességgel adod át az élményeket.... borzongató...

Köszönöm, hogy leírtad és megosztottad velem (is), bár azt hiszem elképzelni sem tudom milyen érzés lehetett papírra vetni...

Szeretettel, Jodie
Alkotó
amazonasz
Regisztrált:
2006-08-10
Összes értékelés:
256
Időpont: 2008-10-10 09:32:26

Kedves Kata
Ezt a két önéletrajzi részletet írtam a múltamról, de úgy érzem, többet nem is szeretnék, mert ennyi év után is, még mindig felzaklat, ha eszembe jut.
Köszönöm, hogy itt jártál. Én sajnos csak ritkán tudok benézni, mert napi 18-20 órát dolgozom. Nem kedvtelésből, hanem azért, mert rákényszerít az élet. Pedig nagyon szeretek írni, és óriási öröm volna számomra, ha az írásból sikerülne annyi jövedelemre szert tenni, hogy mással ne keljen foglalkoznom. Ez azonban úgy tűnik, csak álom marad. Egy induló, szórakoztató irodalommal foglalkozó novella-újság meghívott ugyan januárba írónak, sőt, a beküldött krimim, a közönség szavazata alapján a legjobb lett, és be is tették az első kiadásba, de sajnos aki mindezt elindította, nagyon súlyos beteg lett. Így meghiusult az egész kiadvány.
Örülök, hogy itt voltál.
Szeretettel
Gyula
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11869
Időpont: 2008-10-09 17:07:25

Kedves Gyula! Valahonyszor kinyitom a lapodat, mindig olyan a fényképed, mintha az én kedves legifjabb testvérem nézne rám. Hihetetlen hasonlóság van köztetek, csupán annyi lehet a különbség, hogy ő idősebb nálad. Sajnos, ő már az egyetlen tetvérem, két idősebb bátyám már nem él.
Elolvastam szomorú történetedet, annyira meghatódtam a kegyetlen gyermek-élményeden, hogy könnyes lett a szemem, alig látom a sorokat.
Az írásod viszont bármilyen szomorú, mégis szép, és jól van összeállítva. Nagyon szemléletesen írod le azt a környéket, ahol gyermekkorodban ábrándoztál - biztosan jobb életet kívánva magadnak. Remélem, és kívánom, hogy a sors adjon neked és minden olyan embernek,kárpótlást az igazságtalanul elszenvedett évekért akinek így kellett szenvednie kegyetlen szülőktől.
Üdvözöllek: Kata
Alkotó
amazonasz
Regisztrált:
2006-08-10
Összes értékelés:
256
Időpont: 2007-11-13 15:10:47

Sajnos velem történt. Mint ahogyan, a "Ne sírj kicsim ne sírj" című novellámban, ugyan csak gyermekkorom egy napját írom le. Nagyon örülök, hogy jónak találtad az írásomat.
Üdvözlettel
Gyula

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Vallomás Másának című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Rossz időzítés című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Itt vagy című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A veréb című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) Memorian című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) Csendben álmodozni című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) Nyári zápor című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Csak egyszer című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Fáradt tánc címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Hullámok címmel a várólistára

Susanne bejegyzést írt a(z) Törött álmok című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Wilhelm Busch:Ärgerlich címmel a várólistára

amazonasz bejegyzést írt a(z) Kisteleki hajnal című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)