Dobozok

Regisztrált:

Összes értékelés:

válasz Bestia (2011-11-03 10:06:10) üzenetére

Köszönöm, hogy olvastad! :)

Gy.

Regisztrált:

Összes értékelés:

Elgondolkodtató...Nagyon tetszett!:)
Üdv.:Bestia

Regisztrált:

Összes értékelés:

Újraolvastam, és még mindig tetszik. Annyi minden van benne.
Poppy

Regisztrált:

Összes értékelés:

válasz Zöld Zsázsa (2007-11-18 16:36:43) üzenetére

Szia Zsázsa!

Azt hiszem, én az első variációhoz állok közelebb. Ezerszer meggondolom, hogy mit dobok ki. Annyi "kincsem" van, hogy csak na...és mindegyikhez emlék kötődik...nehéz lenne megválni tőlük!
Egy barátnőm is kint él, és ő is mesélt erről, hogy vannak akik egy-egy kötözésnél "kiárusítják a múltat". Biztosan így is lehet.
Furcsa dolog ez. Nem tudom, hogy a lustaság, vagy valami más az, ami dobozban tartja a dolgokat...
Minden esetre érzem, hogy van valahol egy hely, ahol mindenemet végleg kicsomagolom...:)

Üdv: Gyömbér

Regisztrált:

Összes értékelés:

...még az jut eszembe, hogy sokan nagyon kötődnek tárgyakhoz (én is). Emlék innen-onnan, baráttól, kedvestől, családtagtól, tanárnénitől, találtam, nyertem, én csináltam, vagy már nem is emlékszünk az eredetére, de megszoktuk, mert "mindig" ott volt, akkor már nehéz megválni tőle, pedig csak a helyet foglalja meg a port gyűjti. Persze azért is nehéz csak úgy eldobni, mert a sok kis kacat teszi otthonossá a szobát, a lakást --- ez most jutott eszembe: lehet, hogy csak ki kéne csomagolnod a kacatokat (akár lelkileg is), és máris otthon éreznéd magad???
Egyébként Amerikában gyakran költöznek az emberek, új munka másik államban, csapnak egy kis kirakodóvásárt, eladnak MINDENT, de tényleg mindent, amit nem vesznek meg, az kuka, s az új helyen tiszta lappal lehet kezdeni az egészet. Ez is egy felfogás. Valahol a kettő között kéne megtalálni a helyes ösvényt.
Üdv
Zsázsa

Regisztrált:

Összes értékelés:

válasz Gyömbér (2007-11-16 14:27:33) üzenetére

És még leszünk is..))
Innen nem könnyű meglógni!!))

Regisztrált:

Összes értékelés:

Kedvesek!

Köszönöm, hogy olvastátok! Olyan sokszínűek a hozzászólásaitok...Nem is tudom elmondani, hogy mennyire jó ez...
Nem ismerjük egymást, és mégis...egy pici érzés innen-egy kicsi amonnan, és össze áll az egész...
Olyan érzésem van, hogy a lelkem mélyén ott lapul egy kirakós játék, és Ti (mindenki a maga részével), kiraktátok az EGÉSZET.

Örülök, hogy vagytok!

Gyömbér

Regisztrált:

Összes értékelés:

Nagyon megfogott a versed és elgondolkodtatott! Talán megtaláljuk-e valaha AZT a helyet? Nagyon szépen kifejezted magad!

Regisztrált:

Összes értékelés:

Gyömbér kedves, ez a vers nagyon megfogott. Nagyon sok okos dolgot írtak itt az előttem véleményezők, értem is, érzem is a jószándékot, de sajnos magunk költözünk mindig, magunk csomagolunk, selejtezünk, döntünk dobozaink felől. És talán a végső otthon az időben nem előttünk van... valahol ott hagyhattuk, ahol még nem voltak dobozaink.
Mélyen elgondolkodtattál, köszönöm
aLéb

Regisztrált:

Összes értékelés:

Kicsit szép, kicsit szomorú, kicsit elgondolkodtató. Olyan csendes-elmélkedős. Valahol otthonra lelni. Minden értelemben. Igen, ezt nagyon jól megfogtad. Gratulálok. Poppy

Regisztrált:

Összes értékelés:

Azt hiszem, az is szükséges, hogy legyen kinek kicsomagolnunk.

Regisztrált:

Összes értékelés:

"Hordalékaink" mind nehezebb és nehezebb összebékíteni az új helyzetekkel. Ám, még nehezebb ez, ha egyes dolgaink magunk is dobozokban hagyunk, hiszen úgy maradnak a mieink, hogy lassan egészen ismeretlenné válnak, még a mi számunkra is. Se óvatosságból, se lustanágból ne tagadd el részeid - ki velük!

Látod, ismét elgondolkoztatott. Belülről még jobban, mint azt itt pár sorban leírhatom!

Üdv: Kuvik

Regisztrált:

Összes értékelés:

Még egy vélemény..
Ez a doboz "szindróma", nem tudom miért, de az elmúlt évben legalább 8 embertől hallottam.
Én most az érzelmi részre gondolok.
De egyet se izgulj, fő az, hogy a vers jó lett!!!

Regisztrált:

Összes értékelés:

Szia Gyömbér!
Ezt én 4 éve csinálom, ÉRTEM a gondod..
De minél több a kacat, annál többet később
Majd kacagsz.
Igazán jó!!!
Üdvi:dp.

Regisztrált:

Összes értékelés:

Sziasztok! Valóban nem régen költözködtem... és egyre kevésbé van kedvem kicsomagolni..., de ez a vers kicsit magamra is vonatkozik...vannak érzések, gondolatok...amiket "bedobozolok"...és talán majd egyszer "kicsomagolom"...

Üdvözlettel: Gyömbér

Regisztrált:

Összes értékelés:

Kedves Gyömbér! Nem búslakodunk, hát persze, hogy lesz! Addig meg csak szépen rakosgasd egymásra kedves kacataidat:)
Ők addig szunyókálnak picit:)

Fel a fejjel, minden költözés egy kisebb trauma, de betöltöd majd fénnyel hamarosan:)
Grat! szomi versikédhez!:)

Regisztrált:

Összes értékelés:

Hmm... tudom milyen sokszor költözni, 17 év alatt kilencszer költöztem, mindenzt az elmúlt tíz évben... Szóval, van róla emlékem ,és már nem igazán szeretnék többet. Remélem hamar megtalálod az új otthonod, ahol még sok ehhez hasonlóan jó, de boldog verset írhatsz!

Regisztrált:

Összes értékelés:

Ó ez nagyon szomorú. Vágyakozó és várakozó és kicsit talán lemondó is, és nyitva hagyod a végén, hogy lesz-e ilyen nap, meg lesz-e olyan otthon, ami igazán az Otthonod.
Szép. Tetszik!
Üdv
Zsázs