HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47182

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-11-15

Havasi gyopár 38.

9.



Csomagjaimat a taxiállomásra vitettem, a taxi elfuvarozott a Margitszigetre. A Nagyszálló előtt szálltam ki a kocsiból. Éppen ideje volt, a fickó, amikor megtudta, hogy Amerikába szakadt magyar vagyok, egy igazi "disszidens", rám szállt és egész úton arról faggatott, milyenek kint a körülmények, érdemes-e neki is kimennie. Adtam neki egy dollár borravalót és leráztam. Úgy fogta kezében a zöld hasú bankót, olyan áhítattal, ahogy Jacques de Molay a templomos lovagrend nagymestere foghatta Clunyban ezerháromszáz valahányban a Jeruzsálemből kicsempészett kőtáblát az Atlantisz titkaival. Mindegy, túl voltam az utazáson, zuhanyozni akartam, azt követően pedig vacsorázni, nem érdekelt a dolcsi. A régi lakosztályomat kaptam meg, ahonnan a kilátás a Dunára és Pest városára nyílt. Jóleső örömmel pakoltam be öltönyeimet a nagy, kétajtós gardrob szekrénybe. Megittam egy konyakot. Lefürödtem, megvacsoráztam, aztán felkérettem egy lányt. Fáradtságom nem képezett akadályt. A lélek izgalma erősebb a test renyheségénél. (Lelket írok, de hát nyilvánvaló, hogy a "lélekre" nem, mint teológiai attribútumra gondolok ebben a kontextusban.) A lány elégedetten távozott fél óra múlva, és én is elégedett voltam. Ezek az éhes pesti lányok jobbak, mint amerikai kollegáik! Úgy aludtam aznap éjjel, mint a mormota. Frissen, jókedvűen ébredtem, és a reggeli tennivalókat letudván nekiláttam a munkának. Elsőként Csetényi Barnát hívtam fel. A tizedik csengetésre végre felvette és meghallottam a jól ismert alamuszi hangot:
-Halló, itt Csetényi!

Hát, mit mondjak, nem volt éppen elragadtatva attól, hogy úgy jó egy, másfél hónappal ezelőtt szőrén-szálán eltűntem. Csalódottságának néhány keresetlen szóval hangot is adott: "no maga aztán jó firma Joe Kaposi", -mondta, meg azt is mondta: "meg kell gondoljam, kiadjak-e további információkat egy ilyen megbízhatatlan alaknak"
Én persze mentegettem magam: üzleti ügyeimet kellett intéznem, ecetera, de csak a vállát vonogatta: "bah, üzleti ügyek! Ismerem én az ilyesmit"
Szükségem volt Csetényi Barnára, meg kellett győznöm mindenképpen, ezért előhalásztam zakóm oldalzsebéből a már jó előre odakészített szép-mívű Omega órát, /a régi, füstös kis kávézóban törzsasztalunknál ültünk/ amit még Orlandoban vásároltam, egyenesen azzal a célzattal, hogyha netán puhítani kell Csetényi Barnát akkor, de csak akkor(!), odaadom majd neki, és átnyújtottam a kávézó asztal felett.
-Suvenir from the States, -mosolyogtam rá, ezúttal a legmegnyerőbb mosolyomat bevetve.
Elvette az órát, alaposan megnézte.
-Igazi Omega ez?
-Igazi, -biztosítottam.
-És az aranyozás rajta? Az is valódi?
-Hogyne, persze. Offcourse.
Felcsatolta a csuklójára, fény felé tartotta, forgatta a csuklóját.
-Szép, -adta be a derekát. -Mit vár cserébe? Meséljek tovább?
-Meséljen tovább, -kértem, s ő kegyesen beleegyezett.

Eta nénivel és Tóth bácsival nem volt ennyi bajom, ők simán elfogadták, hogy üzleti ügyeim miatt utaztam el oly hirtelen. Ó, igen egy amerikai írónak lehetnek üzleti ügyei, ez evidens. /Eta néni "evidencset" mondott egyébiránt, de a megfelelő helyen mondta, ott, ahova passzolt./
"Én már csak tudom, mik azok az üzleti ügyek, hajaj, -kiáltott fel. -Most is, tegnap is. Rendeltem a Tóth bácsitól egy zsák krumplit, mert tudja Józsikám elfogyott a tartalék. Megmondta, hogy 126 forintért hozat nagyon jó iregszemcsei krumplit. Vagy nagyszőlősit, nem tudom, nem emlékszem, nem káptalan az én fejem se, melyiket. Tenyerébe csaptam. Itt a Garayn 200-ért adták, hogyne csaptam vóna. De, tudja mi történt? Azért mondom magának, hogy maga is lássa, milyen az élet. Maga íróember, fogékony az ilyesmire, talán meg is írja. Na szóval, alig, hogy a Tóth bácsi elment, átjött a komaasszonyom a szomszéd házbú, mer ő meg itt lakik, itten, la a szomszédba, könnyedén át tudunk ugrani egymáshoz, ha kell valami, az ugrást persze képletesen értse Józsikám, nem ugrálok én a rossz lábammal már régóta már, csak csoszogok. A Sára, se nagyon ugrabugrál, tuggya Sárának híjják a komaasszonyt, na hát átjött szépen lassan a szentem és azt kérdezte, nem-e kell nekem véletlenül egy zsák olcsó krumpli, mert ha igen, szóljak, mivel, hogy ő rendelt a zöldségestől a Dezsőtől.
-Mennyi az annyi, -kérdeztem rá. -Az üzlet az üzlet, akár Amerikában él az ember, akár Magyarországon, nincs igazam?
Megtudtam, a Dezső-féle krumpli csak 110-be kerül. Nosza szaladtam le a Tóth bácsiho', ho'nem kell a krumplija, van olcsóbb. Persze perlekedett, hogy ő már letelefonálta a dolgot, ne szórakozzak vele. -Dehogy szórakozok Tóth bácsi, mondtam neki, de magának is be kell látni, az üzlet az üzlet!"

Csetényi Barna nem tartotta túl jó ötletnek, hogy a papot megkeressem /ezek a vén papok össze-vissza locsognak, -intett/, de készségesen segített, ellátott jó tanácsokkal, hogy honnan érdemes elindulnom.
-Menjen el a Rózsák terei templomba, -mondta. -Keresse meg a plébánost. Ő, ha akar, talán tud segíteni. Abban legalább is biztosan, hogy hová került a Rózsák teréről az a pap, az a Szóka.
Gondolkodott, arcát pár másodperc erejéig a tenyerébe temette, majd így szólt:
-Várjon csak. Hány éves lehet most a maga papja? 29 év telt el azóta. 56? 57? Valahogy így. Ha jól számolok, és él még valahol, még aktív lehet. Menjen el a templomba, Kaposi úr!

Két nap múlva, szerdára esett, felkerestem a Rózsák terei plébánia hivatalt. Az irodában, ahová többszöri kitartó csengetésemre végül nagy kegyesen beengedtek, egy seprűnyél vékony fiatal lány meglehetősen türelmetlenül közölte, hogy a plébános atyával nem lehet csak "úgy" előzetes bejelentkezés nélkül beszélni. Kértem, jelentsen be nála, hadd döntse el ő, akarja-e a híres Joe Kaposit fogadni, vagy sem?
Seprűnyél Kisasszony /nem lehet ráfogni, a legjobb akarttal se, hogy kifejezetten egy succubus lenne/ kerek perec megtagadta, hogy bejelentsen, ragaszkodott ahhoz, hogy először hívjam fel az atyát és beszéljem meg vele személyesen.
-Megadná az atya nevét és telefonszámát? -mondtam beletörődve a megváltoztathatatlanba.
-Az atya nevét nem mondhatom meg ,-közölte pökhendi lenézéssel a hangjában, -a plébánia telefonszáma pedig benne van minden telefonkönyvben.
Megköszöntem a kedvességét, a türelmét és a segítőkészséget és eltávoztam. A Rózsák tere és a Dohány utca sarkán találtam egy nyilvános telefonfülét. Kikerestem a telefonkönyvből a számot, bedobtam az érmét és tárcsáztam. Női hang jelentkezett. Megismertem azonnal, Seprűnyél Kisasszony volt.
-A plébános atyával szeretnék beszélni, -mondtam a "mi tetszikre".
-Ki keresi? -kérdezett vissza Seprűnyél Kisasszony.
-Joe Kaposi vagyok, amerikai író, a nemzetközi Pen Club örökös tagja.
-Most nem lehet beszélni a plébános úrral, -sikított a kagylóba.
-És miért nem, ha szabad kérdeznem?
-Mert nem, -válaszolta. -Ebben az időben imádkozni szokott.
-Mikor lenne lehetséges, -erősködtem.
-Nem tudom, -mondta a nő. -Ez sok mindentől függ.
-Például mitől?
-Például attól, mennyi dolga van.
-Próbálkozzak újra?
-Próbálkozzon.
Kattanás hallatszott, aztán búgni kezdett a készülék.
Az ezt követő napokban különböző időpontokban többször is felhívtam a számot. Általában Seprűnyél Kisasszony jelentkezett, és a beszélgetés kísértetiesen hasonlított, ahhoz a beszélgetéshez, amit az előbb ismertettem. Egyszer egy férfihang szólalt meg, megörültem, azt hittem vele könnyebben boldogulok, de a férfi hang minden kérdésemre csak ennyit mondott: halló, halló, ott ki beszél?!
Megpróbáltam cselhez folyamodni. Éltem a gyanúperrel, hogy Seprűnyél Kisasszony már megismeri a hangomat, és merő rosszindulatból utasít el. Megkértem tehát a szálloda recepciósát, egy bűbájos, de angolul igen gyatrán beszélő szép szőke és ifjú hölgyet, hívja fel ő a plébániát. Megtette a kedvemért, mert borravalót várt és én adtam is neki egy dolcsit, minden hívás után egyet, de a plébánosig ő se jutott el.
"Ájláv ju szóltam némán, ferde a torony, mondta a plébán os" -viccelődött a lány és eltette a zöldhasúakat.
A sokadik sikertelen kísérletet követően eszembe jutott a megoldás.
-Meglátogatok egy misét, -mondtam magamban, aztán megmondtam a lánynak is, aki illedelmesen mulatott rajtam a pult mögött, hogy mit találtam ki.
-Dhatszö gudájdiö, -gurgulázott, miközben a pultra készített szobakulcsokat rakosgatta vissza a háta mögött lévő falitáblára.
-Eljönne velem, kedves? -néztem rá félénken, mint egy őzike. Ez a félénk nézés általában bejött, sokszor gyakoroltam a tükör előtt: félig le kell ereszteni a szemhéjat, megroggyantani a térdeket és alulról felfelé ránézni az elcsábítandó nőszemélyre.
-Sajnálom Mr. Kaposi, de nem. Én ateista vagyok.
-Azért még eljöhet. Én is ateista vagyok. Kérem segítsen nekem.
Még jobban behunytam a szemem, már alig láttam a nőt és puha lágy, behízelgő hangon folytattam.
-Tudja én Amerikában élek, író vagyok. Ritkán jövök haza, nem mindig értem az itteni beszédet. Tolmácsolhatna nekem, jól megfizetem
-Mekkora összegről lenne szó? -kérdezett vissza.
-Száz dollárról, nem kétszázról, -mondtam gyorsan visszakozva és egyúttal emelve a tétet.
-Háromszázért megcsinálom, -mondta erre ő.
Tartottam a tenyeremet csapjon bele, de úgy látszik, félreértette, ő is tartotta az övét.
-Előre kérem. Most.

A rákövetkező vasárnap taxival hajtottunk be Pestre, a Rózsák terére. A kocsiban, hogy szórakoztassam valamivel Rózsát /érdekes módon Rózsa volt a neve a szende szőke hölgynek és én tűnődtem, milyen szarkasztikus, hogy egy "Rózsával" megyek a Rózsák terére, azért, hogy egy másik "Rózsa" sorsára fényt derítsek, ama rózsáéra, aki megszúrta Szemerédi Jánost/, -mesélgetni kezdtem neki a régi történetet. Figyelmesen hallgatta, és amikor a Szövetség utca és a Dohány utca kereszteződéséhez értünk és én pontot tettem a mondat végére, így szólt nagy bátran: "de hát ez nagyon nagy butaság Mister Kaposi. A szerelem nem ilyen."
-Hát, mondja akkor, hogy milyen?! -riadtam rá. -Mondja, ha maga jobban tudja.
-Én meg tudnám mutatni magának, Mister Kaposi, milyen, -seppegett és nyakig pirult.
Hiába hajtottunk ki azonban olyan korán reggel, a nyolc órás misét nem a plébános atya tartotta, hanem egy fiatal pap. Rózsa, amikor látta, hogy árnyékra vetődtünk, kissé erőszakosan unszolni kezdett, hagyjuk ott a misét, menjünk inkább reggelizni. Még a szentbeszéd előtt eljöttünk, annál a résznél, ahol Pál apostol korinthusi leveléből olvasott fel tisztán csengő, erőteljes hangon egy fiatal lány. Pál apostol levelét azért meghallgattuk, ragaszkodtam hozzá, olyan szépen beszélt az a lány. A hotel Palaceban ettünk, kávéztunk és konyakot ittunk. Rózsa három szerelmi ügyét mesélte el nekem kilenctől fél tizenkettőig, -igen kimerítő történetek voltak, már úgy értem, fizikailag voltak kimerítők. És nekem voltak azok, nem neki.
Ritkán mondok ilyesmit egy nővel kapcsolatosan, a velem született lovagiasság visszatart tőle, de most nem bírom elhallgatni: Rózsa olyan buta volt, mint egy kardhal. Az evésről az ivásról, a táncikálásról és a sexszről lehetett vele csak beszélni, nem ismerte Jack Londont, Emily Brontet, Sommerset Maughamot, és Hemingwayről is csak annyit tudott, hogy valami bálnásat írt, azzal lett híres.

Visszacipeltem 12-re a templomba. Dolgozzon meg a pénzéért. Tulajdonképpen nem volt szükségem a segítségére, mármint, hogy tolmácsoljon, -ha akcentussal is, jól beszéltem magyarul. Egyszerűen csak reprezentálni akartam vele. Jól jön egy lány, aki elegáns és csinos, és akit úgy lehet bemutatni a tárgyaló partnernek: "a titkárnőm".
Nos, másodjára nem ért csalódást, a 12-es szentmisét tényleg a plébános tartotta. Kétségem sem volt afelől, hogy a magas, hajlott hátú, jó ötvenesnek látszó pap az, akit keresek. Az úrfelmutatás előtti imát latinul mondta, ezt hajlott korának és neveltetésének tudtam be, abban az időben /ne feledje az Olvasó, 1985-öt írunk/, már sehol a világon nem mondták latinul a mise szövegét, vagy a szöveg egyes részeit.
Quam oblationem Tu Deus in omnibusquaesumus, benedictam, adseriptam, ratam, rationabilem acceptabilemque facere digneris, ut nobis Corpus et Sanquis fiat dilectissimi Fili tuii Domini nostri Jesus Christi, és így tovább.
A mise nem tett rám különösebb benyomást, már csak azért sem, mert gondolataim a szertartás alatt szerte-szét futkároztak. Elképzeltem Szemerédit, ahogy a Krisztus szobor előtt áll, és megszólítja Istent: "Isten, ha vagy, tedd, hogy megtaláljam Karolinát", Házmester Katit, ahogy szertelen kedvvel és buja vágyakkal a szívében végigszáguld a főhajón, hogy ezüstöt menjen pucolni a sekrestyébe, Szóka Balázst a fiatal, szőke-szakálas papot a szószéken, és Kassai Karolinát, aki a Szűz Mária szobor előtt térdepelt képzeletem három dimenziós képernyőjén.
Mielőtt a mise véget ért volna, /a hirdetéseknél tartottak/ kiküldtem Rózsát a templom háta mögé, ahol a sekrestye külső bejárata volt. Ravaszdi módon úgy okoskodtam, én meg majd a főbejárat felől fogok várakozni, így aztán nem menekülhet a pap. Számításom bevált, mégis majdnem pórul jártam. A plébános úr a sekrestyéből nyíló ajtón keresztül hagyta el a templomot és mire Rózsa megkerülte a teret és előre szaladt hozzám, már majdnem a túloldalon lévő plébánia épülethez ért. Szerencsecsillagom azonban felragyogott, a hívek, néhányan, egy cigánycsalád feltartotta. Az atya jól érzékelhetően iszkolt volna előlük befelé, csakhogy ezek elállták az útját. Szaporáztam, ahogy csak bírtam és elértem, mielőtt kiszabadult volna a cigányok gyűrűjéből.
-Joe Kaposi vagyok amerikai író, -kiáltottam feléje a fejek felett, -beszélhetek önnel atyám?
Kapóra jöttem éppen neki, rám való hivatkozással próbált megszabadulni a pereputtytól:
-Eresszenek kérem, látják, várnak rám.
Kezemet nyújtva kisegítettem őt a szárazföldre, mármint értem szárazföld alatt a bejárat előtti három lépcsőfokot. Kinyitotta az ajtót és már tuszkolt is előre: "menjen csak, na, igyekezzen!"
Bent aztán buzgalma alábbhagyott és gyanakvó szemeket vetve kissé /eléggé/ barátságtalanul érdeklődött jövetelem célja felől. Elmondtam neki sebtében, hogy könyvet írok 1956-ról, ebben kérem a segítségét. /Azt, hogy a szerelemről írok regényt meg se mertem említeni./
Na, az ezt követő öt percben megpróbált minden módon lerázni. Előadta, hogy ő 56-ban vidéken élt, nem tud semmit, amit tud, azt az újságokból tudja. Bíztatott, menjek a levéltárba, meg a Széchenyi könyvtárba, magában meg biztos azt mondta: "menjen az anyja kínjába". Rózsa ezenközben már harmadszor csöngetett kinn. A plébános végül kinyitotta az ajtót, én meg közöltem azonnal, hogy ő a titkárnőm, így hát beeresztette a lányt. Puhítottam tovább, megemlítve óvatosan, hogy egy szerényebb összeggel, néhány ezer dollárral támogatnám az eklézsiát. Pislogott, de nem szólt rá semmit.
Addig csűrtem az érveket, addig fontam a szót, hogy felvitt minket emeleti lakosztályába. Most nem mesélem el, milyen volt ez a lakosztály, egyetlen szóval érzékeltetve azt mondhatnám: pazar. Leültetett minket a díványra, ő, maga drabális íróasztala mögé húzódott.
-Bökje ki Kapos úr, mit akar voltaképpen? -mondta.
Nem volt mese, elő kellet állni a farbával. Tudtam, ha azt mondom neki, nézze plébános úr, semmi dolgom magával, én voltaképpen Szóka Balázst akarom megtalálni, aki 56-ban itt szolgált, -kidob.
Meg kellett indokolnom jövetelem célját, okos, komoly, megfontolt beszédre volt szükség, és én tudok okos, komoly és megfontolt lenni, ha úgy szükségeltetik.
Mesélni kezdtem neki egy történetet, ami igaz volt, már, amennyire igaz volt, az, amit Eta nénitől hallottam, Tóth bácsitól a házmestertől, és Csetényi Barnától. Elmeséltem neki Kassai Karolina, Szemerédi János, Szabó Kati, Csetényi Barna és Molnár Zita történetét, csak éppen úgy hegyeztem ki az egészet, mintha engem a morális tanulságok és a társadalmi vonatkozások érdekelnének. Érdekeltek a frászkarikát, engem a csupa nagybetűvel írt SZERELEM érdekelt, hogy mi az a SZERELEM, testi dolog-e vagy lelki, hogyan keletkezik, melyek létezésének jegyei, és meghal-e a végén ő is, mint mi, emberek.
Mai kifejezéssel szólva "rákattant" a témára, ki tudja, mivel fogtam meg. A "rákattant", mai szlogen, azt jelenti: "érdekelni kezdte". Alaposan kifaggatott mindenről. Átláttam a szitán, arra volt kíváncsi mennyit tudok én arról a korról. Feletébb érdekelték az egyetemen folyó viták, a Kassai család és a Molnár család hányatott sorsa, és megdöbbenését fejezte ki, amikor a történetben Csetényi Barna árulásához értem.
-Sok mindent tudnék én is mesélni magának, -mondta mélyen elszomorodva. -Térjünk vissza rá, uram. Szívesen látom holnap délben ebédre itt a plébánián. Most ha megbocsát...

Felálltam és meghajoltam. Rózsa kivágott egy ennivaló kis pukedlit. Az ajtóig kísért. Ott azt mondtam, mielőtt kiléptünk volna, dicsértessék a Jézus Krisztus és ő megfelelt a konvenció szerint: "mindörökké ámen."



Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2007-11-19 17:07:06

Köszönöm, Colhicum, igyekszem. Amikor nincs időm írni, felteszek egy "Anyukát" (az "Anyuka" készen van), azért váltogatja egymást az oldalon ez a két történet.
De igyekszem.
Üdvözlettel: én

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) A hősök őse az ősök hőse című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ugrándozó című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ugrándozó című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Félelem címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Néma csönd című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)