2007. november 17-én elérkezett a várva várt napja Hapsi-bácsi színre lépésének Marcali Város Kulturális Központjának előadótermében.
A kiváló, minden apró részletre kiterjedő gondos szervezés Zsirai Tibor (Kuvik) két hónapos, alapos munkáját dicséri, mely tevékenységében számos segítőkész barátja is támogatta.

Szombat délután 13.30 h-kor a színházteremben már lázas készülődés folyt: a nézőtér hangulatos lokállá varázslása, a kellékek felsorakoztatása, majd ízléses elrendezése.
Az amatőr Színjátszó Kör (Hamm-Lett Színjátszó Kör) 6 fős csapata -, öt lány és vezetőjük, házi szerzőjük, szervezőjük, Zsirai Tibor; valamint Wendler Zoltán (artur, bruno), a Hapsi-bácsi történetek szülőatyja, 14.30 h-kor megkezdte a zártkörű főpróbát.

Az este 18 h-i előadásra várakozva elgondolkodtam, milyen merész vállalkozás e bájos, fiatal lányok részéről egy idősödő, sokat megélt, bár kicsit naiv férfi szerepét magukra ölteni. Igaz, ez nem új keletű megszemélyesítési forma, hiszen az ókori görög színházakban minden karaktert, a nőit is, férfiak játszottak el, hatásosan. Jelen esetben ez fordítva történt, nők játszották a férfi szerepét is, nem kevésbé hatásosan.

17.30 h-tól már szállingóztak a kíváncsi nézők, hiszen három éven át nélkülözték e kis színjátszó csapat művészetét. A kb. 100 fő befogadására berendezett nézőteret fokozatosan bővíteni kellett több asztal és szék elhelyezésével, mert egyre csak érkeztek az érdeklődők. 17.50 h-re zsúfolásig megtelt a terem.
Meghitt hangulat várta az érkezőket: az asztalokon terítők, táncoló lángú mécsesek, kistányéron teafilterek, kockacukrok, kanalak, kis poharakban citromlé kellette magát. A frissen érkezők alig foglaltak helyet egy-egy asztalnál, a pincér szerepébe bújt Kovács Krisztián máris megjelent egy tálcával, melyen színes bögrékben gőzölgött a forró víz. A gyors és figyelmes kiszolgálást Székely Eszter segítette.
A terem zsongott az összegyűltek tömegétől, rég nem látott ismerősöket, barátokat hozott össze ez a rendezvény vidám, oldott kb. 90 percnyi szórakozás keretében.

Pontosan 18 h-kor megjelent a színpadon, a sokak által ismert és szeretett Zsirai Tibor, mint narrátor. Bevezetőjét, a rá jellemző közvetlen, laza modora helyett -, egy kis játékos csavarral -, az "amatőr" fogalom pejoratív jelentésére utaló stílusban kezdte. Feltételezem, tette ezt azon meggondolásból, hogy kicsit segítse a nézőt az est tervezett légkörére való hangolódásban. Elképzelésének ilyetén megvalósítását siker koronázta.
E kis előjátékot -, hangulatfokozást - az első epizód természetes hangvételű bekonferálása követte: Hapsi-bácsi a jósnőnél, ahol Hapsi-bácsi szarkasztikus jellemét Kovács Rita öltötte magára, meglepő ötletességgel. A hatalmas sör-hasat fürgén cipelő kisöreg, mint elefánt a porcelán boltban, közlekedett a jósnő sátrában, s értetlenkedett, rácsodálkozott, megállapított, majd praktikus ötleteiért megérdemelten bekaszálta a díjat, s indult az eredetileg is keresett sörsátorhoz.
Rita határozott, jól adagolt humorú alakítása kellően felhangolta a nézőket.
Megvallom, annyira magával ragadott az előadás, hogy elmulasztottam az epizódok sorrendjét lejegyezni, így az előadók neve mellett említem meg a történetek címeit az alábbiakban.
Kovács Rita előadásában még a Hapsi-bácsi állásinterjún c. helyzetképen derülhettünk.
Kisdörnyei Nóra a Hapsi-bácsi a sportpályán és a Hapsi-bácsi vásárol c. jelenetekben tárta elénk tehetségének legjavát, saját ötleteivel, jelmezeivel gazdagítva a történeteket.
Kocsis Eszter a Hapsi-bácsi a csúcson és a Hapsi-bácsi az ambulancián című epizódokban mutatta meg színes egyéniségének merőben különböző árnyalatait.
Horváth Júlia a Hapsi-bácsi a multiban, ill. a Hapsi-bácsi és a gyereknevelés c. történetekben ültette át az érzékeny jellemével rezonáló epizódok kisöregét saját kreatív látásmódja öntőformájába.
Tornai Florina a Hapsi-bácsi a bankban és a Hapsi-bácsi a tárlaton c. jelenetek kisöregének kiváló megtestesítőjeként kényszerítette közönségét nevetésre.
Mind az öten, rendkívül nehéz feladatukat nagyszerűen oldották meg, kiaknázva nem mindennapi adottságaikat és kreativitásukat. A minden díszletet nélkülöző színpad, a magányos találkozás a közönséggel, a felfogásbeli generációs eltérés a kisöreg és az előadó között, mind-mind színészt próbáló kihívások voltak, melyeknek a marcali színjátszó kör valamennyi tagja maximálisan megfelelt.

Kellemes kötelességemnek érzem Zsirai Tibor tehetségének méltatását, hiszen, mint a fentiekből is kitűnt, nem csupán mint szervező, színjátszó kör vezető, narrátor, hanem mint mesélő (Mese felnőtteknek) is részt vett e szórakoztató estén. Mindezt olyan könnyed természetességgel tette, mintha erre született volna. Spontaneitása, mozdulatai és gesztusai, arcjátéka és szavai olyan adottság-együttesre engednek következtetni, mellyel a "profik" körében is ritkán találkozik az ember. Már puszta megjelenése a színpadon nevetésre késztette a nézőket.

Az egész rendezvény szerkezeti felépítése is nagy hozzáértésre vall. Minden jelenetet egy a narrátor által elmondott bevezető szöveg előzött meg. Minden elhangzott epizód után kellemes, improvizatív pop zene andalította a nézőket, időt engedve a látottak megbeszélésének, átgondolásának.
Az egyedi hangzásokat Zsombó Dániel (zongora) és Sárkány Bertalan (dob), a Tulajdonképpen zenekar oszlopos tagjainak, nem kevés zenei tudást mutató tolmácsolásában élvezhette a közönség.
Az est záróakkordja meglepetést tartogatott, a színjátszó körön kívül, mindenkinek. Tibor összegzésképpen néhány elismerő szóval illette az előadott művek szerzőjének munkásságát és valós jellemének néhány pozitívumát, majd egyenként, név szerint hívta színpadra a szereplőket. Végül -, s ez volt a meglepetés - Wendler Zoltánt, a szerzőt magát. Valamennyiüket hosszú, vastapssá rendeződött tetszésnyilvánítás üdvözölte a nézőközönség részéről.
Zoltán, miután komótosan fellépdelt a reflektorok fényében úszó színpadra, lassan meghajolt, s szemét végigpásztázta a tapsoló közönségen. A csönd beálltakor halk szavakkal, elgondolkodón kezdte el rövidre szabott mondandóját (Hapsi-bácsi hideg-meleg), a szerény, filozofikus, írásai sikerétől megilletődött író szerepében. Szavait taps, meghajlások, taps követték.
Az előadás ezzel véget ért.

A műsor ugyan befejeződött, a nézők, eddigi szokásuktól eltérően, nem hagyták el azonnal a termet, hanem még kb. fél óra hosszat teázgattak, beszélgettek egymással, illetve a rendezvény résztvevőivel.

A műsor teljes tartama alatt a helyi médiák közül a Marcali Tv és a Tavi Tv képviseltette magát. Video- és fényképfelvételek tömkelege készült a nevezetes 90 perc alatt.

Elismerésre méltó, hogy e produkció résztvevői (a szervező az íróval, az író a szereplőkkel) e jelentős összejövetel alkalmával találkoztak először egymással személyesen, mindaddig a világháló adta lehetőségeket kihasználva kommunikáltak, s ennek ellenére igen összehangolt, igényes előadás került a nyilvánosság elé.

Őszinte gratuláció illeti mindazokat, akik bármilyen formában, de részt vállaltak e rendhagyó, élvezetes, minden eddig beváltnak minősült szabályt nélkülöző rendezvény létrejöttében.

Sok hasonló élményben gazdag estét kívánok mindannyiuknak! A potenciális nézőknek nem különben!