HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47741

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2007-11-22

A Végzet Angyala 1

I.
Furcsa ügyfél

Fagyos, decemberi napon érkezett a városba. A városka lakói gyanakodva figyelték a kiborg- lovon érkező, fekete ruhás, köpenyes, kalapos férfit, akinek hátán keresztbe vetve egy kard volt, derekát muníciós öv fogta körül, nyakában egy kék medál, melynek láncát eltakarta a köpeny nyaka. Hideg szél söpört végig az utcán, meglebbentve az utas hosszú, hátközépig érő gesztenyebarna haját, és fekete köpenyét. Nem sok volt látható az arcából, mivel egyik felét a széles karimájú kalapja, másik felét egy fekete-fehér kendő takart, s csak gyönyörű, kék szemét engedte látni, melyben hideg nyugalom és szigorúság tükröződött. Látszott rajta, hogy nem érdemes kukoricázni vele. Az utca közepén megállította a lovát, s körülnézett. Nem látszott semmi az arcának azon a részén, ami a kendőből és a kalap alól látszott. Egy fiatal lány jött vele szembe. Mikor a férfi mellé ért rámosolygott, amit ő egy apró bólintással viszonzott.
- Mondja csak, hol találom a Sinclair-házat?
Hangja kellemesen mély volt, ám a bámészkodókat megzavarta a hang élvezetében a nyers, hideg csengés. No meg a ceremóniátlanság.
- Az utolsó ház a város másik végén. Meg fogja ismerni a kőkerítéséről, és a hatalmas vaskapujáról.- szólt a lány, és észak felé mutatott.
Az idegen egy néma bólintással mondott köszönetet, megsarkantyúzta a lovát, és elvágtatott. Amint elnyelte alakját a maga mögött hagyott porfelhő, megindult a gyanakodó susmus és a találgatás.
- Ki ez az idegen? Hogy kerül ide, és mit akar a Sinclair-házban?
Az utas tíz perc múlva ott állt a háznál, melynek nyitva volt a kapuja. Látta a vele szemben lévő dombtetőn álló fehér, földszintes takaros kis házhoz vezető köves utat, melynek két oldalán megsárgult füvű előkertet. Békés látványt nyújtott. Lépésre bíztatta a lovát, s bement a nyitott kapun. Alig haladt tíz métert, mikor a ház verandájáról mérges csaholással egy fekete, farkasszerű kutya rohant felé, és körbeugrálta őket. A kiborg-ló megriadt, felágaskodott, ám lovas biztos kézzel megzabolázta.
- Dark! Vissza!- hangzott egy éles, parancsoló hang, mely a fagyos levegőn át úgy csattant, mint az ostorcsapás.
A kutya megállt, morgott még egy kicsit, majd visszaszaladt a tornácra, ahol a gazdája kiadta az újabb parancsot:
- Feküdj le! Fekszik!
Aztán odakiáltott az út közepén ácsorgó lovasnak:
- Jöjjön, ne féljen!
Az utas ismét lépésre fogta hátasát, majd a veranda előtt megállította és leszállt. A félhomályos tornácon végre láthatta a ház tulajdonosát, egy hosszú, fekete hajú, 18-20 év körüli lány személyében, akinek ölében egy hosszú kard feküdt, amit egy piszkosszürke ronggyal tisztogatott. Az előtte lévő asztalon egy tiszta rongy, és egy palackban valami tisztítószer, valamint a kardhüvely, és az erős bőrből cserzett kardkötő feküdt. Ruhája fekete volt, kezdve lapos sarkú csizmájától, a fekete rövid kabátjáig.
- Üdvözlöm! Kellemes volt az útja? Nem érte atrocitás a városban?
- Nem történt semmi, ne aggódjon.- szólt az utas, és elvette a kendőjét.
Meglepte a lány hangjában lévő nyugalom, hidegség és színtelenség. Vendéglátója most se nézett fel, de ha mégis, láthatta volna jóképű vendégének vastag szemöldökét, csillogó szemeit, orrának lágy ívét és szája kemény vonalát, mely vasakaratról és kegyetlenségről árulkodott.
- Foglaljon helyet, kérem.- szólt ismét a lány, s fejével a vele szemben lévő nádfonatú szék felé intett.
- Inkább állok.- szólt a férfi, majd kis szünet után hozzátette:- Köszönöm.
- Ahogy gondolja.- vont vállat közönyös, nemtörődöm módon a másik.
- Mit akar tőlem?- kérdezte az utas, ám jó ideig nem kapott választ.
- Először is szeretnék bemutatkozni. A nevem, Charlotte Sinclair.
- Hívjon csak D-nek.- halotta a másik bemutatkozását.
- Isten hozta, Mr. D!- bólintott leendő ügyfele, majd oldalba rúgta a mellette fekvő kutyáját.
- Kuss!- mordult rá, mivel az állat még mindig acsarkodott a férfira, ám a rúgás után a morgás szűköléssé vált, s végül csend lett. Végül D volt az, aki elunta a hallgatást.
- Szép kard.
- A magé szebb.- hangzott a válasz, majd a férfi vállánál látható markolat felé bökött, de még mindig nem nézett fel.
- Tudja is használni?
- Ha nem tudnám, gondolja, tisztogatnám? Vagy csak dísznek hiszi, ami a falon lóg?
- Sose láttam még ilyen kardot nő kezében.
- Ne becsüljön le csak azért, mert a gyengébbik nemhez tartozom! Attól nem érek kevesebbet!
D némán figyelte a másikat, de gondolatban fejet hajtott Charlotte egyenessége, egyszerűsége és szókimondása előtt.
- Megnézhetem?- kérdezte, mikor a lány végzett a tisztítással. Miss. Sinclair most nézett fel először. Zöld szemben magasan lobogott az élet lángja, de a tekintetében hűvös nyugalom, szomorúság és keménység volt.
- Parancsoljon.- szólt, és a markolatot a férfi felé nyújtotta, aki elvette és megsuhogtatta a feje fölött. Nehéz volt, pengéjének hosszát pedig legalább 70 cm-esre, szélességét pedig 5 cm-esre becsülte.
- Remek kard!- jegyezte meg, s visszaadta.
Charlotte Sinclair figyelmesen vizsgálta a vadászt, majd ennyit mondott:
- Maga nagyon hasonlít rá.
A vámpírvadász felkapta a fejét, és megkérdezte:
- Kire?
- Valakire a múltamból. Olyan volt, mint maga.
A férfi nem értette mit akar a másik, de ez nem is rátartozott.
- Még nem felet a kérdésemre, kisasszony.- mondta csendesen.
- Hogy miért kérettem ide? Egyszerű. A város lakóinak meggyűlt a baja a vámpírokkal.
"Ezt én is gondoltam."- húzta el a száját a vadász, majd kissé türelmetlenül vágta oda.
- Kifejtené a problémát bővebben?
- Minden azzal kezdődött, hogy a környékbeli denevérek furcsán viselkedtek. Senkinek sem tűnt fel egészen novemberig. Novemberben ugyanis az ezen az éghajlaton honos denevérek rovarevők, és a tél beálltával mély álomba merülnek, mert csak így tudják átvészelni az élelemhiányos időszakot. De mostanában minden este mikor leszáll a sötétség egy hatalmas kolónia kap szárnyra, és kirajzanak a barlangból.
- Milyen fajhoz tartozó denevérek élnek abban a barlangban és hol van?
- Látja keleten azt a nagy hegyet? A barlang pont ide látszik.- szólt a lánya kezével balra intett. D bólintott.
- Hogy milyen denevérek lakják a barlangot? Nos, mint mondtam rovarevők, kis és nagypatkósdenevérek, hosszúfülű denevérek, rőt korai denevérek, nyugati piszedenevérek.
- Más?
- Nincs.
- Értem. Tehát ilyenkor csendes volt a barlang környéke.
- Igen, de lassan két éve megváltozott a helyzet. Ekkor észlelték a kolóniát először. Nézzen hülyének, ha jól esik, de nekem az a sanda gyanúm, hogy ezek a denevérek nem is denevérek, hanem vámpírok. Először a Kuplerájvárosiakat irtották ki.
- Kuplerájváros?
- A városunktól néhány kilométerre található szajha negyed neve. Honnan érkezett a városba?
- Nyugat felől.
- Akkor nem látta, mert ez keletre fekszik. Pedig valamikor sok utazó megcsodálta, mert tényleg szép. Fél éve azonban itt garázdálkodnak a városban.
- Teljesen kiirtották az utcalányokat?
- Majdnem. Az életben maradtakat féltették a madámok meg a stricik, így elhagyták egy napon a várost.
- Mit tud az áldozatokról?
- Nos, eddig a városban harminc embert öltek meg, többségében hajadonokat és asszonyokat, de vannak köztük férfiak is.
- Hol találták az első áldozatot?
- Egy sikátorban. Ő egy velem egyidős lány, a neve Vivienne Silverthorne. A halott utcalányok számát nem tudom. Aztán jöttek a többiek.
- Mekkora a kirepülő denevérek száma?
- Nem tudom, nem számoltam őket, de annyit mondhatok, hogy elsötétítik az eget kirajzáskor. A szó legszorosabb értelmében.
- Akkor beszéljünk a dolog üzleti oldaláról.
- Elvállalja az ügyet?
- Fogalmazzunk úgy, hogy felkeltette a kíváncsiságomat. Nos, jobb, ha tudja, hogy nem dolgozom olcsón. Mennyit tud nekem felajánlani?
- Tízezer dollár, plusz koszt és kvártély. Mást nem tudok Önnek biztosítani.
- Az a pénz kevés lesz.
- Sajnálom, de ez minden pénzem. Nos, kell vagy nem? Ha igen, akkor maradjon, ha nem, akkor igyekezzen, mert nemsokára besötétedik, és nem fogják kiengedni a városból.
A vadász fejében megfordult, hogy tényleg nyeregbe száll, és tovább megy, ám aztán meggondolta magát.
- Maradok.- szólt.
- Rendben.
- Még egy kérdés. Elmondta valakinek ezeket az információkat?
- Igen. A városban él egy denevér szakértő, akinek szintén feltűnt a dolog. Ha gondolja, holnap elviszem hozzá.
- Jó, és ha belefér az időnkbe a barlangot is szeretném látni.
- Rendben, ám jobb, ha tudja, hogy este nem hagyhatjuk el a várost, mivel kijárási tilalmat hirdetett a polgármesterünk, és ez most lép érvénybe.
- Az baj.
- Már miért volna baj?
- Mert ha menekülni kell, nem tudnak. A polgármester a városiakat bezárta, mint a birkát az akolba. Tálcán kínálja fel a vámpíroknak az áldozatokat.
- Magam is így látom. Akkor készüljön úgy, hogy holnap korán kelünk, és irány a barlang. Most pedig, megmutatom a szobáját, helyezkedjen el, addig beviszem a lovát az istállóba.

Vampire Hunter D-s fanfic.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
198
Időpont: 2010-01-14 21:34:55

válasz Arthemis (2010-01-07 14:41:50) üzenetére
Köszi szépen. Charlotte csak óvatos a vadásszal szemben!
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-01-07 14:41:50

Tetszik mert sejtet dolgokat, de alig mond valamit ez a rész, azt meghagyja a következőknek. Viszont ha Charlotte egyetért D-vel, előtte miért kell megkérdeznie mire gondol, mintha nem tudná?
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-02
Összes értékelés:
52
Időpont: 2008-04-28 14:41:11

Nem rossz, nem rossz, bár látszik D leírásainál, hogy előkaptad a könyvet és belepislantottál. Gyanús volt, így én is belenézetem :)
Kis hibák voltak a pontokkal: "- Parancsoljon - szólt..." Nem kell pont a parancsoljon utáná. Gondolatjel előtt, soha nem kell pont, kivéve, ha közbevetett gondolatot, és nem párbeszédet írsz le.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2007-12-23 18:01:39

Tetszett, gratu!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Deák Éva alkotást töltött fel Kellevélbe csavart gombócok. címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 1.rész című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Egy régi történet 7. címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Cicafül című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 5. című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Virtuális valóság címmel a várólistára

túlparti alkotást töltött fel Virtuális valóság címmel a várólistára

Kőműves Ida alkotást töltött fel Nyírfák alatt címmel

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Lábad nyomán nyár sompolyog... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 1.rész című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 5. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 4. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 3. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 6. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 6. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)