Nyári éjjel, ha kinézel az ablakon,
s látsz egy csillagot, mely fényesen ragyog,
az én vagyok, vigyázom álmod.

Ha bús gerlice dalát hallod,
mint hívogatja párját,
szomorú hajnalon, az én vagyok.

Ha kivert kutyát látsz,
bundájában ezer bogáncs,
előtted meg áll, bamba szemeiben
a könyörgés, vigyél haza, az én vagyok.

Ha réten jársz, neked nyílik
száz meg száz illatos virág,
és egy méh gyűjt édes nektárt
neked, az is én leszek.

Könnycsepp, mely legördül arcodon,
majd megáll, megpihen ajkadon,
a tenger ízét ott hagyom
nyelveden, az én leszek.

Én leszek neked a világ,
mely körbevesz,
árnyék, hogy a tűző naptól védjelek,
vagy hideg télben a párás lehelet.

Csengő nevetésed,
forró ölelésed,
igaz szerelmed,
leszek mindened.