HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1885

Írás összesen: 49082

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: KuvikFeltöltés dátuma: 2007-11-25

Az őrnagy, Erna, meg az urna




Az őrnagy keze megállt félúton. Ujjaival - csak úgy ímmel-ámmal - elrendezgette a szakállát, megköszörülte a torkát, gyors gallér, és ingujjigazítás. Még egyszer, gyorsan ellenőrizte a hóna alatt tartott csomagot, erősen tartja-e a zsinór, majd kopogott.
Bentről motozás hallatszott. Apró lábak szaladtak szerteszét a házban. Kettőt fordult a kulcs a zárban, majd két rekeszről is lekerültek a láncok.
Az őrnagy épp megint az szakéllához kapott, mikor feltárult az ajtó.

Erna kíváncsian szemlélte. Kinyúlt melegítőt és műanyag félcipőt viselt.
- Jó napot kívánok - mondta az őrnagy, és kezet nyújtott neki.
Erna leejtette a kezében tartott macskát, melegítőjébe törölte kezét, és viszonozta a bizonytalan kézfogást.
A kandúr a szőnyegre huppant, és bemenekült a szoba közepén terpeszkedő kanapé mögé. Újabb kíváncsi macskatekintetek jelentek a nappali sarkaiban, a látogató nyugtalanságát látván, fellélegezve: nincs veszély.
- Kovács őrnagy vagyok - folytatta a férfi. - A hirdetés miatt jöttem...

Nem az egyenruháját viselte. Valójában, már rég nem is volt a seregnél.

Erna a szája elé kapta a kezét, mielőtt még halkan felsikoltott volna. Megtapogatta az őrnagy arcát, aztán megragadta a kezét, és beljebb húzta a szobába. Nem látott túl jól. Új szemüvegre meg nem futotta.
Jól megnézte magának az őrnagyot, s csak mikor már betelt a látvánnyal, vándorolt le tekintete a férfi hóna alatt tartott csomagra.
A másodperc törtrészére, mintha minden vér kifutott volna az arcából, de hamar visszatért lélekjelenléte, és hellyel kínálta a vendéget.

Az őrnagy elnagyolva leporolta a kanapé takaróját, és belesüllyedt az ülőalkalmatosságba.
A nemrégiben turkált öltönynadrág, majd a sípcsontjáig csúszott fel, láttatni engedve ki nem pucolt, csak itt-ott áttörölgetett lábbelijét és porlott zokniját. Csupasz bokáján végigsiklott az egyik macska farka.

- Szóval... - kezdett volna bele mondandójába, de elakadt a "szóval"-nál.
- Szóval? - vette át a szót Erna. - Nem is tudom. Hogy működik az ilyesmi? Még sosem csináltam ilyet...
- Magam sem - igyekezett biztosítani az őrnagy, hátha ezzel oldhatja a feszültséget.
- Kér egy teát? - kérdezte Erna, és már fel is pattant (már, amennyire ízületei engedték), és megindult a konyha felé...
- Dohányzik? - kérdezte az őrnagy.
- Nem - felelte az ajtóból. - De rágyújthat, ha akar. Hozok egy hamutárcát.

- Tudja, a volt férjem dohányzott - mesélte Erna, mikor visszaért. Teavíz, teafű, filter és súlyos üveg hamutartó került az asztalra. - Azt tegye csak le valahová - intett a csomag felé. Egy pillanatra eszébe jutott a drága Ernő, aki talán épp a csillagokból figyeli.

Az őrnagy csak akkor vette észre, hogy terhét még mindig a kezében szorongatja. Kitette a papírral körülbugyolált tárgyat az asztalra, és módszeresen elkezdte lefejteni róla a madzagokat.
Erna forró vizet töltött a csészékbe - bennük a teafűvel megrakott szűrőkre, és lefedte azokat.
Mire feltekintett, egy temetkezési urna állt az asztalon, díszes fedéllel.

- Ebben pénz van. Elegendő arra, hogy gondoskodjék a temetésemről, és a sajátjáról is, idővel. - mondta lassan, tagoltan az őrnagy. - Plusz, egy kis mellékes, amivel kényelmesebbé teheti a maga számára a hátralevő időt.

Erna az első pillanatban alig jutott lélegzethez. Tudta, mire számítson, de el sem tudta képzelni, hogy is zajlik le ez az egész. Olvasta az újságban a hirdetést, s mert tényleg komoly anyagi gondjai adódtak, feltárcsázta a számot a közeli nyilvános fülkéből; ám, valahogy gondolni sem mert rá, hogy az egész történet egyszer valóságba fordulhat át, pláne nem, hogy így ülnek majd, egymással szemben, köztük két gőzölgő csészével, és egy pénzzel teli urnával.

- Ez még a múlt nyáron vettem - mutatott az őrnagy hamvvederre. Akkor még úgy volt, hogy nem jut több nekem, mint egy kis kazetta a temető falában.
- Értem - válaszolta a nő. Többet nem is mondott, mert bár értette, nem volt mit hozzáfűznie az elhangzottakhoz.
- Egyedül éltem le az egész életem, és most, hamarosan vége. Egy halálos betegség végét járom - motyogta a férfi. - Valahogy, nem sikerült soha párra találnom. Amit összeszedegettem az évek során, mind az enyészeté lesz, kivéve tán azt a pár dolgot, amit az öregek otthona pénzre tud váltani belőlük... - kicsit elmerengett a múlton. - Talán az Illés, meg a Stones lemezeim.

- A férjem is szerette az Illést - mondta Erna, és ő is elmerült a múlt emlékeinek tavában. Csak a könnyek térítették vissza a valóságba, amiket a cigaretta füstje csalt a szemeire. Egy fekete macska felugrott a kanapéra, és megnyaldosta az őrnagy kézfejét.
- És arra gondoltam - folytatta az őrnagy, feledve az Illést és a kaszárnyában feledett póker partik emlékét - ha egyedül is voltam életemben, nem szeretnék az örökkévalóságig egyedül nyugodni, ott lenn, a mélyben.

Gyűrött, zsíros papírdarabot húzott elő kardigánja zsebéből, és szétlapogatta az asztalon:
- Nem kell mást tennie a pénzért, csak gondoskodnia a temetésemről, és arról, ha eljön a maga ideje, a testét az enyém mellé temessék. Lerajzoltam, hogy képzelem.

Erna összeszűkült szemekkel vizsgálgatta az ábrát.
- A pálcikaember vagyok én, mert akkor belőlem már csak a csontjaim lesznek - magyarázta az őrnagy saját rajzát. - Maga így feküdne, és átkarolna engem...
Erna alaposan megnézte a rajzot, és visszaadta a papírt.
- Persze, ha riasztja a gondolat...
- Nem is tudom - felelte gyorsan Erna. - Nagy szükségem volna a pénzére, és ez nem is tűnik túl nagy árnak.
Benyelt egy nagy adag füstöt, és aktív fulladozásba kezdett. Az őrnagy sietve elnyomta a cigarettáját, ledobta az időközben ölébe heveredett macskát, és az ablakhoz sietett a hamutartóval.
- Ha az zavarná, hogy dohányzom...
- Dehogy - mondta gyorsan az özvegyasszony. - Azt hiszem, ez odalenn már nem számít majd túl sokat.

Ügyes mozdulatokkal leszűrte a teáját, és belekortyolt a csészébe:
- Tudja, az uram már a csillagokban van. Por lett belőle - mondta, az urnára mutatva). Vele már nem nyugodhatok együtt (bár nagyon szeretném még egyszer látni). Örömmel lennék társa az örök nyugalomban.
- És én várni fogok magára - válaszolta az őrnagy. Mosolyogva emelte a csészét az ajkához.

Mikor az őrnagy távozott, Erna kiborította az asztalra a pénzt, és háromfelé osztotta. Egy rész a temetésre, egy vésztartaléknak, és a legnagyobb a repülőútra, mely olyan magasra viszi, hogy szinte megérintheti ablakából a drága Ernőt rejtő csillagokat.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2009-11-28 12:20:07

Köszönöm ,hogy olvastál! Próbálom mindig több érzék számára is megragadhatóvá tenni a történetet. Eszerint sikerült!
Köszönöm!
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2009-11-23 15:57:06

Látom, lassan minden írásnál ott lesz pár sorod, ami nagyon nagy dolog. Bizonyára - ennek okán - jobban rá is látsz, mi az, ami érdekes lehet egy adott írásban és mi az, ami kevésbé, így e pár sort dicséretként is könyvelem el.
Köszönöm, hogy olvastál! Örülök, hogy tetszett!
Üdv.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-11-23 14:17:00

Tetszett a novellád, mert ebben a néhány sorban lerajzolsz két teljes emberi életet...hisz az őrnagy pár mondattal elmondja min ment keresztül, Erna élete értelme pedig úgy éreztem Ernő volt...
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1523
Időpont: 2008-01-28 13:00:10


Nagyon mesteri!
A két szereplő karaktere - egyszerűen lenyűgöző, ahogy bemutatod.
A befejezés...Mindent vártam , csak ezt nem.
Profi munka, gratulálok.
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2008-01-05 16:11:54

Köszönöm István! Remélem a későbbiekben neveddel más írásaimnál is találkozhatok...
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-03
Összes értékelés:
26
Időpont: 2008-01-04 19:15:47

Azt hiszem minden kategorizálás nélkül, csak annyit mondhatok rá: nagyon profi módra megírt, nagyon emberi történet. Nem tudnék ezen írás humoráról, keserűségéröl írni. Mert ezek nek kérdések, nem fontosak, a komolyan átjött, "lerajzolt" EMBERI sorsokhoz, gondokhoz, helyzethez képest. Barátsággal: István
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-12-04 08:25:40

válasz Banyamacska (2007-12-03 22:31:21) üzenetére
Köszönöm macs!

Az elsődleges irány a "bensőséges" volt. Két idegen találkozása, ismeretlenül is barátsággal, meghittséggel, reménnyel, s jószándékkal telve. Ha valaki idáig jut, az valahol tényleg keserű, de ez a két karakter azért érzi szerintem az egész mögött ki-kikukucskáló humor nyomait is...

Köszönöm, hogy itt jártál! Üdv: Kuvik
Alkotó
Regisztrált:
2006-05-21
Összes értékelés:
440
Időpont: 2007-12-03 22:31:21

A cím alapján valami humoros dolgot vártam. Ez sokkal inkább volt keserű, mégsem csalódtam, hiszen mind a történet, mind a kivitelezés igazán jó. Ahogy mindig. És valóban nem feltétlenül abszurd. Elgondolkodtató.
Gratulálok!
macs
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-11-29 18:57:10

válasz Bödön (2007-11-29 15:48:01) üzenetére
Hogy cinikus? Erre még nem is gondoltam - de tényleg az egy kicsit. Örülök, hogy itt jártál. Jó, hogy a legjobbak javarészt idetalálnak!

Üdv: Kuvik
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8472
Időpont: 2007-11-29 15:48:01

Morbid. Kicsit cinikus, kicsit távolságtartó. Pont az én ízlésem. Nagyon tetszett, mint a többi is!!!

Szia: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2007-11-28 18:14:34

válasz Kuvik (2007-11-26 12:45:22) üzenetére
Kedves Kuvik!
Igazad van, én voltam figyelmetlen, de akkor is nagyon tetszik a történeted. Általában én is úgy szoktam járni az ABC pályázatnál, hogy a hatezer karaktert kevésnek találom.
Szeretettel: Rozália
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-11-28 15:45:50

Köszönöm, gyogyo! Megtisztelsz.
Alkotó
gyogyo
Regisztrált:
2006-11-26
Összes értékelés:
562
Időpont: 2007-11-27 18:33:30

Én is helytelenítem azt a hatezres beskatulyázást.Ez az írás igazán megbírná a pályázatot.
Gratulálok!
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-11-27 07:18:03

Megint túlfutottam a 6000 karaktert, így ismét nem pályáztathattam! Ez abszurd!

Hiába, sajnálom a sorokat - nem tudok csak úgy húzni. Az abszurd jelölés inkább ennek az érzésnek szól, tényleg nem a novella tartalmát jelölöm vele. Mert, ha írok, a mesém minden sorával közölni szeretnék, így nem tudom utólag kellően lerövidíteni; hát, ezért abszurd a téma (ezt éreztem közelinek még), és nem ABC pályázat...

De inkább nyerjek az Olvasóimmal, mint a zsűrivel! Köszönöm, hogy olvastatok (és persze a véleményeket is).

Üdv: Kuvik
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-11-26 19:42:15

Szomorkás hangulata nekem tetszett...valóban nyugalmat sugall, s az utolsó gondolat egy nagyon jó befejezés:) Grat!
Szenior tag
Gyömbér
Regisztrált:
2007-01-11
Összes értékelés:
3794
Időpont: 2007-11-26 19:23:06

Szia!

Szerintem nem is annyira abszurd. Simán el tudok képzelni egy ilyen helyzetet.
Nagyon ötletes történet.
Szomorú és mégis van benne valami megnyugtató...

Őszinte gratuláció!

Gyömbér
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2007-11-26 12:45:22

Köszönöm, mindkettőtöknek!

Rozália! Az ötletgazda valójában az őrnagy, Erna csak kap az alkalmon, és jelentkezik a hirdetésre, amit meglát egy újságban... Az őrnagy bemutatkozó sora - utólag feltűnt - megkavarhatja kicsit az Olvasót, de lentebb kiderül, hogy azért jön a volt katona, mert Erna jelentkezett a felhívásra... Remélem, így sem ad kevesebbet a sztori.

Üdv: Kuvik
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2007-11-26 09:55:09

Eredeti gondolat Ernától, hogyan tegyünk szert egy kis pénzre. Tetszik, ahogyan kifejted a történetet.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

alberth alkotást töltött fel A strákocsis fuvaros címmel a várólistára

Kankalin alkotást töltött fel Hang-jegyes címmel

Klára bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Katángnak áll a világ! című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors 8/8 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Rózsa lakodalom című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Averzió. Hogy miért? című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Nyelvem című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Sivatagi reggel című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel PABLO ROTEMBERG - La Wagner címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Télváró című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Lelj reményt! című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Krémesség című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Óh világ, ébredj! címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)