HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48258

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2007-11-26

A Végzet Angyala 2

Charlotte felállt, és indult volna, hogy megmutassa a szobáját a vadásznak, ám ő ekkor felemelte a pénzes zacskót, s ennyit mondott:
- Várjon, Miss.! Ezt felejtse itt!
Charlotte megfordult, és elkapta a felé dobott pénzt.
- Ez a magáé. Miért adja vissza nekem?- kérdezte, s most először lehetett valami érzelem-félét hallani a hangjában.
- Magának szüksége lehet még erre az összegre.
A lány vállat vont, s intett a férfinak, hogy jöjjön. Bevezette a nappaliból nyíló egyik tágas szobába. Csinos, lakkozott, sötét színű bútorok voltak benne, és egy hatalmas ágy.
- Ez lesz a maga kis "szentélye".
D körbenézett. Látta a hatalmas ágyat, jobbra tőle a kertre nyíló ablakot, előtte egy íróasztallal. Balra tőle egy hatalmas szekrény állt, polcain vaskos kötetekkel. Charlotte szerényen állt, és figyelte, ahogy D körbenéz a szobában. Végül a vámpírvadász a lány felé bólintott köszönete jeléül.
- Szívesen, Mr. D. Ez a szoba a szüleimé... volt.
- Mi történt velük?
- Meghaltak.
- Sajnálom.
- Éhes? Ha gondolja, ehetünk.
- Nem, köszönöm. Mikor akar reggel indulni?
- Hát napfelkeltekor oldják fel a kijárási tilalmat, de nekünk elég hét órakor is indulni.
- Jó, akkor hétkor. Hol kezdjünk?
- A barlangnál. A tudósunkat nem akarom korán zargatni. A barlangot csak megmutatom, de egyelőre még ne menjünk be. Figyelmeztetem, hogy elég nehéz oda feljutni, és óvatosnak kell lenni, mivel pár napja esett, és a barlangnál elég csúszósak a sziklák.
- Majd figyelünk.
Másnap korán keltek, és elindultak a néptelen utcákon a barlanghoz. A barlanghoz vezető út meredek és csúszós volt, ám Charlotte jól ismerte a terepet, és így megúszták komolyabb sérülések nélkül. Végül fenn voltak a barlangnál.
- Ha gondolja pihenjünk egy kicsit. Ráérünk, nem hajt a tatár.
- Menjünk.- szólt a férfi, s indult volna a barlangba, ám a lány elkapta a karját.
- Várjon! Megegyeztünk tegnap valamiben, nem?
- Igen. Akkor sétáljuk körbe.
Körbesétálták a barlangot. A barlang északi oldalán egy kis patakocska zuhogott le a mélybe. D megkérdezte a lányt:
- Miért akarta, hogy ne menjünk be a barlangba?
- Mert nem tudjuk a benn tartózkodó vámpírok számát, ahogy azt se, hogy ébren vannak-e vagy alszanak.
Egy óra múlva visszatértek a városba. D elcsodálkozott, hogy bár még csak reggel nyolc óra volt, mégis néptelenek az utcák. Mikor megkérdezte a lányt, az felnevetett.
- Bocssáson meg, de elfelejtettem mondani, hogy az itteniek a vámpírok szokásaihoz igazodtak.
A vadász szigorúan nézett a lányra, aki erre elkomolyodott, majd egyenesen belenézett a hideg, kék szempárba.
- Hát tudja, nem nagy ügy az egész. A város lakói annyira rettegnek ezektől az átkozott vérszopóktól, hogy átalakították az életüket az ő ritmusuk szerint. Ez azt jelenti, hogy nappal minden csendes, és éjszaka vannak fenn a lakók. Nem örülnének egy újabb halálesetnek.
- Ilyenkor az utcára is kimennek?
- Isten őrizz attól! Ha van egy csepp józan esze, nem teszi!
A férfi hidegen bólintott.
- És ha valami hivatalos ügye van?
- Azt nappal intézi. A boltok, a polgármesteri hivatal és más egyebek csak nappal vannak nyitva, alkonyatakor minden bezár.
- Értem. Nos, akkor meglátogatjuk a barátját?
- Hogy? Ja, persze, de elég korán van. Mit szólna inkább, ha reggeliznénk?
- Ha maga éhes, akkor menjünk.
- Éhen halok. De szerintem magának is ennie kéne, hisz tegnap csak nézte, ahogy vacsorázok.
- Nem vagyok éhes, higgye el.
- Jó, jó.
Hazamentek, majd tíz órakor vissza a városba.
- Reméljük a maga szakértője, nem húzza a lóbőrt.
- Majd meglátjuk. Amúgy a tudósnak Julian Ryder a becsületes neve, de itt mindenki csak Dokinak hívja. A szakterülete a közép- és dél-amerikai denevérek, köztük az igazi vámpírok, vagy kis vérszopó denevérek. Menjünk!
Rövidesen a város egyik eldugott kis utcájában lévő takaros kis háza előtt álltak. Charlotte rátenyerelt a kapucsengőre, s két perc múlva egy álmos hang szólt ki a kaputelefonon:
- Ki az?
- Szia, Doki! Charlotte vagyok! Eressz be!
Kattant a kapuzár, a lány belökte, s benn voltak a kertben. A ház itt is egy aprócska domb tetején állt, előtte hosszú lépcsősorral. Felkocogtak a lépcsőkön, s a ház teraszán találták magukat. A teraszon egy fekete-fehér színű kutya fogadta őket barátságos farkcsóválással.
- Szia, Luna!- mondta a lány, és megvakargatta az állat fejét.
A kutya megszaglászta D-t, majd a "jó emberek" közé sorolta. A mellettük lévő ajtó hirtelen kinyílt, és egy 180 cm magas, 28 éves, barna hajú és szemű férfi jött ki hozzájuk. Tekintete kialvatlanságról árulkodott, de látszott, hogy örül a látogatójának.
- Charlotte! Mi szél hozott?- kérdezte.
- Egy kis információért jöttünk, Doki. Amúgy, ismered az úriembert?- intett hátra D felé.
- Csak nem a barátod? Iason után, ha nem csal az emlékezetem, megesküdtél, hogy a férfitársadalom összes tagjával végeztél.
- Nem a barátom, hanem a munkatársam. A neve D, és a foglalkozása a vámpírvadászat.
- Örvendek.- nyújtott kezet a férfi, amit a vadász nem szorított meg.
Állt és nézte a másik férfit, mint aki megkövült.
- Kerüljetek beljebb!- szólt ismét Doki, bár kissé lelombozódott D viselkedése miatt.
A kis társaság a takaros nappaliba ment, ahol Julian hellyel kínálta a vendégeit, meg kérdezte, hogy megkínálhatja-e őket valamivel, amit mindketten visszautasítottak.
- Nos, akkor miről is szeretnél velem beszélni, Charlotte?
- A barlangból minden este kirepülő denevérekről.
- Érdekes jelenség mondhatom, főleg ezen az éghajlaton. Ugye bár az a gyanúd, hogy nem is igazi denevérek, hanem azok az aljas gyilkosok?
- Így van, és szeretném, ha mesélnél nekünk egy kicsit a vámpírok állati rokonairól, és jó lenne, ha behoznál egy példányt az igazi és az álcsaládok tagjaiból mutatóba.
- Persze. Egy kis türelmet, és jövök azonnal.
Azzal magára hagyta a vendégeit. Mikor magukra maradtak Charlotte D felé nézett, aki a szemben lévő fal egyik festményét nézte, mely egy denevért ábrázolt. Az állat orra olyan volt, mint egy disznónak, és a szájából kivillant borotvaéles metszőfogai. Szőre piszkosbarna volt.
- Az egy vérszopó denevér.- szólt.
D nem nézett rá, és nem is bólintott. Olyan volt, mint aki nem halotta volna a megjegyzést.
- Tulajdonképpen mi az ördögöt akarsz ezekkel a denevérekkel?
- Megpróbálok párhuzamokat vonni a denevérek, és az emberi vámpírok viselkedése és vadászmódszere között.
- Ezt nem értem.
- Figyeljen Doki előadására, és megérti.
Ekkor a fiatalember visszatért, kezén vastag kesztyű, markában két denevér. Leült, és elmagyarázta a vendégeinek, hogy miféle állatokat is tart a kezében.
- Kezdjük talán azzal, hogy sok denevér faj viseli magán a "vámpír" jelzőt. De ezek általában húsevő életmódot folytatnak. A balkezemben lévő kis állat is egy ál-vámpír, egy Phyllostomus hastatus, vagy Kardos vámpírdenevér. Dél-Amerikában honos faj, ragadozó életmódot folytat.
D nézte a sötétbarna színű kis állatkát, amelynek orrán egy kis bőrlebeny meredt az ég felé, s csúf, hosszú pofájából kivillantak hosszú, hegyes szemfogai.
- A jobb kezemben lévő viszont egy igazi vérszopó, egy Desmodus rotundus. Szintén Dél-Amerikában él, és egyedül ő táplálkozik vérrel a denevérek közül.
- Akár csak az emberi vámpírok.
- Valóban Charlotte.
- Hogyan vadásznak?- kérdezte D
- Ez a denevér nagytestű háziállatok vérén él. Általában lovat, szarvasmarhát, juhot, DE! az embert is megcsapolja! Áldozatait a levegőből keresi meg. Miután megtalálta, tőle néhány méterrel leszáll, és olyan testrészeket keres, ahol nem túl vastag a bőr, és erekben gazdag. Komoly rágófogazata nincs, hisz a vér könnyen emészthető, megrágni se kell. Az összes denevér közül neki van a legkevesebb foga, szám szerint 20. Ezekkel a borotvaéles metszőfogakkal lehámoz egy bőrdarabkát és a sebből szivárgó vért, felnyalogatja. Ez az aprócska állat cirka 15 perc alatt képes saját testsúlyát meghaladó mennyiségű vért elszopogatni! A nyáluk véralvadásgátló anyagot tartalmaz, és a maguk után hagyott látvány hát.. nem éppen mondható kellemesnek. A sebből még 17 órával a támadás után is szivároghat a vér. De ami még rosszabb, hogy a veszettség vírusát hordozzák magukban. Nagyon tanulékony kis állatok, éjszakáról-éjszakára mindig ugyanahhoz a jól bevált "donorhoz" térnek vissza.
- Hogyan képesek ennyi vért felvenni?
- Mindennek a titka a gyors anyagcsere, és a gyomor tágulékonysága. Mivel a vérben sok a víz, így a fölöslegtől úgy szabadulnak meg, hogy kivizelik.
- Honnan lehet tudni, hogy egy barlangban vámpírdenevérek élnek?
- Nos a denevérek mindig a barlang leghátsó részén élnek, és az alattuk lévő köveken általában olyan foltokat lehet találni, amiknek a színe az alvadt vérre emlékeztet. No meg, hogy nehezen hozzáférhető helyre bújnak. Ezek a legbiztosabb jelek, hogy ezzel a fajjal van dolgunk.
- Egyéb információk, Doki?
- Azt hiszem, mindent elmondtam.
- Akkor rendben. Köszönünk mindent, nagyon hálásak vagyunk, és jövök neked eggyel. Valamelyik este gyere át, főzök valami finomat.
- Rendben, de ne szaladjatok, maradjatok még egy kicsit. Visszaviszem ezeket a fickókat, aztán beszélgethetünk még. Ja, amúgy elfelejtettem mondani, de a vemhes vérszopó nőstény megkölykezett az éjjel.
- Megnézhetem?
- Persze, de nem sokat fogsz a kölyökből látni. Mindössze egy nagy dudort az anyai szárnyak alatt. A nőstény nagyon dugdossa.
- Nem baj, nekem már az a dudor is elég, főleg, ha megmozdul. Így tudni fogom, hogy jól van. Jön, D? Nézzük meg Doki gyűjteményét.
Doki levezette a vendégeit a tágas pincébe, ahol forróság és bűz fogadta őket, no meg rengeteg denevér. Charlotte kettőt köhintett, s megrázta a fejét. D azonban csak nézte a nagyméretű üvegketrecekben lévő fajokat, akiknek Doki ügyesen utánozta a természetes élőhelyeiket. A férfi visszaengedte az állatokat, s vendégei mellé szegődött. A férfi elmagyarázta, hogy milyen denevéreket tart.
- Itt általában közép- és dél-amerikai denevérek vannak, de van néhány ázsiai fajom is.
- Milyen célból tartja őket?
- Nos, Mr. D, kutatási célból. Ilyen állatot nem mindenki tarthat, és állatkertekben sem lehet látni őket, mivel elég kényesek. Nekem azonban engedélyem van a tartásukra, és nem mindenki láthatja őket. Általában kollégák jönnek hozzám, meg diákok, akik denevérkutatók akarnak lenni.
- Ez szép dolog. Nem is munka lehetett befogni őket.
- Valóban nem. Nagyon kell ám vigyázni rájuk, mert kényesek. Főleg a vérszopók.
- Csak ez az egy faj táplálkozik vérrel?
- Nem. Még két, igen ritka vámpírdenevér él Dél-Amerikában. Sajna nekem csak ez az egy, igen elterjed faj áll a rendelkezésemre.
- Mennyi az az időtartam, amíg kihúzzák evés nélkül?
- Ha két napig nem jutnak friss vérhez, elpusztulnak. De mivel nagyon szociális állatok, kölcsönös "vérátömlesztést" kaphatnak egy olyan társuktól, akinek sikerült vadásznia. A vért az egyik állat úgy kérhet, hogy megnyalogatja a másik pofája, és az felöklendezi neki az éltető "nedűt".
- Charlotte-tal mi a helyzet? Ő is kutató akar lenni?
- Érdeklődik a szakma iránt, inkább így fejezném ki magam.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2007-12-23 18:02:23

Tetszett, gratu!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Ár című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Maszatos szeretet című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Maszatos szeretet című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ár című alkotáshoz

hundido alkotást töltött fel Zsuga Zsiga kalandja 9. rész címmel

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Te vagy nékem.... című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Káin megölte Ábelt című alkotáshoz

Lantos Tímea alkotást töltött fel Az elengedés címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - A nagy ház 01. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Egy pénteki nap 03. címmel a várólistára

hundido alkotást töltött fel Zsuga Zsiga kalandja 9. rész címmel

Tóni alkotást töltött fel Karay Ilona: Vágy / Begierde címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)