Átölelném vérrel áztatott tested
Megsemmisítve minden érzést mi tetszett
Sebeimből tovább ömlene a vér
Szemeidből csak egy halvány tükörfény remél
Arcodra alvadt fekete könnyek
Tőröm hegye által újra előjönnek
Darabokra tépett, szétégett tested
Most élet és halál közt reszket
Démonok fekete szárnya
Húzza erővel a mélység kapujába
Angyaloknak halk sóhaja
Égkékségű mély tava
Csalogatja s oda húzza
A démon még most is nyúzza.
S én magammal rántalak a mélybe
Az örökös kínszenvedésbe
Ujjaim már vérben áznak
Szélsebesen izmaidba vájnak
Átfúrják a szívedet
S elveszted az életed
Húsod most már engem éltet
Számodra ez mégis méreg
Arcomon a véred csöppen
Démon vagyok mély gödörben.