Puhán oson az éjszaka, mint a nagymacska mikor hívja az éj szava
Léptei finom surranásai, mint párnákon suhanó árnyék..követi
Úgy lopakodik, mint egy igazi vadász, Ő sem hallja léptei szavát
Mozgása ritmikus, hajlékony, ha kell átugrik az árnyékokon

Az árnyék épp a Hold, mely ablakodon besüt, és fél, vagy teli
Fekszel ágyadon, szemed lecsukva próbálsz álmodra rálelni
Nem kell erről sokmindent tudni, pillád mögött kezdődik az este
S mivel a nagymacska sem rest, rádugrik, s megdermedsz e testbe

Összerándulsz, megszorítod a párnád, félig ébren éled a látványt
Ismét jönnek kusza képek, lágy ringató emlékképek, mik ékek
Zavar támad ismét, de szép volt ez, nem tudom kik hozzák ezt a képet
Továbbálmodnám, de a macska csak oson, párja az éjszaka, ha átéled

Álmodnám tovább az álmomat, mi hol illúzió, hol a valóság mezeje
Végtelen erdejében üzen a hold is, néha repülsz, néha zuhansz
Kezedben tartanád a dolgokat, de még a lábad sem moccan
Kiáltanál, ne vigyenek oda, nem akarom, most ezt csak álmodom?

És utána ..csend...ekkor már a szív is megpihen,dobbanása ritka
Álomspórát szór Rád az éjszaka titka.
Hihetetlen az ébredés..ennyi volt egy este?.. ennyi egy álom?
Próbálom felfogni az ébrenlétet, nehezen megy...belátom.