HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47194

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: sleepwellFeltöltés dátuma: 2007-12-02

Csodáim...V. Az Apátság

- S ha egyszer majd sikerül újra egészen visszatérned úgy, hogy jól is érzed magad, akkor elmondhatjuk, hogy sikeres volt a project - mondta a kellemes bariton, majd kedves mosollyal barátian megölelte s belevetette magát a szédületes sebességbe. Még hátra intett egy apró - kedveskedőnek tűnő - szánalmat, s sietősen eltűnt a fasor árnyékában. A nő iszonyatosan szomorú szemekkel kísérte, tudta számára elérhetetlenek ezek a keréknyomok. Elsuhanó mosoly, nem létező pillanatok, illúziók képében támadó vágyak - pedig most karnyújtásnyira volt a közelség - mégis fényévek választották el tőle. Mindez hatalmas súllyal húzta le a mélybe. Néhány sóvárgó könnycsepp gurult le sebesen, melyet a szél azonnal fel is szárított.

Ahogy közeledett a mellvédhez, egyre erőteljesebben vert a szíve, mindig nagy izgalom a találkozás. Különös vonzalom ez. Szerelmi mámor a természettel, elfojtott vágyak vad hevülete - mely itt talál otthonra. A szorosabb kapcsolat e tájjal pár éve kezdődött. Nem tudja elmondani milyen, csak érzi, hogy intim közelségbe kerültek. Elképesztően jó a természet szeretőjének lenni!

A Nap teljes erőbedobással beindította a kazánokat. A forró perzselés sem tántorította el, gyors léptekkel kaptatott fel a kis utcán, s ahogy az apró nádfedeles házikók kacsingattak rá üdvözlésképpen, ismét bevillantak a szavak: - Ha valaha felém sodor egy lányt a szél, szeretném, ha ilyen lelke lenne, mint a Tiéd! - fájón villant be, hogy erre a mondatra milyen erőfeszítésébe került egy biztatónak tűnő, enyhén kesernyés mosolyt kierőltetnie. Pedig első perctől kezdve tudatában volt a lehetőség képtelenségében, mégis a megbolondult vágy szabad utat kapott sóvárgó lelkében, s kegyetlen erővel birtokolta bánattól elborult elméjét. Ijesztő, különös folyamaton ment keresztül úgy teste, mint lelke, s annyira legyengült ebbe, hogy képtelen volt a védekezésre. S nem volt semmi és senki, aki vissza tudta volna tartani.

Elbűvölten alig halható hangon szólalt meg, ahogy megpillantotta a vizet a fák árnyékából, elhúzta a behajló ágakat s úgy üdvözölte a messzeséget, majd lefutott az echóhoz, a fekvő sellőnek támaszkodva megpihent, de nem a fáradtságtól kímélte testét, hanem a sok-sok bánat terhét próbálta letenni.
- Drágaságom, szia! Itt vagyok újra - s egy fátyolfelhőn mintha visszajött volna a hang.
- Szép szerelmem, de vágytam már rád! - s újra hallani vélte a természet echó-játékát, mely a rezonancia törvényeit megszegő emberi óvatlanság miatt sokat veszített már erejéből - de ő hallotta.
Úgy örült, olyan boldog volt, ahogy a visszhang fogadta, hogy azon nyomban visszafutott a Kálváriára, újra betekinteni a tájat.
- Micsoda látvány! - a szeme csillogása beleolvadt a távolba, majd szélsebesen felkúszott az Apátság oldalán a tornyokba. Innen leste meg titkon a kék csodát teljes terjedelmében, oda-vissza szaladgált tekintete. A napfény izzó forrósága éppen nagy munkában volt, nyaldosta sugaraival az apró hullámokat, s bőkezűen beszórta aranyló csillámokkal a víz felszínét.
- Imádlak! - suttogta szerelmesen.
Azt érezte most is, hogy soha nem akar innen elmozdulni, csak nézni a tájat, s nem betelni vele, fürkészni minden zegzugot, a hegyeket lassan átsimítani, közben újra és újra a vízre ráfeküdni, s míg a szem ellát, addig kutatni a titkokat, mit a természet itt elrejtett. A félsziget meredek párkányán magasló kéttornyú templom a szívéhez nőtt, valami vonzza őt ide újra és újra.
A levegőben érződött az ezer éves kor szelleme, mikor I. András és királyasszonya Anasztázia lépdelt ezen a talajon s minden bizonnyal ők is gyönyörködtek a természet csodájában. Bohdan Korzs egy szép szoborcsoportot tett le az Apátság oldalához emlékükre, egy lépcsőzetes piedesztálra, mely nem csupán a szobor stabilitását szolgálta, hanem megnövelte az alakok monumentalitását is, s e térhatással megsokszorozta a vizuális élményt. S mivel semmiféle ábrázolás arcuk vonásairól nem szolgált a művésznek alapul, ezért az idők homályából kibontakozó emlékalakokat nem vonásaikban, hanem vonalaikban, mozdulataik kötődésében formázta meg, s ezzel döbbenetes hatást vált ki a szemlélődőben.

Hosszan nézte a két elmosódott arcot, nagyon szépnek látta őket, elképzelte a mimikákat, mosolyukat, szerelmes ölelésüket s olyan méltóság sugárzott felőlük, hogy megihletődve meghatottan állt.
- Micsoda művészet! Vonások nélküli arckifejezés kőbe zárva. Mekkora tehetség, mily' művészi érzék kell ehhez! Csodálattal méregette bölcs Jaroslav lányának filigrán alakját, ahogy lágyan összeolvadt teste Andrással.
"András és Anasztázia frigyében és 1047-ben történt megkoronázásuk tényében kezet fogott az ősi Rusz és a fiatal Magyarország"(írja dr. Uzsoki András, e kor neves kutatója és a szoborállítás történelmi tanácsadója).
Csodálta a múlt ködébe mosódott királyi párt. Ahogy itt a dombtetőn állnak egymás mellett időtlen időkig a balatoni illatos szélben, perzselő napsütésben, hamvas mészkőbe faragva, a "határokat nem ismerő összetartozás és a történelemteremtés mementójaként".
- Micsoda szerelem lehetett! - ahogy figyelte őket, a nap egyre erősödő ereje, s elhatalmasodó bánata enyhe kábultságba sodorta. Szervezete víz után sóvárgott. A szomjazó ég is lehajolt sápadtan a Tó fölé - enyhíteni vágyát - mohón felszippantott a néha felcsapódó vízcseppekből.
Ekkor megmozdult a hófehér mészkőbe faragott kijevi nagyhercegnő feje, s tekintetével biccentett egyet a nő felé.
- Gyere, lemegyünk az altemplomba hűsölni! - s már érezte is a lágy kéz gyöngéd szorítását. Szaporán futottak fel a lépcsőn, be az Apátságba, a templom döbbenetes valóságával tárt karokkal fogadta be őket. A forró sugarak erőszakosságának az Apátság falai sem tudtak ellenállni. A sugarak behatoltak egy vad vágy indítékaként a vastag falakon és felforrósították a bennlévő kincseket is. A hatalmas faragott főoltár a szószék a négy egyházatyával és az apát trónusa döbbenetes szépségükben ékeskedtek. A freskók a maguk méltóságában, Lotz Károly, Székely Bertalan, Novák Lajos keze nyomait idézték.
Furcsa érzés futott át a nő bőrén, olyan érdekes mágneses hatást érzett, vonzást-taszítást, még a kis pihe szálak is felálltak a karján, grrrr...a forróság ellenére kirázta a hideg a látványtól. Majd érezte apró patakocskák erednek testének minden kis zugában, fürgén gördültek lefelé az izzadságcseppek a libabőr redői között.
Hopp! Egy óvatlan pillanatban - meghatottságában - tompa koppanással leejtett egy könnycseppet, gyorsan körbenézett, de nem hallotta meg senki. Meghitt volt a légkör, misztikus rezonancia járta be a levegőt. A beszűrődő fénysugárban látni lehetett a porszemek ugrándozását. Anasztázia jelent meg újra a hátsó lépcsősornál, s türelmetlenül intett felé. A nő elindult, mélybarna selyembrokát ruhája végigsimította a múlt köveit. Érdekes ámbraillat terjengett. Gyors léptekkel követte Anasztáziát. Az altemplomban a régi idők tompa fénye köszöntette.
A lépcsőről megpillantotta a szarkofágot, a spirálisan rovátkolt fedőlapján az apostoli kereszt ékeskedett némán. A háromajtós csarnokkriptát a lőrésszerű kis ablakokból bekukucskáló tompa fény meghitten világította be. Állt némán, mozdulatlanul. A kor szelleme megölelte.
- Ez a hatalom jelképe volt, ilyen kereszt, csak királyi sírokon fordul elő - súgta halkan fülébe Anasztázia. A nő picit megrezzent a hangtól, ismét hideg áramlat futott testén végig. - Érdekes! - gondolta - milyen méltóság sugárzik e finom hangból. Megnyugtató volt.
Anasztázia megragadta a nő kezét és tovább haladtak. Emberi hangok zaja közeledett. Egy nagy terembe érkeztek. Asztalnál ült már mindenki, a sok szem rájuk tapadt, ahogy beléptek. Megszámolhatatlan sok gyertya és fáklya sugározta a fényt.
- Gyertek közelebb - intett feléjük András, miközben furcsán nézett hitvesére, miféle idegent hozott magával. A nő szíve hevesen dobogott. A félelem keveredett a meghatottsággal. András elé léptek, s Anasztázia mosolyogva így szólt:
- Kedvesem, vacsoravendéget hoztam, kinn a parton találtam rá, szomjazott és éhezett. Szíve, lelke vérzett.
András intett, s máris hozták a terítéket. - Vadászlakomát ülünk éppen, fogyassz belőle kedves idegen!
Ahogy körbe nézett kiterített állatok tetemei sorakoztak a fal mentén, tucat nyúl, fácán, fülemüle s a távolban néhány vaddisznó, s őz - feküdtek kiterülve, legyőzötten. A hősök, pedig vígan lakomáznak. S mind barátsággal tekintett a nőre, s reggelig tartó nagy lakomát csaptak. Igazán jól érezte magát, mosolygott, énekelt, s még táncra is felkérték.

A szobor előtt mélázott, tekintete messzire révedt, gondolatai befutották az emlékeket. Lépteket hallott, s hirtelen hátranézett. Egy távolodó turistacsoportot látott eltűnni a horizonton, a mediterrán növényzet zöldjében pompázott a lemenő nap sugara. Csodálatos volt.
Szemével alig tudta elengedni a tájat. Vonzalma egyre mélyebb lett, könny és öröm oda-vissza cikáztak. Ivott a kút vizéből, s a mellvéden az Apátság sarkában a legcsendesebb zugba befészkelte magát, kizárta a zajokat, nagyokat harapott az illatos levegőből, végig simította a fűszálakat, a katicabogarakat hagyta felfutni ujján - ilyenkor ellazult teljesen, s bevéste szívébe a pillanatot. Sosem volt elég az érzésből, maradni akart örökre. Boldogan fürkészte a tájat, majd felfutott szeme a felhők közé, s vissza le a vízre, s elbűvölve figyelte az apró vitorlákat, melyek a vízen kecsesen ringatóztak.

S örült, hogy egy csoda ismét megmentette a szomorú érzések hadától, I. András és Anasztázia szelleme, az együtt töltött vacsora, s az Apátság meghitt varázsa elrabolta a valóságtól, a csalódottság érzésétől, s boldogsággal ajándékozta meg.

(Milyen jó is lenne, ha a csoda mindig segítségünkre sietne, s elringatna...csak pár pillanatra...de kell hozzá egy gyönyörű Apátság, s a történelem szeretete)

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2008-01-20 20:19:13

válasz C E Shepherd (2008-01-20 19:47:46) üzenetére
Nagyon szépen köszönöm kedves Shepherd, megtisztelő a véleményed, örülök:)
Alkotó
C E Shepherd
Regisztrált:
2007-10-09
Összes értékelés:
122
Időpont: 2008-01-20 19:47:46

nem csalódtam írói vénádban ezúttal sem. ha valamit, hát a középkori történelmet azt nagyon szeretem magam is, így a téma közel és az írás is közel kerülhetett hozzám, így talán még mélyebb hatást gyakorolt.
s hasonlóképpen jártam, mint a hősnő: "Furcsa érzés futott át a nő bőrén, olyan érdekes mágneses hatást érzett, (...), még a kis pihe szálak is felálltak a karján, (...) kirázta a hideg a látványtól." - miközben olvastam soraid.
rendkívül mód láttató az írás! óriási. szinte semmi nem történik benne, ami a külső szem számára látható volna, mégis szinte tolakodnak az érzések, az érzélmek, a múlt szellemei... gratulálok!:)
Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-12-09 20:26:40

válasz Áfonya (2007-12-09 13:03:36) üzenetére
Igazán megtisztelő Áfonya, hogy olvasol! Köszönöm szépen!:)
Alkotó
Regisztrált:
2006-12-13
Összes értékelés:
249
Időpont: 2007-12-09 13:03:36

Kedves sleepwell!

Én is nagyon szeretem az apró csodákat, amikből felépül a mi hatalmas világunk és te mindig tudsz emlékeztetni erre! Mert észreveszed a láthatatlan varázslatot, ami boldogabbá tehet bárkit. Nem is vígasztal jobban semmi a fantáziánál:)
A részletgazdagság-pl "tudta számára elérhetetlenek ezek a keréknyomok" és még sorolhatnám-ahogy a mondataidat áthatja a vágy,hogy mi is átérezzük, amit te és ahogy ki vannak dolgozva, mint valami szép hímzés:na ezt szeretem a legjobban az írásaidban! És éljenek a természet szeretői;)
Üdvözlettel egy Áfonya
Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-12-05 18:41:41

Köszönöm szépen zsike, kedves vagy!:)
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1520
Időpont: 2007-12-05 11:02:20


Valamiféle varázslat keríti hatalmába az olvasót, miközben
műveidet olvassa.
Ehhez nem elég a történelem szeretete, ehhez valami nagy dolog kell.
Ezt a valamit tehetségnek hívják.

Örülök, hogy ismét Nálad jártam.







Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-12-05 06:54:50

Köszönöm szépen Tamás!:)
Alkotó
dinipapa
Regisztrált:
2007-10-15
Összes értékelés:
1721
Időpont: 2007-12-04 22:31:00

válasz sleepwell (2007-12-04 00:56:01) üzenetére
:))
Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-12-04 18:44:39

Köszi szépen Dóra, hogy rendszeresen olvasod írásaimat, s Neked is Rozália! :)
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-12-04 10:21:56

Élvezet olvasni írásodat, nagyon jó.
Alkotó
Regisztrált:
2007-05-12
Összes értékelés:
1661
Időpont: 2007-12-04 07:53:58

Valóban kell, hogy az ilyen csodák, segítségünkre legyenek...
Írásod olvasni is egy ilyen csoda volt!
Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2007-12-04 00:56:01

válasz dinipapa (2007-12-03 23:25:21) üzenetére
Nagyon köszönöm Dini!:)

Tudod Dini valahogy jönnek a szavak és lesznek belőlük gondolatok, képek, s az emlékek, a foszlányok összeszövik az egészet..:)

Örültem Neked!:)
Alkotó
dinipapa
Regisztrált:
2007-10-15
Összes értékelés:
1721
Időpont: 2007-12-03 23:25:21

Anasztázia vidám, huncut lány volt. Szeretett játszani, virágokat gyűjetni, hímezni. Nagyon jó kézügyessége volt - gyönyörűen tudott rajzolni és festeni. A családban gyakran szólították "Koboldnak", mert folyton valamilyen tréfán törte a fejét.

Kedves Sleepwell, áruld már el hogyan tudsz ilyen szépeket írni??
Nos ez épp szép esti vég..
Szívem verseddel csordultig teli...
Holnap remélem senki nem kérdezi ki...
Nagyon értékellek!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Korhadt szálfák című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Gottfried Keller: Abendlied / Esti dal címmel

Pecás alkotást töltött fel Késő őszi este címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) A megkopott szerelem című alkotáshoz

Ready alkotást töltött fel "Bogária" 01. - A bennünk élő gyermek címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Keresd a jót című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) A megkopott szerelem című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Száguldhatsz... című alkotáshoz

soltissimo alkotást töltött fel Remélem címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)