Látod?
Felszárad a sár.
Nem sírok,
könnyem nem fáj,
új dalba fonom
álmod.

Érzed?
az ölelés kitőr
gyógyuló karokból,
mosolyok között
szerelem araszol
érted.

Félek,
mindent elront az éj,
tétova szívek mellett
kacér múlt mesél
hajnali éneket
életem.

Jöttödre
mindent ringató
vágynak lankáján
rügyet ír olvadón
remélt vallomás.
Ébredek.

Már
távózásod begyógyul,
új érkezésed fáj
könnyes maradásod
lesz örök imám.
Talán.

Látod?
félek,
s őrzöm
jöttödet.
Érted.