HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1880

Írás összesen: 49029

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2007-12-04

A Végzet Angyala 5

V.
A terv

- Jobb, ha tőlem tudod, a vámpírok nem ostobák, és ha a gyanú legkisebb árnyéka is rávetül a csapdára, inkább otthagyják, sem hogy botor módon belesétáljanak.
- Tudom. Elég okosak, ezért kell nekünk okosabbnak lennünk. Mondd meg nekem mi a gyanús egy falat támasztó utcalányban, aki épp a kuncsaftjait várja?
- Szajhaként akarok elkapni őket? Ez úgy nevetséges és gyanús, ahogy van!
- Már miért lenne gyanús? Gondolkozzon! Nem indíthatunk nyílt támadást, mert fogalmunk sincs az ellenfelek számáról! Viszont, ha egy szajha bőrébe bújok, biztosan ki tudok belőlük szedni valamit.
- Ja, ők meg belőled szedik ki az életerőt! Ostoba! Nem látod mekkora a kockázat?
- De abba is gondoljon bele, hogy ha nyílt támadást indítunk ellenük, akkor mekkora lesz a kockázat! Lehet, hogy vannak, teszem azt, ötszázan, mi meg csak ketten! És nekem meg nincs sok vámpírölős gyakorlatom.- tette hozzá csendesen.
- Nincs?
- Nincs. Csak két vagy három éve vettek be a szüleim a vállalkozásukba, de akkor se dolgoztunk éjjel-nappal.
- Értem, tehát ezért választod inkább ezt a módot, sem mint a nyílt támadást.
- Igen, nem bízok magamban.
- És hol akarod "árulni a tested"?
- Hát mivel mindig keletről jönnek, így a város keleti végében kéne dolgozni. Meg az a rész tele van sötét sikátorokkal, így jól el tudnánk mindketten rejtőzni.
- A városban nem tilos ilyen "mesterséget" űzni? A Kuplerájváros nem ezért épült néhány kilométerrel arrább, mert az itteniek nem akarták beengedni őket?
- De igen, valóban. A város lakói kissé merevek az ilyen dolgokban.
- Nem félsz, hogy a szájukra vesznek?
- Miért féljek? Nem nappal dolgozom, hanem éjjel, és amúgy is itt mindenki tudja, hogy milyen vagyok.
- De ha jól emlékszem itt éjjel folyik az élet nem nappal.
- Akkor se jönnek ki az utcára, szóval nem kell félnem tőlük.
- Azonban ne felejsd el, hogy a kíváncsi szem mindent lát.
- És? Kit érdekelnek a kíváncsiak?
- Ők hordják leghamarabb szét a kellemetlen híreket.
- Nem érdekel, majd ha valaki kérdez, kimagyarázom magam.
- Úgy legyen. Szóval te vagy a szajha.
- Igen, maga pedig "a futtatóm".
- Hogy én? Kikérem magamnak!
- D, figyeljen egy kicsit, hát nem érti? A futtató a maga védjegye. Tulajdonképpen nem is futtató, hanem védelmező. Becsalom a vámpírokat a sikátorba egy kis szeretkezés ürügyén, és maga, pedig levágja a torkukat.
- Ügyes kis terv, csak ott hibázik a dolog, hogy nem vagyok híve a hátbatámadásnak. Alantas dolognak tartom.
- Jó, akkor elszórakozik velük egy kicsit, mit bánom én, csak kijussak a sikátorból élve egy ilyen összezörrenés után.
Ezek után egyikük se szólt, csak néztek némán egymásra. D agyában vadul kavarogtak a gondolatok. Egyik fele helyeselte a tervet, a másik viszont a tisztesség nevében tiltakozott.
"Bolond ez a lány! Ilyen vad ötletet még nem is hallottam! Még hogy szajhának áll, és úgy kapja el őket? Nevetséges!
"Nem is annyira őrültség, mint amilyennek hangzik! A vámpíroknak és a te fajtádnak, a félvámpíroknak is fontos lételeme a szerelem, és ő erre alapozta a tervét!"
- Remélem működni fog a terved, mert ha nem, és életben maradsz, kitekerem a nyakad, megértetted?- szólt pár perc után D.
- Ne féljen, nem megyek fegyvertelenül oda. Ha úgy érzem, fenyegető, amit az illető akar velem tenni, akkor hátba szúrom! Van néhány remek ezüst kés a házba, még a szüleim hagyták rám!
- Jól van. Mikor kezdünk?
- Holnap, már ha addig el tudom érni a polgármesternél, hogy engedjen "strikkelni" a keleti negyedben.
- Rendben.
- Na jó, én eszek valamit, majd elteszem magam holnapra, mert korán kelek, és fárasztó lesz a napom. Gondolom, maga nem eszik.
- Nem, egyél csak nyugodtan.
Vacsora közben D-nek eszébe jutott Iason mondata, miszerint a lány szülei is vámpírok lettek.
- Mi lesz akkor, ha annak a Iason nevű fiúnak igaza van, és a szüleid is vámpírok?
- Semmi.
- Ha ők is felbukkannak a terv végrehajtásakor?
- Akkor meghalnak! Ők már nem a szüleim, így nem fogom sajnálni vagy kímélni őket!
D csak bólintott erre a kegyetlen mondatra.
Másnap Charlotte elment a polgármesterhez és megosztotta vele a tervét, aki elszörnyedve hallgatta. A polgármester egy alacsony, ötven éves, ősz hajú, kövérkés emberke volt, akibe első látásra nem sok értelem szorult, de milyent beszélni kezdett, kiderült, hogy a látszat csal.
- Miss. Sinclair, kérem, legyen esze, és mondjon le erről a tervéről!
- Nem tehetem! Ez a legegyszerűbb mód arra, hogy megfizessek a vámpír társadalomnak a szüleimért! Kérem, értse meg, kell nekem ez az engedély!
- És a társa?
- Érte kezeskedem! Ő a kollégám, azért hívtam ide, hogy segítsen rajtam és a városon! Ha elkapnánk a vámpírokat, akkor a város is megszabadulhatna a lidércnyomástól, amivel már évek óta küzd! Gondoljon csak arra, hogy újra normálisan élhetnénk, és a legközelebbi választásokat ismét Ön nyerné meg!
A mézes madzag hatott. Charlotte nem véletlenül emlegette a választásokat, hisz jól tudta, mivel lehet meggyőzni ezt a kis emberkét.
- Jól van, megkapja, de vigyázzanak!- mondta kényszeredetten.
- Köszönöm, ne aggódjon, nem leszek hálátlan, néhány fejet elhozok magának bizonyítékként. Vagy inkább megelégszik pár hamuval megtöltött urnával is?
- Nem, köszönöm, arra nem lesz szükség!- morogta a férfi rémülten.
Charlotte elégedetten hagyta el a polgármesteri hivatalt. Otthon beszámolt D-nek a dolgokról, aki gondolatban kalapot emelt a lány talpraesettsége előtt. Kora délután egy barna hajú Charlotte-tal egyidős lány érkezett hozzájuk.
- D, ha megengeded, bemutatom neked Melinda Siegel-t. Az egyik legjobb barátnőm.
- Örvendek.- bólintott hűvösen a férfi.
- Viszont.
- Na, akkor gyere, mert sok a dolgunk.
A két lány bevonult a fürdőszobába, ahonnan hamarosan nevetgélés, és beszélgetés zaja ütötte meg D fülét. A vadász kiment a teraszra, s nézte a kora délutáni napsütést, és a délről jövő fekete felhő sávot.
"Remélem nem fog esni."-gondolta.
"Szerinted mi csinálnak odabenn a lányok?"- hallotta Balkéz kérdését.
"Honnan kéne azt nekem tudnom? Nő vagyok én?"
"Oké, oké! De szerinted beavatta a tervébe az a lányt?"
"Nem tudom. Talán igen, talán nem, de az a legjobb, ha nem avatta be."
Ezután csend lett, s csak a szél zúgott a fák között. Charlotte és a lány két óra múlva jöttek ki a fürdőszobából, majd bezárkóztak Charlotte szobájába. Tíz perc múlva Melinda behívta D-t egy kis kritizálásra. Charlotte megjelent és megállt a vadásszal szemben. A haja, mely fekete volt, most sötétvörösben pompázott, hosszú szárú fekete csizmát, vörös szoknyát, és vörös blúzt hordott, mely nem sokat takart a lány bájaiból.
- Na, mit szólsz? Elég utcalányos?
- Igen- mondta a féri, alapos szemlélődés után.
- Akkor rendben. Este azt hiszem így melyek dolgozni.
- Miért festetted át a hajad?
- Miért ne? Feltűnő akarok lenni. Szeretném, ha szemet szúrnék a vámpíroknak.
- Te tudod.- morogta a férfi.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
198
Időpont: 2009-03-02 21:43:45

Kösy szépen!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2007-12-23 18:04:05

Tetszett, gratu!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Őszlegény című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Őszlegény című alkotáshoz

Miléna alkotást töltött fel Felemészt címmel

túlparti bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Megtehettem című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Megtehettem című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) félek a mától című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mese Kicsi Fánkról, meg a Hangról - I. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Őszlegény című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Édes otthon címmel

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Búcsú a versírástól című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Őszlegény című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A remény peremén című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)