Ahogy az előző nap szennyét, porát
mossa el a rázúduló víz,
röpíti el a megérkező és mindjárt tovaröppenő szél
-el, messzi távolba...

- úgy mossa el életem egy- egy mocskos időszakát
a megtisztító felismerés, hogy van
szeretet, isteni kegyelem.

Amely minden földi átoknál hatalmasabb.
Letépi szelével addigi napjaim piszkos ruháját szívemről,
villámaival felperzseli rosszaimat,
semmivé lesznek, nem ártanak többé
és rámzúduló vize megmos, megmos teljesen.

Ahogy az előző nap sárgás, tompa, poros zöld színeit
élénkké teszi a vihar,
azt teszi velem a kegyelem.