HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 40 Tagok összesen: 1921 Írás összesen: 51296 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2007-12-05
A hadistennő 16XVI. Alvilági út Tyr és lánya ott álltak a döglött Fenrir farkas felett. Antonia nézte a megüvegesedett sárga szemeket, melyek meredten néztek a semmibe. Néztek, de nem láttak. Látta a rózsaszínű nyelvet, mely kilógott az állat szájából. Ínye félig felhúzva, kivillantak belőle acélos fogai, mintha kinevetné ezt a szörnyű világot, aminek előidézésében maga is részt vett. - Undorító!- morogta a lány. - Igen, de mi nem is azért jöttünk ide, hogy ebben a dögben gyönyörködjünk. Nekünk most a Gungnir kell csak.- mondta a hadisten, majd a kardjával felhasította az állat hasát, melyből azonnal kifordult belőle Odin és Sleipnir félig megemésztett holtteste. Tyr kifeszítette az apja hullamerevségbe állt ujjait, majd megszerezte a lándzsát. - Megvan.- szólt. - Rendben.- bólintott a lány.- Menjünk. - Várj! Tudod egyáltalán milyen veszélyek vannak az Alvilágban? - Elfejtetted talán, hogy önmagadnak tetted fel ezt a kérdést? Jártál már az Alvilágban? - Ebben az időben még nem, ám a másik világban igen. - Ugyanúgy vagyok, mint te. Az ebben az időben létező Alvilágot csak Hermod elbeszéléséből ismerem. - Mi van Antoniával? - Jobban van, bár még mindig eszméletlen. Most azonban nem miatta, hanem a többiek miatt kell aggódnunk, meg hogy megússzuk ezt a kis alvilági kalandot anélkül, hogy mi is ott ragadnánk. - Nos akkor vegyük számba mi is történhet ott velünk- morogta a férfi, majd megkerülte Fenrir tetemét, s letelepedett a jobb mellső mancsára. A lány testében lévő önmaga erre elhúzta a száját, mintha csak azt mondaná:" Én nem tenném." - Ne nézz így rám, és tartsd meg magadnak a véleményedet! - Te aztán nem vagy valami finnyás, már ami az ülőhelyed kiválasztását illeti. Biztos van benne pár bolha, de ha neked ez jó, akkor csak tessék! - Nekem tökéletes! Tehát akkor lássuk az utat és a veszélyeket. Nos, kilencnapi lovaglás után fogunk megérkezni az Alvilághoz. A kilenc nap alatt bejárjuk az óriások és a törpék földjét, amely tele van homályos völgyekkel, félelmetes és komor meredélyekkel. Az Alvilág bejáratát a Gjöll nevű hídon át lehet elérni, amely színaranyból van, ám ha valaki ezen átmegy, a túlparton felejti minden reményét. Van még valami? - Igen. Elfelejtetted a rácsos kaput, amely azonnal becsukódik az érkező mögött, és többé nem nyílik ki. No meg ne felejtsük ki a Hél háza körül hömpölygő iszapfolyót sem, ahol a bűnösök senyvednek, no meg a gonosz őröket, akik kardjaikkal leszúrják azt, aki megpróbál kimászni, vagy pedig égető mérget köpnek rá, és a sárkányokat se. - Más? - Nem tudok róla. - Akkor irány észak! - Várj egy kicsit! Olyan vagy, mint a tordai malac. Seggel mész a vályúnak. Van róla fogalmad, hogy merre van észak? Mert nekem lilám sincs róla. A hadistent ez a mondat megakasztotta. Körbenézett, majd a már porig égett Azgardra, s ennyit mondott: - Van! Azgard a hátunk mögött van, így arra nyugat van, tehát észak jobbra. - Jó. Akkor menjünk! Hirtelen azonban valaki elkapta Tyr vállát. - Tyr!- szólította meg egy hang. A hadisten megfordult, és meglátta Vidar arcát, aki azonban ököllel az arcába vágott. Tyr a földre zuhant, majd orrához kapott, s mikor ránézett a kézfejére az véres volt. Antonia is bele akarta vetni magát a harcba, ám Magni és Vé a torkának szegezte a kardját, s így megakadályozták ebben a cselekedetében. - Te rohadék!- kiáltott rá Vidar, mikor Tyr felállt. - Mi bajod van?- vakkantott rá idegesen Tyr. - Tudod te egyáltalán, hogy mit műveltél? Hogy adhattad oda a kincset érő aranyalmákat egy halandónak? Hogyan engedhetted meg neki, hogy egyáltalán beleharapjon? - Tudom mit tettem. Megjutalmaztam egy kiváló harcost! - Nem, te ostoba! Halandót avanzsáltál halhatatlanná, és az életben maradt testvéridet megfosztottad a halhatatlanságuk visszanyerésétől! - Miért fáj ez neked? - Miért? Mert önkényesen felrúgta és megszegted Azgard összes, a halandókkal kapcsolatos szabályát. - Azgard nincs többé, ahogy a szabályai sem!- szólt. De alig, hogy ezt kimondta, belehasított a szívébe a fájdalom. - Hazaáruló!- kiáltottak rá a többiek. Antonia ekkor kiszabadította magát a két férfi szorításából, akik lefogták, mikor közbe akart avatkozni. Tyr elé állt, és végig nézett az isteneken. - Szép, mit mondjak, gyönyörű!- szólalt meg hidegen- Valakire azt mondjátok, hogy haza áruló, mikor ti idéztétek elő a pusztulást a saját hazátoknak? Ti, akik annyira készültetek erre a harcra, és biztosak voltatok benne, hogy nyertek? Ti, akik mindent megtetetek, hogy tovább szítsátok ellenségeitek gyűlöletét, ahelyett, hogy behúztátok volna fületek-farkatok, és meglapultatok volna? - Hogy képzeled ezt? Mit tudsz te? - Eleget láttam ahhoz, hogy tudjam, mekkora bakot lőttetek ezzel a kis háborúskodásotokkal! Ostobák vagytok! Azt hittétek, hogy mindenhatóak vagytok, és a világ uraiként bármit megtehettek! Takarodjatok, amíg meg nem gondolom magam, és nem küldelek titeket is apátok meg a többiek után! Az istenek lehajtották a fejüket. Erre nem lehetett válaszolni. Belátták, hogy Antoniának igaza van. Tudták ők is az igazságot, és nem volt merszük vitatkozni. Némán álltak, és senki sem mozdult. Végül Antonia volt, aki megunta a csendet és a tétlenkedést. - Gyerünk, Tyr! Van még egy elintézetlen ügyünk! Megfogta a férfi csuklóját, és elindult, maga után húzva őt. Tyr otthagyta a többieket, és a közelben lévő lovakra felugrottak és elvágtáztak. Kilenc nap és kilenc éjjel lovagoltak Észak felé, Hél országába. Antonia az egyik pihenő alatt magához tért. - Hol vagyok? Mi történt velem?- nézett körbe, mivel az egyik sötét völgyben egy fekete fa alatt tartottak pihenőt valahol a törpék országának szívében. - Magadhoz tértél?- kérdezte Tyr, aki épp mellette ült. - Igen, de mi ez a hely, és hogy kerültünk ide? - Ez a törpék országa, és egy lezáratlan ügy miatt megyünk az Alvilágba. - Igen, most már emlékszem. - Örülök, hogy jól vagy. Mire emlékszel a Ragnarökből? - Hát, hogy megsérültem harc közben, aztán Heimdall és Loki ütközete, aztán meg az aranyalmák, de hogy utána mi történt abból semmire. - Nem, baj, majd elmondom neked. Most pedig, ha lehet, folytassuk utunkat. - Jó. Ismét nyeregbe szálltak, és tovább mentek. A lovak frissen ügettek, ez Antoniát is felrázta a kábulatából. Agyában még most is csak emlék foszlányok kavarogtak arról az időről, amíg nem volt önmaga. Elgondolkozva ügetett a hadisten mellett, akinek az Alvilág veszélyein járt az esze. Végül azonban a keskeny út végén egy barlangnál megpillantották az Alvilág bejáratát. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
Susanne bejegyzést írt a(z) rakoncátlan automata című alkotáshoz Kankalin alkotást töltött fel Tibor napján címmel Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel a harmadik fiú címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) rakoncátlan automata című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Tavaszi lidérke című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A Csalitos csoportban című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A Csalitos csoportban című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 1. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Tavaszi lidérke című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz ElizabethSuzanne alkotást töltött fel A Csalitos csoportban címmel a várólistára hundido bejegyzést írt a(z) Tavaszi lidérke című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Tavaszi lidérke című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Lumba és az oltás című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) A bevált terv című alkotáshoz bobojszaki alkotást töltött fel döbrögi úr és rozi címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Tavaszi lidérke című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Anyák napja a Bummbele családban című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Az aranyhajú dadus néni című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Találkozások című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |