Nyitotta: Galev

Néha dühös, néha fáj is,
hogy ríma még az anyád is;
Mégis kell még moderálás,
s kell a léleknek táplálás
mert anélkül minden veszve,
s rádronthatnék tán' megveszve. (Galev)

Keserűség mely fáj nagyon
Bánat ül most az arcodon
Szavad lelked háborgása
Forr benned, mint izzó láva... (Kedves)

Gyűlöletem egyre árad,
mint szívemben bántó vágyak,
mégis jobb tán megnyugodni,
kell most kissé csillapodni,
mert a szív sok szépet terem,
lelkem ha el nem tépkedem. (Galev)

Mond szíved miért háborog?
Ki volt ki ennyire bántott?
Érzelmeid húrja rezeg
Szívedben kínzó gyötrelem.
A fájdalom a magasba csap
Őrült vágy csak az, mi marad. (Kedves)

S mikor ledönt az őrülés,
béke jön és megenyhülés;
csodás csoda, Ég-ajándék:
nem örök e gonosz játék,
S távol szöknék haragomtól,
üldöz csel, gáncs, gonosz fondor'. (Galev)

Tavaszra nyár jön, őszre tél,
Zord hideg után enyhülés
Vihar után csendes a táj
Haragod is enyhül talán,
Szivárványhíd, az égen jár

(Kedves)

Égen sziporkás szivárvány,
szívem kutat utat Hozzá,
Őt keresem, nyújt nyugalmat,
békét hoz és tűrve hallgat;
Alázat az, amit tanít,
Rá figyelj, ha düh haragít!
(Galev)

Nem szól hozzád, csak néz némán
Szemében fény, mosoly arcán,
Szeretetével átölel
Fogja kezed, segít ha kell.
A magasból téged figyel
Békét megnyugvást ad neked.. (Kedves)