Fákat hajlító szélvihar.
Függönyként repül a hó.
Lassan mindent beborít
A pelyhes, meleg takaró.

Hólepel alatt nyugalom.
Elpilled, alszik a fenyő,
Ágait törzséhez szorítja.
Szuszog, mint körben az erdő.

Néha meg-megrezzen
Csodás álmában az ág,
Azt képzeli, lekerül róla
a hóból szőtt fehér kabát.

Csillogó gömbök, cukor,
Hó helyett villogó fény,
Boldog gyerekarcok pírja,
Színes papírban ajándék.

Csillagszóró pattogó fénye
Elvarázsolja a szobát.
Szenteste melegében
Együtt énekel a család.

Álmában ága megremeg,
Mindig felébreszti a vágy.
Levelein mosoly csillan.
Így alszik tavaszig tovább.