HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47194

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-12-07

Anyuka és a szellemek 21.

XI.




Persze voltak jó, illatok is. Első helyen állt ezek között Bubu értékrendjében a frissen vágott széna illata, második helyen állt a nap forró hevétől aszalódott széna illata, a harmadik helyen pedig Szűz.urva illata. Szűzkurva nagyon finom külföldi parfümöket használt, betöltötte velük a kis társalgó perverz unalmát, amikor este bejött TV-t nézni és leült Nagy Szerszám és Tenyészállat közé. Szűz.urva szőke volt, mint a mezők aratás idején, pompás hajkoronája válla alá omlott. Fenkölt hangulat vett erőt Bubun, verset kezdett magában farigcsálni, de indult a Hiradó, s, ahogy a képek peregni kezdtek a világpolitika eseményeivel, elfelejtette a kezdő sort. Borsó aratáson járt aznap Kukával, ez volt a kiadott penzum, s most, a Híradóban, a világpolitika képei után, viszont látta a borsóaratást, persze nem ugyan azt, hanem egy másikat, egy másik vidékről. De ugyanolyan volt, elől ment a kombájn, mögötte a bálázó gép, a mögött a traktor a pótkocsival, amire a bálákat felpakolták.
"Géprendszerek" -motyogta Bubu az orra alá a TV teremben, elbűvölve Szűz.urva illatától, -"íme a diadalmas nagyüzemi mezőgazdaság"
A gépek mögött puncik meneteltek, lányok asszonyok domborodó köpenyben, összeszedték, marokba gyűjtötték, amit a gépek elhullajtottak. És szállt a por, mindenre rátelepedett, mindent befedett.
Eszébe jutott nagymenő örege, -"vajon a fater forgatta eztet is?" -tépelődött magában. Bubu őse híres rendező volt, a TV egyik nagy "öregje", ha az ember este a fotelben ücsörögve a nyírségi almaszedés képeit nézegette az ocsmány kis faláda világító ablakában, biztos lehetett benne, hogy a filmet Bubu bácsi készítette, s nemkülönben, ugyanilyen biztos volt az is, hogy az "Aratnak az Alföldön" vagy a "Tejet fejnek a tehenészetben" című szórakoztató műsorok is az ő nevéhez fűződtek.
Bubu minden érzékével szagolta Szűz.urvát, és közben figyelte a műsort, borsót arattak a gizlicei Micsurin Mgtsz-ben.

Nehéz napon volt túl Bubu.
Elernyedve ült a kemény széken, fejét lelógatta.
Nagyon keserves napot hagyott maga mögött, sör nélkül, minden nélkül.
Kicsit sajnálta magát éppen csak annyira, amennyire nem érezte szégyennek az önsajnálatot.
Kuka Szép Piroska mellett trónolt, odahajolt a lányhoz, fülébe susogott. Szép Piroska nevetett és a fejét rázta. Kuka átkarolta a vállát. Egy ideig nem történt semmi. Bubu érdeklődve várakozott, kíváncsi volt, mi fog történni. Aztán, néhány másodperc múlva Piroska izegni-mozogni kezdett a széken, mint akinek kukac van a fenekibe', és kibújt Kuka karja alól.
-Hát igen, -hümmögte Bubu, aki mindent látott, és mindent megjegyzett, -hát igen. Ez olyan izé így, olyan kimondhatatlanul izé....
Túl nehéz nap volt mögötte. Egész nap a kombájn vezetőülésében szorongott a kombájnos mellett, nézte, hogy dolgozik az ember. A kombájnos szépen irányította a monstrumot, zötyögtek előre a combközépig érő borsóban, forgott elől a motolla. Szállt a por, beterített mindent, Bubu port bányászott minden viszkető testnyílásából, orrából, füléből, fenekéből. Kuka a másik gépen ült, a két gép párhuzamosan mozgott a széles táblában. Bubu látta a másik gép kiömlőnyílásán lezúduló borsót, és Kuka érdekes formájú fejét a másik ember mellett. A vastag cső szünet nélkül okádta a terményt a mellette haladó pótkocsira, leszámítva a fordulókat, amikor a gép a tábla végéhez ért és a dűlőúton szuszogva megfordult. Új tagba álltak be, a motolla ismét pörögni kezdett, a fogakra emlékeztető, ellentétes irányba lengő kések belekaptak a növény szárába, lenyisszantották, s a gumírozott szalag már röpítette is fel a az egész...izé...borsót hüvelyestül, levelestül a dobba. A dob hasonlított a városligeti Elvarázsolt Kastély forgó hordójához, azzal a különbséggel azonban, hogy ama, nevezetes "hordó" fából készült, míg ez, itt, la, fémből. Mentek a gépek előre a táblában, fülsiketítő volt a zaj, szállt a por. Így dolgoztak szürkületig. Nyolc órakor megérkezett motorkerékpáron a brigádvezető, s beparancsolta a gépeket.
Elvonultak. Elől ment a két kombájn, mögötte a traktorok a pótkocsikkal, leghátul döcögtek a bálázó-gépek. Az egyik pótkocsi dugig rakva borsóval, kinn maradt a tábla szélén, a brigádvezető azt mondta Kukának és Bubunak, vigyázzanak a szemes-terményre, majd kiküld érte később egy traktort a központi majorból. Elmentek a lányok, elmentek az asszonyok is. Énekszó hangzott a porfelhő belsejéből amerre mentek, viháncolás és vaskos elszólások.

"Kicsi ám a lózungja, mégis nagy a durungja"
"Fittyet hány a világnak, alávág a pinának"

Egyedül maradtak a határban. A nap vérvörös korongja már eltűnt a vasúti töltés, és a töltés szélén árválkodó szemafor éles kontúrjai mögött. Lángoló égboltot hagyott maga mögött a nap, aztán, lassan-lassan a bíborszínű ragyogás fakulni kezdett, ólomszínű leheletével benyelte a közeledő este. A nagy csöndben most motorzúgás támadt, a bürü felől teherautó mászott fel a dűlőútra.
-Na végre, -sóhajtotta Bubu. -Már eleget rostokoltunk ideki.
Jött a teherautó, egyre közelebb ért, végül ott volt már mellettük, a tarlón. Renyhe kanyarral beállt a pótkocsi mellé. Overálba bújt ember ugrott ki a vezetőfülkéből, elhadart egy "adj Istenemet". Bikanyaka volt, és zsákoláson nőtt válla. Bubu nézte. Bubunak rossz előérzete volt.
-Viszek egy kis borsót, -mondta az ember, és kacsintott. -Szabad, ugye? Aszongyák a rádióban, minden a mienk, a dolgozó népé, s nekem otthon éheznek az állataim.
Kukára nézett, Kukához beszélt. Kuka nem válaszolt az ember szavára, s Bubu is jobbnak látta, ha hallgat. Gondolkodni azonban gondolkodott. "Lopni jött a nagy bácsi" -gondolta magában Bubu.
"Ime itten van a dráma nyitánya. Lopni akar, de mi nem engedjük, mert az a feladatunk, azért hagytak itt minket, hogy vigyázzunk a borsóra. Szó szót követ majd, vita támad, ami veszekedéssé fajul. Egyik fél se enged. Egyik félnek sincs igaza, mégis mindkettőnek igaza van. Ha minden a mienk, akkor jogosan akarja elvinni a borsót ez az ember, mert, ha nem viszi el, éhen halnak az állatai. Elnézhetjük-e, hogy az állatok éhen halljanak? Nyilvánvalóan nem. Másrészről azonban a parancs az parancs. Vigyázzanak a terményre -mondta a brigádvezető. Nyilvánvalóan nem arra gondolt, hogy amúgy általánosságban vigyázzunk. Semmi értelme nem lenne, csak úgy vigyázni, bele a vakvilágba, A vigyázásnak csak akkor van értelme, ha konkrét tartalmat kap a szó, vigyázni például a borsóra, hogy el ne lophassák. Szó szót követ majd, aztán kiröppen a zsebből a bicska, s az eldönt majd mindent."
Bubu lelki szemeivel látta magát, amint valami durung után kutat a tarlón, hogy védekezni tudjon, aztán látta a pengét lecsapni, pillanatokkal azelőtt, hogy lehajolhatott volna.

A teherautós ember nevetett, sárga agyarak vicsorogtak szétnyíló szájában. Leemelt egy széles-fejű lapátot a platóról és a pótkocsihoz lépett.
-No mán! Csak nem dögölhetnek éhen odahaza a malacok.
Kuka megmozdult. Egy lépést tett előre. Hangja tompán koppant.
-Nem lehet elvinni a borsót bácsi. Mindjárt kijön a traktor, s bevontatja.
-He? -Az ember felnyerített. -Persze, csakhogy a Józsi legurít előtte egy-két nagyfröccsöt a korcsmában. Tudom, hogy ott van, tanákoztam vele, kifele gyüvet.
Kuka megmakacsolta magát. -Akkor se lehet.
-Nem-e?
-Nem.
-No idehallgasson. -Zsebébe túrt, Bubu elborzadva nézte, azt hitte, most jön elő a bicska. De nem bicskát, hanem egy köteg pénzt vett ki az ember. Kuka felé nyújtotta.
-Tudom jól fog jönni az ösztöndíj mellé.
Kuka nem nyúlt a pénzért.
-Ha nem, hát nem!
A helység kalapácsa visszagyömöszölte nadrágja zsebébe a bankókat. Megragadta a lapátot, s hányni kezdte a borsót, át a pótkocsiról a saját teherautójára.
Patthelyzet volt. Bubu érezte, most kellene Kuka segítségére sietnie, de nem tudta, mit tegyen, sietni pedig semmiképpen nem akart, a sietés ellenkezett alaptermészetével.
-Mindjárt jön a traktor, -mondta megszégyenülten Kuka.
Az ember oda se bagózott, lapátolt tovább.
Lassacskán besötétedett.
A pótkocsin még mindig maradt jócskán, a kis teherautó azonban színültig tele lett.
-No, jóccakát, -nevetett rájuk a tagbaszakadt bácsi.
Néhány papírpénzt ledobott a földre, százasok voltak.
-Jóccakát, -mondta még egyszer, beugrott a vezetőfülkébe, indított, gázt adott, és sietség nélkül elhajtott.
A teherautó féklámpája még el se tűnt a távolban, amikor az ellenkező oldalról meghallották a traktor dohogását. A százasok a földön maradtak. Bubu bánatos volt a százasok miatt.

-Sok jó sört le lehetett volna gurítani rajtuk, -morfondírozott, s nézte Szűz.urva bájos félprofilját a sötétben, mellének igéző domborulatát, s szagolta az illatot, ami a lány felől lengedezett.

Szerette szagolni Bubu a tejüzemet is. Olyan tiszta volt bévül, meg minden, és fehér. A lányok, asszonyok is makulátlanul domborodó fehér köpenyben szorgoskodtak, ahol a tej lecsordult a csempék között. Óriási sápadt alumínium lapokra csurgott rá felülről a hosszú cső lyukaiból a tej, a lapok hullámosak voltak, mint az épület hullámpala teteje, hűtőszálak futottak a belsejükben, ebben áramlott az ammónia. Bubu tudta miért kell hullámosnak lennie a hűtőrácsnak, Bubu mindent el tudott képzelni.
"Nagyobb így a felülete" -motyogta magában a vályú mellett, míg arra várt, hogy bádogbögréje megteljen tej illatú, jéghideg fehér nektárral. Oldalt, a fal mellett gépek kerregtek. Félig telt meg a bögre, az asszonyok arrébb lökdösték Bubut, elvitték a teli kannát, s egy másikat csúsztattak a helyébe. Villamos targonca siklott a rakodótérbe, a targoncát bajuszos asszonyság vezette, nyájasan rákiabált Bubura, menjen a francba, ne roncsa ottan a levegőt. Fölrakták a teli kannákat a platóra, az ékes-szájú nőszemély megrántotta az indítókart, a targonca meglódult. Bubu követte ki az udvarra, az aszfaltozott placcra. A nap melegére vágyott. Felemelte szakállas képét, hagyta, had égesse az ég forró csillaga.
"Mi lesz, ha kihűl egyszer ez a csillag?" -kérdezte magától, s rögtön meg is adta rá a választ: "nem kell majd hűteni a tejet, hideg lesz az úgy is."
A kannákat teherautóra rakták. Amikor készen lettek a rakodással, a sofőr beugrott a vezetőfülkébe, indított. A kocsi eldöcögött a rakománnyal, és a készenlétben álló másik kocsi máris beállt a külső rampához. Az aszfalt repedései közül sárga fű-csomók törtek elő, Bubu szerette nézni a sárga fűcsomókat, azt képzelte, a természet diadalát hirdetik az emberkéz által létesített mesterséges civilizációval szemben, pedig nem így volt, a fű csak nőtt, ez volt a rendeltetése, ideológiákkal nem törődött, és nem hirdetett semmit.

Fölfutottak a képernyőre az esti film bevezető képei. Szűz.urva Tenyészállattal és Nagy Szerszámmal bibizett a sötétben. Bubu nyögve felállt és elindult a kijárat felé. Nem volt idegzete végignézni most egy filmet. A folyosón Kővári Lilibe botlott. A lány őt kereste.
-Beszélni szeretnék veled, -mondta szemérmetlen nyíltsággal, és ránevetett Bubura.
-Bubu ötölt hatolt. -Hát...izé...hogy is mondjam. Izé.
A lány karon ragadta, -gyere, -s vonszolni kezdte kifelé.
-Engem szeret, -lelkendezett Bubu a lelke mélyén, -most már nem lehetnek kétségeim e felől.
Kimentek az udvarra. Volt ott egy nagy fa, az épület sarkánál, s a lombsátor alatt, elrejtve, kicsi pad. Leültek a padra. Bubu diszkréten arrébb húzódott, nem akarta testi közelségével zavarba hozni a lányt. Lili Bubu felé fordult, meleg kis kacsóját rátette Bubu szőrös, kövér kezére.
-Akarok valamit kérdezni!
-Hát...izé...parancsolj, állok rendelkezésedre...
Meleg volt az éjszaka, bodza virágzott a közelben őrült kedvvel ontva nektárja mézédes illatát.
-Hiszel a szellemekben? -kérdezte Lili Bubutól.
-Hogy is mondjam, hogy érzékeltetni tudjam. Szóval a helyzet az...
-Hiszel, vagy sem?
-Mért kérded?
-Csak.
Bubu a "csakkal" nem tudott mit kezdeni, s erősen törte a fejét, mit válaszolhatna. A lány megszorította a kezét. -Nos?
-Az a helyzet, -hebegett Bubu, -hogy izé, szóval azt akarom mondani, nehéz analizálni az ilyesmit és...
-Kukáról van szó.
-Kukáról?
-Igen, Kuka mesélt valami baromságot, hogy álmodott valami baromságot. Azt mondta, transzban volt, vagy valami ehhez hasonló baromságban és Anyuka fogta a csuklóját és Anyuka megfejtette Kuka álmát.
Ja, hát akkor erről van szó. Bubu megnyugodott. Kezdte magát jobban érezni. Szereti őt Lili, de azért nem kell a dolgokat a végletekig kiélezni. Kuka, az más, Kukáról beszélgethetnek.
-Hogy jönnek ide a szellemek? -kérdezett vissza erőteljes hangon. -Mi a...
-Erre vagyok kíváncsi én is. -Lili habozott. -Kuka olyan furcsa mostanában. Mintha...mintha nem a földön járna. Elnéz az ember mellett. Anyuka megbolondította. És Anyuka nap mint nap érintkezik a szellemekkel, ezt mondják az évfolyamon...

Sokáig ültek a fa alatt kéz a kézben, és Kukáról beszélgettek. Amikor éjfél után elálmosodva elhatározták, bemennek aludni, Bubunak olyan érzése támadt, hogy bele van habarodva teljesen ez a lány. Pukkantania kellett, nagyon halkan, nagyon diszkréten tette, ne tűnjön fel Liliennek.

-Szerbusz Bubu, -súgta Kővári Lili a folyosó fordulójában. Lábujjhegyre állt és könnyű csókot dobott Bubu szakállas képére. -Jó volt veled beszélgetni.
-Szerbusz, -olvadozott a tohonya. -Én csak azt akarom mondani, hogy... izé, és hogy....szóval tudod...

Elváltak egymástól, Bubu jobbra ment, Liliann balra. És, ahogy ment, a fiú látta, az ablaktáblán belopakodó hold egy kósza sugara pontosan Lili koromfekete hajára száll.

Aznap este Tenyészállat megkefélte Szép Piroskát. Bizonyára így volt megírva a sors könyvében. Eldicsekedett vele a kocsmában többek előtt, Bubu is hallotta. Bubu nem szólt róla a barátjának, Kuka másoktól tudta meg, mi történt.



Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az influenzás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Korhadt szálfák című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Gottfried Keller: Abendlied / Esti dal címmel

Pecás alkotást töltött fel Késő őszi este címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)