HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 12 Tagok összesen: 1887 Írás összesen: 49215 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BorostyánFeltöltés dátuma: 2007-12-10
BalszerencseRobi magába roskadva ült a kopott huzatú kanapén. Már egy hónapja is elmúlt, hogy elküldték a munkahelyéről, és azóta hiába kilincselt másik állásért. Zsuzsa, a kedvese eleinte nagyon megértőnek mutatkozott, ám tegnap este ő is kiadta az útját. A szülei és a nővére már jó ideje nem törődnek vele, közölték, hogy közel a negyvenhez illene végre a saját lábára állni. Örüljön, hogy megvették neki ezt a kis lakást, de ne várja el, hogy még el is tartsák. Hát igen, a szüleit is meg lehet érteni... Persze nem volt ez mindig így. Robi felidézte, mennyire kétségbeestek az ősei, amikor három évvel ezelőtt úgy döntött, eldobja magától az életet. Mielőtt felvágta az ereit, felhívta őket telefonon, hogy elbúcsúzzon tőlük. Alig pár utcányira laktak tőle. Lélekszakadva a lakására sietettek, hogy megmentsék, és még éppen idejében érkeztek. De jó is volt akkor! - gondolta bánatosan Robi. Az édesanyja heteken keresztül odaadóan ápolta, és utána még hónapokig lesték minden kívánságát. Aztán szép lassan minden visszatért a régi kerékvágásba, és senki nem foglalkozott vele. Ám amikor tavaly újra összecsaptak a feje fölött a hullámok, olyannyira, hogy nem akart tovább élni, megint elég volt megeresztenie egy telefont, és a szülei lélekszakadva rohantak át hozzá, de előbb értesítették a mentőket. A gyomormosás nem volt kellemes élmény, ám a következő hetekben megint mindenki körülugrálta őt, és az érzés, hogy mégis csak szeretik, visszaadta az életkedvét. Akkoriban ismerkedett meg Zsuzsival is, és a szerelem megsokszorozta az erejét. Most viszont magára maradt, teljesen magára... Hirtelen hamiskás mosoly suhant át az arcán. Ha ez kell ahhoz, hogy szeressék, nosza, tőle megkaphatják! Sebesen előszedte a komód alsó fiókjából a tavalyról megmaradt nyugtatókat, odakészített a dohányzóasztalra egy pohár vizet - nem alkoholt, merthogy azzal gyorsabban hatottak volna a gyógyszerek -, azután írt egy szívhez szóló búcsúlevelet a szüleinek. Mivel a telefonjuk napokkal korábban elromlott, kénytelen volt írásban elköszönni tőlük. Sebaj, majd megkéri a szomszéd Orsikát, hogy szaladjon el ezzel a levéllel a Viola utcába. Kilesett a nyitott konyhaablakon. Jól számított, a tízéves forma kislány ott ugráló kötelezett az udvaron. - Orsika, akarsz egy kis zsebpénzt keresni? - kiáltott oda a gyereknek. - Persze, Robi bácsi - bólogatott élénken Orsika. - Itt egy százas. Vidd el ezt a levelet a Viola utca 4-be! De szedd a lábad! A kislány bekiáltott valamit az anyukájának, azután fürgén elnyargalt. Robi letelepedett a kanapéra, és egyesével bevette a rózsaszínű és halványlila tablettákat. Nem kapkodott, időt akart adni a szüleinek, hogy átérjenek hozzá. Amikor az utolsó nyugtatót is lenyelte, hátradőlt, lehunyta a szemét, és elképzelte, milyen jó lesz, ha megint törődnek vele és elárasztják szeretettel. Talán még Zsuzsi is visszatér hozzá... Orsika elindult a Viola utca felé. Egyszer csak elé toppant Kati, a legjobb barátnője, aki két lépcsőházzal arrébb lakott. - Szia, Orsi! Épp fagyizni készültem. Elkísérsz? - kérdezte a szőke kislány. Orsi tétován a kezében tartott borítékra lesett. Szerette a fagyit, és most pénze is volt rá... Nem lehet olyan sürgős, gondolta, és zsebre vágta. - Mehetünk - felelte vidáman. Két órával később átadta a levelet a címzettnek, és nem értette, miért tört ki hangos zokogásban az ősz hajú néni, akit látott már néhányszor a házukban. Vacsora után Orsi véletlenül fültanúja volt, amikor az édesanyja elújságolta az apukájának, hogy a szomszéd Robi délután meghalt. Szegény Robi bácsi, sajnálkozott magában a kislány. Pedig olyan kedves ember volt... 2007. október eleje Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
szilkati bejegyzést írt a(z) Téli világ című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Márton- napi lakoma című alkotáshoz Tóni bejegyzést írt a(z) Epilógus a vers ABC sorozatra című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Emlékezve Finta Katára című alkotáshoz ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Márton- napi lakoma címmel a várólistára mandolinos bejegyzést írt a(z) Epilógus a vers ABC sorozatra című alkotáshoz mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz bűvölet alkotást töltött fel Veled címmel a várólistára Tóni alkotást töltött fel Epilógus a vers ABC sorozatra címmel bűvölet bejegyzést írt a(z) Itt és most című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Játs(s)zma című alkotáshoz alberth alkotást töltött fel Bombasiker címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) Téli világ című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |