Sokan vágynak egy jobb életre, biztos, hogy mindenki fejében megfordultak már hasonló gondolatok, hogy mi lett volna ha ezt vagy azt másképp csinálom, de ezt persze sose tudjuk meg. Ez a történet a 24 éves Taylorról szól, mindene megvolt mindig. Boldog család, barátok, járt iskolába, volt szerelmes, azonban valahogy mindig úgy érezte, hogy ő nem erre a világra született. Történtek szép dolgok az életében amikre mindig emlékezik majd, de a szíve mégis fájt és nem volt boldog. Habár a boldogság egy olyan fogalom ami nem örök életre szól, inkább csak pillanatokra, de az ő mégis úgy érezte, hogy neki valahogy másképp jutott ki a boldogságból mint másoknak. 24 éves korára megélte , hogy az összes barátja, barátnője megházasodott és gyerekeik születtek, jól éltek és munkahelyük lett. Neki mindez nem volt meg. Egyedül élt egy lakásban a kutyájával, és gyülölte mikor haza kellett mennie a munkából az üres házba, ahol semmi nem várt rá csak a magány. Egy napon lefekvés előtt elgondolkozott az életén. Csak feküdt az ágyban és arra gondolt, hogy milyen jó lenne ha az ember egyszer egy olyan helyen élhetne ahol minden amit rosszul csinált visszacsinálhatná és nem létezne más ott csak a boldogság. Elég sok fantáziája volt Taylornak, de úgy feküdte le aludni , hogy megint csak egy alvás előtti álmodozás volt az egész, majd lehunyta szemét és álomba merült. Körülbelül hajnali három óra lehetett mikor fölébredt rá, hogy vakító zöldes színű fény szűrödik be az ablakon. Fölkelt és közelebb merészkedett az ablakhoz. A vakító fény egyenesen a szemébe világított majd Taylor elájult. Amikor fölébredt egy ágyon találta magát, de nem a saját ágya volt. Kinézett az ablakon és mindenfelé csillagokat látott és a végtelen világűrt. Egy kis szobába volt bezárva, nem tudott kimenni, de valahogy nem is vágyott rá, hogy elmeneküljön. Körülbelül három órás utazás után a jármű amellyel utazott leszállt egy bolygón. A szoba ajtaja kinyílt és Taylort fehér szellemekhez hasonló átlátszó világítóan vakító fényű lények üdvözölték. Nagyon barátságosak voltak és szinte áradt belőlük a nyugalom. Lesegítették Taylort az ürhajóról. Mikor a lány leszállt nem hitt a szemének. A bolygó ahova érkezett pontosan olyan volt amilyenről álmaiban álmodott, amiről csak álmodozni mert eddig. Különleges hely volt, amit a fejében elképzelt az megjelent elötte, ha csörgedező patakra gondolt rögtön ott termett, ha hatalmas őserdőre az is rögtön megjelent a szeme előtt. Valahogy más volt ez a hely mint bármi, az egész levegőt és a környezetet a nyugalom jellemezte. Olyan bolygó volt ez ahol az álmok valóra váltak, ahol azok az emberek jelentek meg akiket csak elképzelt Taylor, ha szerelmet akart érezni érezte, ha azt akarta hogy valaki szerese őt az nyomban megszerette. Taylor sose gondolt rá, hogy haza akar menni. Összeházasodott avval akivel mindig is szeretett volna akit a Földön a legjobban szeretett csak egy buta döntés miatt szakítaniuk kellett. De itt újra boldogok voltak. Újra elképzelte magának a családját a barátait és boldogan élt itt velük. Ezen a bolygón soha nem lehetett fájdalmat érezni, se bánatot, se szenvedést. Az egyetlen érzés ami mindig jelen volt a boldogság volt. Ezért hívták a bolygót is Boldogság bolygónak, ami ennek a lánynak a vágya volt, hogy egy ilyen helyen élhessen. De talán elég az is ha a szívünk mélyén hiszünk benne és akkor talán mi is megtalálhatjuk a saját Boldogság bolygónkat.

"A mesterség: boldog lenni, Igen könnyű, de ritka; Nem kell azért messze menni, Bennünk van a titka..."