Madár vagyok. Éhes, de meglett galamb. Látjátok? Az ott a bandám. Én vagyok a főnökük. Hogy miért? Mert remek kenyérkeresési lehetőségekhez juttattam őket.
Például én találtam ki elsőnek azt, hogy a nagy szemetes konténerekben kutakodjunk. Tele is volt finomságokkal. Kenyérhéjjal, mindenféle maradékkal, és... hússal.
Azok a zsíros, ízletes falatkák. Hogy szerettük!
Hát, igen. A régi szép idők...
Tudjátok a verebek aztán talpraesett kis lények! Lenéztük őket. Ellenben mára már minden lépésünket ismerik előre.

* * *

Most a Kossuth téren élünk. A banda nagyon éhes. A verebek ismét megelőztek. Mindent felettek előlünk.
Vagy mégsem? Mi az ott? Ti is látjátok? Valami hús...

* * *

- Anya, nézd! Azok a galambok egy fiókát esznek!
- Fújj, kicsim! Ne nézz oda!