6 óra 30. Kinn állok a peronon
Poggyászom fáradtság, közöny és üres fej
Pár perc és ruhám egy ülésre ledobom...
51-es kocsi, 29-es hely

Egy ismerős száll fel, mellém szól a jegye
Beszélgetni kezdünk - félek, ne untassam
S éppen megkérdezném, a sora jól megy-e,
De kalauz jön, hogy jegyemet mutassam

A kocsiban csend. Vagy harminc ember mutat
Remek példát kultúrált vonatozásból,
Nem hangos, nem zörög, élvezi az utat
- Egész megdöbbenek e nem várt hatástól

A vonatkerekek jellegzetes hangja
Adja meg utazásom egész ritmusát,
S a másodosztályon ülők alsóbb rangja
Az érzés, mellyel vívok egy komoly tusát

De mit számít ez? Legyek akár fapados
Kocsin vagy takarmányt szállító vagonban,
Könyörgöm, érkezzek már meg, mert zavaros
Versemtől lassan a fejem is szétrobban