HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1857

Írás összesen: 47952

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-03-19 06:35:00

Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: José AlvaradoFeltöltés dátuma: 2007-12-12

Krimen Szenátor története II. Fejezet

II. Fejezet

A fiú kihúzta széles vállait. A két napi görnyedt gépelés elfárasztotta. A Greenpeace környezetvédelmi szervezet egyik legnagyobb nevű amerikai aktivistája volt. Néhány harcostársával együtt ott voltak az egész kontinens összes eseményén. Most épp a tiltakozó levelet készítette el az Amazonas helyén felépített energiaipari gyárak megnyitására. Ő komoly gondot fordított arra, hogy energiafogyasztása minimális legyen. Még számítógépe is alacsony energia-felvételű hordozható darab volt. Járműve a legtöbb akkori külső tápos elektromos autóval ellentétben a sokkal drágább protonhajtóműves kisrepülő volt. Megvetette a szintetikus ételt, próbálta elkerülni. Házában több volt a növény, mint egy kisvárosban. Ő megtehette. A szervezettől olyan fizetést kapott, amivel a civil szektor egyik legmagasabb tisztviselői bérét tudhatta magáénak. És még csak huszonkét éves volt. Büszke volt arra, amit elért. Nevét minden körben ismerték. Viszont mostanában egyre sűrűbbek voltak az eltűnések. Egyetlen szövetségese, aki bent volt a szenátusban, Krimen szenátor, eltűnt. A legmarkánsabb társai teljesen felszívódtak. De őt nem abból a fából faragták, hogy megijedjen. Éveken át katonának képezték, onnan kilépett, mert egy környezetvédelmi konferencián megölték az apját, és átvette a helyét. Azóta is hallatta a hangját. Tudta, megvan rá az esélye, hogy apja sorsára jusson. De valahogy az volt az érzése, hogy mindig másokat visznek el. Őt soha. De néha elgondolkozott azon, hogy a mások szó nagyon relatív. Más szemszögéből már ő is másvalaki. De őbenne az adrenalin tartotta a lelket. Nem volt már senkije. Csak az lebegett a szeme előtt, hogy azért, amit csinál, az apja büszke lenne rá. Most is negyvennyolc órája alvás nélkül dolgozott. Befejezte a levelet. Már csak át kellett vinnie a tanácshoz, engedélyeztetni a teljes szövegkönyvet, aztán mehetett is fel a szenátusba az üzenet. Még volt három órája napkeltéig. Addig felesleges volt szétküldeni a másolatokat ellenőrzés céljára, ezért lefeküdt ágyára. Aludni próbált. Lehunyta a szemét, de kavarogtak benne a gondolatok. Végiggondolta, hogy mennyi mindent sikerült elérniük, és mégis milyen szélmalomharc. Ahogy ők meghiúsítottak egy engedélyt, az állam százat adott ki. Még ők sem, akik pedig főállásban, minden eszközzel ellátva indultak neki a harcnak, még ők sem tudtak ott lenni mindenhol teljes erővel. Most a kétezer-ötszázhetvenöt cellából csak ötöt akart bezáratni, de ezen is két napot dolgozott és számított rá, hogy fog legalább még két napot rá kell szánnia, mire ott elindulnak a valódi előkészületek, és utána sem hagyhatja figyelmen kívül az eseményeket. Koordinálnia kell a kinevezett helyi vezetőket, a tiltakozásokhoz az anyagi forrásokat. És közben teljes erejével egy új ügyön kell dolgoznia. Két éve vette át apja helyét, de a feladataik csak sokszorozódtak, ahogy az égbolt szürkült. Egy hét alatt három-négy árnyalattal lett szürkébb az ég. A napot már csak hébe-hóba látták. Ő azon kevesek közé tartozott akik láttak még valódi napfényt! A Sziklás hegység magaslati levegőjén született, ahol csak az legutóbbi öt évben kezdett szürkülni a hó és az ég. De alattuk szemmel láthatóan már gyermekkorában is látszott az egybefüggő acélszürke szmogfelhő. Megállt. Lefeküdt az ágyra, és nézte a plafont. Tudta, hogy milyen fáradt, mégse tudott elaludni. Emlékeibe idézte a régi barátokat, akik eltűntek. Iskolatársak, barátok, idősebbek, fiatalabbak egyaránt. Kiváló emberek. Eszébe jutott egy lány, akit egyszer látott. Hosszú sötét haját a szél fújta, gubancos volt. Piros arcán csak úgy villogott a düh. A pilótaakadémia épületéből lépett ki. Hadnagyi rangjelzés még a vállán, de mellényéről jól láthatóan letépve a pilóta jelvény. Kinyitotta a szemét. Az ablakon a nap tompa fénye sütött be és zörgettek az ajtón. Újra. Nem értette, mi lehet ilyen fontos, elsétált az ajtóig hangos "Nyitom már!" kiáltással, és kinyitotta az ajtót. Az első amit látott egy pisztolycső volt, majd sötétség.

2007

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-11-26 17:28:47

Különböző szálakon indulsz, de tetszik hogy sejteted azt is, hogy ezek valahol összekapcsolódnak.
Úgy tűnik nem mindig mást visznek el...előbb-utóbb sor került rá is...
Alkotó
Regisztrált:
2007-05-16
Összes értékelés:
59
Időpont: 2008-01-09 01:00:55

válasz Doreen (2007-12-14 20:42:54) üzenetére
Természetesen minden írásom minden szereplőjében benne vagyok én is egy kicsit... Minden oldalam megmutatkozik a legtöbb regényemben... Ugyanakkor a szereplőkhöz gyakran válogatok tulajdonságokat a körülöttem lévő emberekről is, bár ez nem megy olyan könnyen...

Köszönöm a dicséretet, próbálok megint írni gyakran... Még egy-két hét, újra lap-top, újra 0-24-ig írok, és alkotok...:D
Szenior tag
Regisztrált:
2006-12-30
Összes értékelés:
778
Időpont: 2007-12-14 20:42:54

Szia! Tetszik, jó lett. Nem túl hosszú, de érdekes.
Az írásaidat olvasva azt gondolom, és szinte egyre biztosabb leszek benne, hogy a szereplőidnek mindig adsz egy kis részt magadból. Jól gondolom? Ha így van, nos ez sosem baj, szerintem. Én is gyakran teszem.
A lényeg: jó írás lett ez is. Örülök, hogy újra olvashatlak! :)

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Életem című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Tavaszi pillanatok címmel a várólistára

Csűdi István alkotást töltött fel Március címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Lyukas garas címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A pünkösdi rózsa kinyílott... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Felülök a hintára című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A pofon című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Annabálon című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szilveszter búcsúja című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Szerzők és könyvkiadók című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Ez a világ már nem olyan című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Szerzők és könyvkiadók című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Eljött a Kikelet címmel a várólistára

Horvaja bejegyzést írt a(z) Szerzők és könyvkiadók című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)