Mik vagyunk mi? Kérdelek.
Képzett, intelligens emberek?
Vagy csak szánalmas majmok,
kik piszkítják a tiszta almot.

Hadban minden gondolatunk.
Majd háborúkkal népet irtunk.
Ez természetünk gyilkos átka.
Nem öltünk még eleget mára?!

Perverz öröm mindennapi életünk.
Hitvány, önző-fukarság mindenünk.
Morzsát sem vetünk a szegénynek.
Földet pusztítjuk, mint termést a férgek.

Minek a temérdek, számító tudás?
Letűnt korokból rengeteg lantos írás?
Láb alatt márványszín csonthegyek.
Miért vagyunk ilyenek? Kérdelek.

Miért vagyunk mi barbár emberek?
Kit a természet fennhangon kinevet?
Nem látunk az orrunknál tovább.
Engedjük végre el, egymás torkát.

Éltető földünk nem fogja soká tűrni,
hogy büntetlen irtsunk, s hagyjuk hűlni.
Dühödt földanyánk ránk zúdít mindent:
Tengernyi kínt, dögvészt, tüzet és vizet.