Mik vagyunk emberek?
Csak egy állat a sok közül.
Mit természete felemel.
A kisseb rendűek közül.

Mi magunkat, értelmeseknek mondjuk.
Közben háborúkkal kiirtjuk magunk.
Nem elég természetének pusztító átka?
Nem öltünk eleget mára?

Életünk perverz örömöknek szenteljük.
Nem segítünk a szegényeknek, kisebbeknek.
Jelentékteleneket megalázzuk, leöljük.
A földet szeméttel pusztítjuk, szennyezzük az eget.

Minek ez a sok állatirtás?
Rajtunk kívül ki irt ki mást?
Csak mi vagyunk ilyenek.
És megbánjuk a pusztítását mindennek.

Mert nem tűri se föld se ég.
Hogy meggyötörjék gyümölcsét.
Ránk zúdít mindent:
Meteort, dögvészt, tüzet és vizet.