Pöttöm, gombóc lányka, csak egy falat,
Kezében színes zsírkréta, pont hat.
Nem tudja rázárni apró kezét.
Némelyik padlón koppanva zenél,
Mikor a frissen meszelt falhoz lép.

Szalad alkalmi vásznon a kréta
Kék a felhő és piros a répa,
Zöld a falevél és sárga a ház.
Barna cserép a tetőn, és csodás
Fehér égen ívelő szivárvány.

Mosoly csillan szája szögletén.
Elégedett. A mű teljesen kész.
Ajtónyitásra keze megrezzen.
Anya kukkant be: Mit csinálsz Kincsem?
Ártatlan szemmel néz: Én? Semmitsem.

Megijed. Mi lesz? Mit szól majd anya?
Nem falra kell festeni, papírra!
Gyorsan bebújik az asztal alá.
Előveszi ismét a zsírkrétát,
S összefirkálja az asztal alját.

Körbenéz, lassan kikukucskál.
Nem messze hőtárolós kályha áll.
Nicsak! Mekkora üres felület!
Ide mennyi érdekes képet festhet,
Kit elér a rajzolási ihlet.

Oda mászik, s bár meleg a kályha,
Kicsi kezével értőn próbálja
Milyen sima az alkalmi vászon..
Ráfest egy csodás piros virágot
És egy szép sárga pöttyöt is rányom.

Mielőtt elkészülne a nagy kép
Anya sietve a szobába lép.
Leguggol, karját kitárja felé:
Már repül is a kis rajztehetség
Feledve a festés nehézségét.