A mikulás csendben lépkedett a havon
S szemlélte mily szép a jég a tavon
Esni kezdett a hó, de csak bandukolt békésen
Míg fel nem tűnt egy kislány a messzeségben.
Rövid haján fehéren csillogtak a hópelyhek
Kék pulcsiban, térdnadrágban tipegett a gyermek.
Egyre közelebb és közelebb érkezett
S a mikulásra csodálkozva nézhetett...
- Mit keresel erre kicsi lány?- kérdezte ő szerényen,
És közben a kislány szorongatott valamit a kezében.
- Önt keresem bácsi.- és szemében ádáz béke csillant,
Ujjai hegyénél egy szike éle villant.
- Megölöm a bácsit.- mosolygott békésen,
De gyilkolás lángja égett a szemében.
A mikulás nyakába vágta a pengét,
Aki fájdalmasan ordított és a sebhez kapta a kezét.
A lány csak kedvesen nézte a vérben ázó mikulást,
miközben a férfi a földön fekve kiabált.
Piros vére vörösre festette a havat
És néhány csepp a kislány arcára is tapadt.
A mikulás hason feküdt a hóban
S mikor meghalt a kislány rátelepedett nyomban.
Ráült a mikulás hátára és halkan dudorászott:
Nagyon- nagyon boldog karácsonyt kívánok!