HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47194

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-12-16

Havasi gyopár 45.

16.


Az óra a falon hármat ütött. Régi, rugós szerkezet volt, római számokkal, teltkarcsú, mókás mutatókkal. 85-ben már nem lehetett ilyen órát kapni, csak a régiségkereskedőnél. A hűtőszekrény fölött függött a falon. A hűtőszekrény tetején aszparágusz állt cserépben, s az aszparágusz felett volt az óra. Mi a szemközti fal mellett ültünk az asztalnál, a veranda-ablak alatt. Az ablakon ízléstelen nejlon-függöny, mögötte, kinn szén-fekete éjszaka. Az asztalnak a felém eső oldalon volt egy nagy fiókja, a fiókban evőeszközök, dugóhúzó, sörnyitó, metszőolló, harapófogó és egyéb más szerszámok. Szó nem lehetett arról, hogy aludni menjünk. Képletesen értve, csüngtünk a primum mobile csillogó, érdes felületén a csillagok között. Nem értettem egyet vendéglátóm nézeteivel, de kíváncsi voltam arra, mit tud ő a szerelemről, és Kassai Karolináról. Rohanási vágyam elmúlt. Meg kellett tudnom mindent, ezért jöttem ide.

-Hogy jön ide a szerelem, -szegeztem neki a kérdést Szóka Balázs széles mellkasának /elnyűtt, színét vesztett gyapjúpulóver feszült ezen a mellkason/, -s, hogy jön ide különösképpen az, hogy maga szerelmes volt Kassai Karolinába? Azt mondja, nem úgy volt szerelmes, ahogy én képzelem. Hát akkor, hogy? A szerelem legjobb tudomásom szerint emberi érzés, és hál' istennek semmi köze az égiekhez, szerelemmel szeretni véleményem szerint csak egyféleképpen lehet.
-Megmagyarázom írókám, hegyezze a fülét, -mondta, és elkezdett egy hosszú, se vége, se hossza történetet, aminek, úgy tűnt, semmi köze nem volt ahhoz, amiről az előzőekben beszélgettünk. Csak vázlatosan adom vissza, nem azért, mert nem emlékszem rá jól, vagy, mert nem fontos, hanem azért, mert túl hosszúra nyúlt.

Járt nála néhány éve egy család. Egyik kaposvári pap-társa ajánlotta be őket. Pár napot nyaraltak a somogyi tanyában, papa, mama, két kisgyerek és a kaposvári pap. A család a tisztaszobát kapta meg, a pap a verandát. Szóka Balázs a kamrában aludt, szalmán. A vendégek, pestiek voltak, nagyon élvezték a vidéki életet, segítettek a fejésben, kapáltak, gazoltak, mászkáltak a dombok között. Sokat beszélgettek, folyt a szó vég nélkül. Az utolsó estén, amikor a tábortűz lángja elhamvadt, odalépett a paptárs Szókához.
"Köszönjük a szíves-látást, -mondta, -jól éreztük magunkat itt. Mivel tartozunk?"
"Semmivel", -legyintette el a dolgot Szóka Balázs. "Én, ha vendéget fogadok, nem pénzért teszem"
"Fogadja el testvérem akkor ezt a kis ajándékot."
Átadott egy madzaggal átkötött csomagot. Szóka Balázs kibontotta a csomagot, tetszetős, drága pohárkészlet volt benne. Az ifjú férj pedig ezt mondta:
"Örülök, hogy itt lehettünk, hogy megismerhettük Önt. Remélem, tartjuk majd a barátságot. Majd írunk, és majd megbeszélünk valamit" Másnap a társaság elutazott és minden folyt tovább, ahogy addig. Teltek, múltak a hónapok. Szóka Balázs várt, várta a levelet, mert igencsak megszerette azt a családot. A nyár őszbe fordult, aztán tél lett. De se levél nem érkezett, sem a kaposvári pap nem jelentkezett.

-Biztos sok dolga volt, -mondta Szóka Balázs, mintegy mentegetve a paptársat.

-Miért mondta el ezt a történetet? -kérdeztem a papot. -Hogy kerül a cipő az asztalra?

Gondolkodott, hosszú ideig nem válaszolt. Olyan hosszú ideig, hogy kezdtem kétségbe vonni, folytatjuk-e még, vagy elmegyünk aludni.

-Sejtettem, hogy nem fogja érteni. Pedig, ha figyelt volna...eh, mindegy. Nézze, én elmondtam magának, én Istenbe voltam szerelmes, és, aki Istenbe szerelmes, az szerelmes a világba is, Isten teremtményeibe példának okáért. Ilyen szerelmet éreztem Kassai Karolina iránt, és ilyen szerelemmel szerettem a kaposvári paptársat és azt a családot. Szívem minden melegével szerettem őket, kitettem elébük a lelkemet, de nem kellettem nekik. Formalitással viszonozták, semmit nem érő szavakkal, semmit nem érő ajándékkal. Fülembe jutott, Szög kipletykálta, összejöttek ők többször is, a család és a pap. Elmentek kirándulni, közös programokat szerveztek. Itt voltam tőlük alig pár kilométerre. Egyiküknek sem jutottam eszébe, egyik se jött ki, nem kérdezte, mondja maga marha, magának nincs kedve velünk jönni? Félreértés ne essék, -nevetett fel Szóka Balázs, -én most is pont úgy szeretem őket, mint akkor, amikor itt voltak. Csakhogy le se tojnak azóta se, nem kellek nekik. Megrémültek az én ártatlan, nagy szeretetemtől. Ártatlannak mondom, hiszen én nem akartam tőlük viszonzásul semmit, legfeljebb morzsákat: egy kis figyelmet, hogy kiugorjanak ide a tanyára néhány szóra, ha már a közelben vannak, vagy, hogy írjanak egy lapot karácsonykor, húsvétkor.
-Azt állítja, egyetlen-egyszer sem hívták?
-Egyszer hívtak, -mondta vállat vonva, -igen, egyszer kaptam egy levelet a kaposvári paptól, hogy nincs-e kedvem elmenni velük valahova, hogy hova hívtak, arra már nem emlékszem, képtárba, vagy múzeumba, olezánc. Csakhogy nem tudtam elmenni velük, itt voltak az állatok, az eresz-javítás, és más munkák.
-Na, látja, -pirítottam rá. -Maga is hibás benne, hogy megszakadt a kapcsolat. Ismeri a verset, hogy is van csak: "egyszer hívtak és én nem mentem, s azóta megfogott egy átok"
-Lehet, -gurgulázott vidáman. Nagyon viccesnek tarthatta, amit mondtam. -Találó. "Azóta megfogott egy átok". Milyen jó sor, he, he, he, nagyon találó!
-Mindegy, -tette hozzá aztán, érzékelve, hogy én nem mulatok rajta olyan jól.
-Most már úgy sem derül ki, mi lett volna, ha ráértem volna.

-Beszéljünk a szerelemről, -kérleltem. -nem arról a szerelemről, amit ember érez Isten iránt, hanem, arról, amit ember érez ember iránt.

-Kezdettől fogva arról beszélünk, -mondta a pap. -A szerelem kegyelmi állapot. Isten kiválaszt két embert, többnyire egy férfit és egy nőt, s elárasztja őket azzal a kegyelemmel, aminek mibenlétéről már beszéltem. Nem számít a koruk, a családi állapotuk, bőrük színe, a testalkatuk, nem számít az sem, hogy hogyan vélekednek a világról, a dolgokról, tudja, ismeri az 1984-et. Isten előtt nincsenek falak, akadályok. A kiválasztottak beleszeretnek egymásba, nem tehetnek róla, hiába kapálóznak ellene. Voltaképpen Istent szeretik egymásban. Egy sugár odahullik a szívükbe az égi ragyogásból. Kivédhetetlen az egész. Nincs módjuk másfelé menni, elkerülni azt a sugarat, elbújni. Jónás sem tudott elbújni az Úr elől. Nem érdemlik meg, amit kaptak, nem kellett semmit tenniük érte. Csak kapták, ajándékként, vagy átokként, mert Istennek úgy tetszett.

-Álljon meg a menet, -kiáltottam föl. -Maga tehát azt állítja, hogy szerelemmel szeretni csak a kiváltságosok tudnak? Mindenféle jött-ment ember ön szerint nem is lehet szerelmes?
-Igen, ez állítom, -verte az asztalt két csontos öklével Szóka Balázs. -Kevesek azok, akiket megérint a kegyelem! Kevesen vannak, akik isteni szerelemmel tudnak szeretni!
-Miféle hóka-móka ez a Szóka Balázs féle szerelem? -riadtam rá vadan, féltékenyen, hogy olyasmi tud, amit én nem. -Ugrat engem, ember? Milyen szerelem a testi vágy nélküli szerelem?
-Ki mondta, hogy testi vágy nélküli? -vágott vissza. -Én ilyesmit egy szóval sem állítottam!
Úgy csatáztunk az éjszakában, mint két elkeseredett vívó. Egymásnak feszültünk, előretörtünk támadtunk, hátráltunk. Ide-oda hullámzott a küzdelem a láthatatlan páston. Részegek voltunk mindketten, de Szóka Balázs jobban tartotta magát, mint én.
-A testi vágy természetes, ha férfiről és nőről van szó, -mondta a pap nehezen forgó nyelvvel. -De nem a testi vágy az elsődleges, hanem a lelket betöltő szeretet. Az igazi, Istentől kapott szerelemben a szerelmes kiüresíti magát, mindenét odaadja és semmit nem kér érte. Szerelme nem illan el az akadályok láttán, nem szűnik meg, ha nem teljesedhet be. Szerelemmel szereti kedvesét, testét, lelkét egyaránt szereti. A test és a lélek földi életünkben összetartoznak, a test templom, a lélek temploma, a szeretkezés ilyenformán az Úr kiválasztottai számára szentségi liturgia. Az égből származó szerelem örök, egyszeri, nem ismételhető, és nem múlik el soha. Isten megáldja kiválasztottait, és megadja számukra azt a tökéletes boldogságot, szenvedést és örömöt, /a kettő nem is áll olyan messze egymástól/ -ami más ember számára elérhetetlen, elképzelhetetlen. Az ilyen ember attól a perctől fogva, hogy a sugár a homlokára szállt másképp látja a világot, nincsenek számára nehézségek, akadályok, betegség és halál, nincs rossz idő, köd, sár, eső: lelkében mindig süt a nap. De hát ezt nem én találtam ki, erről szól a Canticum canticorum.

Szóka Balász összefüggően beszélt, szépen hangsúlyozott, bár, mint említettem volt, kissé nehézkesen fűzte már egymás mellé a szavakat. No, én se maradtam el tőle! Sőt! Ha engem hallgatott volna valaki, bizonyára azt mondta volna: "Húha! Te ma már ne igyál többet, pajtás!"

-Az Énekek éneke nem erről szól, -tettem egy újabb vágást. -Az Énekek éneke az Egyház értelmezése szerint úgy tudom, Krisztus szerelméről szól az Egyház iránt. De, mi az Egyház? Maguk papok azt tanítják: az Egyház Krisztus teste. Krisztus tehát a saját testébe szerelmes! Heuréka!
-Fajankó! -kiáltotta Szóka Balázs és csaknem kigurult a tolószékből széles jókedvében. -Ecce homo! Íme az ember, az ateista ember a maga vaslogikájával! Csakhogy a hit kérdéseiben a vaslogika smafu, barátocskám! Érti? Smafu! Semmit nem ér, nem segít a dolgok megértésében!

-Aludj csak szépen tovább Endymion. Álmodj szépeket. Majd a Hold felébreszt! -Ébresztő Euripidesz, -vágott vissza. -Lásd hát, amit akartál!

Mit akartam?
Kisebb szüneteket leszámítva egyfolytában ittunk és beszéltünk az előző nap dele óta. Azon a hajnali órán már nem volt teljesen világos, mit akartam, miért kerestem én égre-földre Szóka Balázst. Tényleg. Vajon mit akartam tőle oly kétségbeesetten megtudni? Könyököltem a virágmintás abroszon, poharamat tologattam a kiloccsant bor szétterülő tócsájában, s azt kérdeztem magamtól, hogy mit keresek itt, ennél a félig béna papnál, aki elméletekkel traktál ahelyett, hogy arról beszélne, ami érdekel, hogy Kassai Karolináról beszélne és a Szemerédi Jánosról. Négyet ütött az óra. Kelet felől meghasadt az ég, a vékony derengés első, halvány színe vörösre festette az eperfa legmagasabbra nyúló leveles ágát. Végül erőt vettem gyengeségemen és feltettem a legfontosabb kérdést:

-Maga gyóntatópapja volt Kassai Karolinának, magának tudnia kell. Nagyon fontos, hogy megmondja. Kérem! Ezért jöttem ide, Amerikából. Viszontszerette Kassai Karolina Szemerédi Jánost, vagy nem?

Hunyorgott, összecsippentette a szemét, mint aki komoly dolgot tréfával készül elütni.

-Soha nem hallottam ezelőtt Szemerédi Jánosról, -nevetett rám. -Már az előbb megmondtam magának!
Kinyomta magát ülőtartásba, csinált egy erőkézenállást. -Ideje kimennem, ellátni az állatokat, -kiáltott fel. -Maga csak menjen be írókám, elég pocsék színben van, aludja ki magát. Majd ebédnél találkozunk.




Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8038
Időpont: 2007-12-18 16:05:56

Azért vállalkoztam arra, hogy megírjam a Havasi gyopárt, hogy megtudjam, s ha megtudtam, az Olvasóknak is elmondjam. A történet kitalált történet, de van "igaz" magva is, tényleg volt egy fiú és egy lány...
Csakhogy mennél jobban belebonyolódom, annál kevésbé látom át, mi a helyzet a fő kérdéssel. Mindenesetre folytatom, mert engem is izgat, mi sül ki belőle. A Ti véleményetek meggyőz arról, hogy talán mások sem fogják rá azt mondani: "mese habbal"
Köszönöm, hogy írtál!

-én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8038
Időpont: 2007-12-18 14:02:03

Köszönöm kedves Rozália! Az igazság az, hogy hallottam egyszer egy hasonló beszélgetést, azt próbáltam visszaadni ebben a fejezetben. Amire igazán kíváncsi lennék, hogy vélekednek a Szóka Balázs féle "elméletről", akik olvassák?
Szerinted pl. igaza van a papnak abban, hogy "igaz" szerelem úgyszólván nem is létezik, vagy ha van, akkor az a kiváltságosok előjoga?
Máshogy megfogalmazva: szerelemnek lehet-e nevezni, ha valaki, egy fiú, vagy egy lány, ma ebbe, holnap abba, holnapután amabba szerelmes.
Jó kifejezés-e egyáltalán az, hogy "szerelem" -ha mint látjuk, csak fellobbanó, majd kihűlő vágy van mögötte?
Jókat kérdezek, nem?
Bocsáss meg: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2007-12-18 13:41:54

Kedves Bödön!
Már megint úgy jártam, hogy elkezdtem olvasni, és egyszer csak azt vettem észre, hogy vége van. Nagyon élményszerű, ahogy a szerelemről beszélgetnek. A stílusod teljesen leköt.
Szeretettel: Rozália

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az influenzás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 2. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Korhadt szálfák című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Odalett minden című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Gottfried Keller: Abendlied / Esti dal címmel

Pecás alkotást töltött fel Késő őszi este címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)