HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48539

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: MunkácsyFeltöltés dátuma: 2007-12-17

Az én boldog ifjúságom

Általános igazság, hogy az ifjúság életünk legszebb korszaka. Ezt én is bizonyíthatom, mert saját ifjúságom is tele van szebbnél szebb eseményekkel. Ezekből a szép eseményekből szeretnék néhányat leírni, mert mi lenne meggyőzőbb a konkrét példáknál. Kezdem úgy négy éves korommal, mert addig annál jelentősebb esemény az életemben, minthogy megszülettem - nem igen történt. De négyévesen már olyan tevékeny gyermek, mint én még egy nem volt található a faluban, azaz még volt egy aki segített apám istállóját meggyújtani, ami sajnálatos módon a földig égett. Aztán megint eltelt három év és hétéves lettem elég érett ahhoz, hogy anyám beírasson az elemi iskola első osztályába. Nagyon boldog voltam, hogy végre első osztályos lettem, de alaposabban megtekintve az iskolámat hamar kiábrándultam az egész iskolából. Az osztályom ajtóján azt írta, hogy "első" osztály és mégis tele volt fapadokkal. Elgondoltam, ha az első osztály ilyen, akkor milyen fog lenni a második, harmadik, negyedik osztály és a többi osztály. Az első nap után meg is mondtam a véleményemet anyámnak, amikor azt kérdezte:
- Na, milyen volt az iskola első napja?
- Hazugság az egész ! Azt írták az osztály ajtójára, hogy első osztály és tele van százéves fapadokkal. A második napon a tanító néninkkel elkezdtük tanulni az ábécét, ami elhalványul emlékeim szerint igen nehezen ment be az elsősök kobakjába. Ezért büntetésből a szigorú tanító nénink felkötötte egy spárgával a hátunkra az olvasó könyvet, amelyet nagy szégyenkezve a hátunkon hazakellett vinni, amit otthon anyám nem dicsérettel, hanem egy kiadós pácázással jutalmazott. A negyedik elemi elvégzése után tanítót váltottunk, tanításunkat egy igen katonás férfitanító vette át. Emlegetjük is a mai napig, pedig már régen megboldogult szegény. A tanító úrnál elég volt egy felesleges suttogás, egy kis beszélgetés máris suhogott a mindig kéznél levő mogyorófa "pedagógus". Főleg a fejünket meg a tenyerünket nem kímélte, még ma is elpirosodik a tenyerem, ha rágondolok. Ilyenkor mindig azt emlegette, hogy "csendesség az iskolában a törvény"! Az órákon elég sok baki történt, amit a tanító úr mindig vagy ironikus megjegyzéssel vagy testi fenyítéssel jutalmazott. Egyszer egy magyar nyelvtan órán azt mondja nekem, hogy mondjak egy egyszerű mondatot. Mondtam is én hamarjában kettőt is.
- A kutya ugat! A macska nyávog!
- Ezek miért egyszerű mondtatok-tette fel a kérdést a tanító úr. Némi gondolkozás után büszkén vágtam rá a feleletet.
- Hát azért egyszerű mondatok, mert a kutyának egyszerű ugatni a macskának meg egyszerű nyávogni. Elhallgattam és vártam a dicséretet.
- Nagy csacsi vagy fiam volt a hutalom tudományos erőlködésemért. Egy másik alkalommal az kérdi a tanító úr, hogy miért nevezzük a magyar nyelvet anyanyelvnek? Felszólította a mellettem ülő barátomat, hogy adjon rá választ. Izzadt is szegény, de semmi okosat nem tudott kisütni. Sajnáltam a barátomat és amikor a tanító úr éppen nem figyelt reánk oda súgtam neki.
- Azért mert a családban legtöbbet az anyák beszélnek. A barátom valahogy eldadogta, amit súgtam neki és megpróbálta leolvasni a tanító úr arcáról a feleletet. Kapott is érte két tenyerest jutalomul az okos feleletért. De az egész tantárgyak közül a számtan órákat szerettem a legjobban. Azt kérdi tőlem a tanító úr az egyik számtan órán: Ha egy mázsa szénért valaki 80 lejt fizet akkor mennyit visznek 400 lejért? Én rögtön készen voltam a felelettel. -400 lejért legtöbbet négy és fél mázsát visznek.
- Ez nem helyes - mondta a tanítóm.
- Hát helyesnek, nem helyes, de manapság már ez így van-feleltem. Végre elvégeztem a hét elemi osztályt és beiratkoztam a középiskolába. Ott a tanulással nem lett volna annyi baj, de ott kaja volt olyan gyenge, hogy magánúton egy szakácstanfolyamra is beiratkoztunk, hogy legalább könyvben ételrecepteket lássunk. A szilenciumokon nem is tanultuk mi Pithagorasz tételét, sem a koszinusz tételt, ha nem inkább arról társalogtunk, hogy mit ennénk, ha lenne, vagy mi fogunk enni, ha hazamegyünk vakációra. Az internátusban egy másik baj volt a fűtés, olyan gyenge volt, hogy este lefekvés előtt a kályhát simogattuk, hogy egy kicsit felmelegedjék. Az ablak kinyitását külön szabály tiltotta, nehogy meghűljenek az ablak alatt elhaladó emberek. Lassan a középiskolás évek is elteltek és utána rögtön bevonultam katonának és megkezdtem a kiképzést. A kaszárnya hatalmas udvarán rajonként egy-egy káplár foglalkozott a kiképzésünkkel, menetelés, feküdj, állj, jobbra át, balra át kiabálták a káplárok, de mi mintha két bal lábunk lett volna mindig mindent fordítva csináltuk. Ezért a káplárunk nagyon megharagudott ránk és azt mondta, hogy tíz perc múlva büntetésből indiai menetöltözetben jelentkezzünk kiképzésre. Hát ez mi a fene lehet?- kérdeztem egy másodéves öreg katonától. Meztelenül kell jelentkezni a gyakorlatra csak a fegyverzethez tartozó eszközöket szereled fel magadra - kaptam a felvilágosítást. Szép divat, ilyent is csak egy hülye káplár találhat ki morfondiroztam magamban, de nem volt mit tenni a parancsot teljesítettük. Amikor már azt hittem ,hogy mindennek vége kaptuk az újabb parancsot , hogy most "díszebéden veszünk" részt. Hát ez nem lesz rossz gondoltam, egy jó ebédben reménykedve. A kedvem csak akkor ment tel hirtelen a "díszebédtől", amikor megtudtam, hogyan zajlik le. A leveses csajkát letettük a földre és melléje állítottuk a katona ládánkat , amire felálltunk és onnan hajlongászva villával kellett elfogyasztani a levest.
- Ez jó volt -mondtam, amikor befejeztük, csak éppen most második fogásként ne súroltassa fel fogkefével a hálót
Két év katonaság után leszereltek. És rögtön arra gondoltam, hogy megkellene nősüljek. Ezért az első őszi bálon összebarátkoztam Pannával a falu szépjével. A következő vasárnap ismét befizettem a tűzoltók báljára, amelyet hagyományosan minden évben megtartottak. A cigányok ahogy elkezdték pengetni zene szerszámaikat odajött Gyuri komám és megkért engedjem meg, hogy legyen az övék Pannával a tűzoltók báljának első tánca. Én nem goldolván semmi rosszra azonnal megengedtem. Egy ideig táncolgattak aztán úgy eltűntek, hogy mai napig sem láttam őket. Nem is sajnáltam én Pannát, de annál jobban a pénzt, amit érte befizettem. Nem sokáig keseregtem én Panna hűtlenségén, hanem kerestem egy másik jóravaló lányt és megkértem a kezét. Munkát kerestem, és dolgozni kezdtem mert ugyebár a családot elkellett tartani ha már megnősültem, a feleségemet nem engedtem dolgozni, hogy legyen ideje a gyermekek nevelésére és reám gondot viselni. Néhány évig is jól is ment minden , de egy napon a feleségem helyett csak egy cédulát találtam az asztalon. -"Kedves, ne haragudj elmentem a barátnőmhöz. Kérlek főzzél ebédet és etesd meg a gyermekeket. Ne felejts el holnapra bevásárolni és mosogatni" Kösz a te Picurid . El is végeztem minden feladatot elvégre az állandó házimunkában kifáradt feleségemnek sem árt egy kis kikapcsolódás. Sajnos ezután mind gyakrabban történt meg hogy a feleségem valahol a "barátnőjénél" töltötte az estét. Egyszer úgy adódott, hogy a gyárba visszakellett maradni túlórázni, telefonáltam a feleségemnek, hogy ne várjon a vacsorával, mert csak reggel megyek haza. Hajnalban ahogy hazaérek már az előszobában hallottam, hogy a hálószobában valami gyanús szöszmökölés van. Benyitottam a hálószobába hát mit látnak szemeim a másik komám szöszmökél a feleségemmel az ágyban.
- Hát ti mit csináltok? Kérdeztem a kissé meglepődött komámat.
- Hát koma a feleséged nagyon unta magát egyedül , ezért áthívott, hogy szórakoztassam.
- Köszönöm a fáradtságodat koma, és hogy máskor ne kelljen idefáradj, most vigyed magaddal az asszonyt is. Az asszony elment a komámmal. A gyermekeket felneveltem, kerepültek, én pedig egyedül élek. Nem mondom a gyermekeim gyakran látogatnak, ha pénzre van szükségük. De én azért boldog vagyok, mert szép volt az ifjúságom.

2007

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-04-19
Összes értékelés:
133
Időpont: 2007-12-17 20:18:06

Kösz az értékelést /elemzést/. Ez a történet megírva már két éve fekszik a fiókomban, akkor egy megyei vicclapnak írtam, amelynek munkatársa voltam, de a lap közben megszünt. Most véletlen előkerült a cikk és sokat gondolkoztam közé tegyem-e? Végül is úgy határoztam, hogy igen. Ha neked tetszett akkor mégis jól határoztam, amikor feltettem Iróklub oldalára. Üdv. Munkácsy.
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1524
Időpont: 2007-12-17 14:30:12

Egyetlen "lapon" egy egész élet!!
Végtelenül tetszik a humorod. A legdrámaibb pillanatokban is
megtalálod a megfelelő hangot./" a másik komám szöszmökél a feleségemmel"/
És amilyen lazán fejezed be a történetet, az nem semmi.
Örülök, hogy olvastalak.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 18. című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Penészvirág kalitkában című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Túl steril című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hiúság, költő a neved című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Egyszer el kell mondanom című alkotáshoz

Horvaja alkotást töltött fel Katalinnak engesztelésül, az egyébként nem létező félreértések miatt címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tüzes pokol című alkotáshoz

marioatreides bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

marioatreides bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Dimenziók (haibun) című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel szárnyaló idő címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Tüzes pokol című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)