December... az év utolsó, de talán az egyik legkedvesebb hónapja. Az egész év öröme, bánata lassan ünnepi készülődéssé, karácsonyi készülődéssé alakul.
Emlékeimben él egy mondat, egy nagyon igaz mondat : " A karácsony nem a megvásárolható ajándékok ünnepe, hanem a szereteté." Ez a mondat késztetett arra, hogy egy-két gondolatot leírjak a szeretet ünnepének közeledtével.
Az ünnepek attól különlegesek, szépek, hogy nemcsak az ajándékot adjuk át szeretteinknek, hanem a megbecsülésünket, szeretetünket is. Sajnos, hajlamosak vagyunk arra, hogy a figyelmünket egyetlen estére tartogassuk, pedig az év többi napján is szükségünk van egy jó szóra, egy mosolyra, egy segítő kézre. Szép lenne, ha a törődés, az odafigyelés egész évben elkísérne bennünket.
Vannak, akiknek megadatott, hogy nemcsak a szüleik, hanem a nagyszüleik is csodálatossá teszik a karácsonyt. Vannak sajnos olyan családok is, ahol a nagyszülők már nem élhetik meg a kis unokák örömét. A kicsik nem köszönhetik meg a " nagyik " ajándékát, mert ők örökre eltávoztak.
Mi, felnőttek, akik már nagyszülők vagyunk, vagy nagyszülők leszünk, / vagy az égi akarat folytán nem lehetünk / szeretnénk azt hinni, hogy fontosak vagyunk a családnak, fontos és nélkülözhetetlen tagjai a társadalomnak.
Az életük utolsó szakaszát élők részére kellemessé, méltósággal élhetővé kellene tenni ezt az életszakaszt. A nyugdíjas, időskorú embertársaink több évtizedes munkájukkal, tisztességgel helyt álltak. A felhalmozott tudás, tapasztalat olyan kincs, amit nem szabad hagyni, hogy feledésbe merüljön. Az ő tapasztalatuk nélkül a mai generáció valószínűleg nem boldogulna, mint ahogy ők sem boldogultak volna elődeik tapasztalata nélkül. Köszönetet és megbecsülést érdemelnek.
Ezek a gondolatok jutottak eszembe a szeretet ünnepének közeledtével, és ezekkel a gondolatokkal kívánok békés, boldog ünnepeket, és jó egészséget.