Ha megbántanak, magamba fordulok,
s belűl kezdek el dideregni.
Nem bántok vissza, nem karmolok,
de nem tudom arcom fölemelni.

Ha megbántanak, én nem kiabálok,
lebénul a szám, hangom bennreked,
szemem száraz marad, de némán
befelé nyelek keserű könnyeket.

Ha megbántanak, ezer kérdés
születik bennem egy perc alatt.
Forognak bennem, mint fényben lepkék,
s mindegyik elhull, válasz nélkül marad.

Ha megbántanak, az a lelkembe ég,
s tetoválást hagy kitakart szívemen.
S ahogy gyűlnek, gyűlnek a hegek,
lassan emésztik el az életem.


Ajánlás:


Miért hiszed, hogy Tiéd az igazság,
lehet, hogy egyszer Te is tévedsz.
Átlépsz valami apróság felett,
míg csillogó aranyködökbe révedsz.


A sok sallangos cifraság között
megfullad az árva értelem.
S míg csillagot tűz homlokára a bántó,
porba alázza azt, mi lényegem.