Volt egy éjszaka mikor élveztem a táncot,
Mikor éreztem a boldogságtól izzó lángot,
Két tekintet és miénk volt az éjszaka,
Sose feledhető szeptember huszonhatodika,
Csillogó szemünkben érzések tükröződtek,
Szívünkben őszinte álmok életre keltek,
Akkor úgy éreztem enyém a világ,
Sose szakít el egy ostoba hibám,
Hogy más emberek voltunk mi ketten,
De mégis oly sok emléknek rabja lettem,
Melyek most is a legszebb álmaim,
Veled élnek a jövőbeli vágyaim,
Akkor este egy mese volt az élet,
Azóta jégkeringőt járok,de a remény még éltet!!!