Statisztika

Ave Maria
szívszorító dallama
a hamvas gyertya lángja,
az éledő remény vágya.
Fiatal vagy öreg, ki szegény vagy beteg
mind-mind beleremeg.
Millióknak
a szeretet parazsát küldi,
csodás hangján Pavarotti.
Zene szárnyán üzeni,
az egész világnak zengi,
hogy simuljon melegség szívekre,
dallam a bánatot arannyal ötvözze,
s takarjon be fázót, didergőt
Karácsonynak Szent Éjjele.
*
**
** *
*
Égő vágyak
foszlány-köntöse,
lelkemet ünnepi selyembe öltötte,
álom-fátyol
a félhomályra borult,
hófehér viasznak könnye is kicsordult.
Forrón zúdult rám a gyertyafény melege,
s a varázslat mámor- tengere
könny-harmatot szórt szenvedő szememre.
Nincs szó, mi ékesebben kifejezné
e meghitt dallamot megidézné,
nincs ecset,
mely az érzést vászonra vinné,
a hangokat színre festené.

A zene az életünk öröme,
erőt önt a szívekbe,
fényt a sötétségbe,
bánatot átkarol, s ölel,
reményt hint két kézzel.

Szeretni, gondolni,
valakiről gondoskodni,
kezét kedvesen megfogni,
arcát lágyan simítani,
melegséggel szívét érinteni,
s csókkal mindezt megpecsételni.

Ilyen ajándékot szeretnék
mindenkinek kívánni!

Boldog Karácsonyt!

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom