Mondd meg nekem, te áldott, miként lesz
zene a semmiből ujjaid nyomán?
Hogy lehetsz teremtővé, néhány pillanat
hogyan átkoz el a csillagok nyomdokán?

Beléd kristályosult a dal.
Mondd meg nekem, mi oldja ki?
S ki képes, mondd, ha játszol, ki képes
homlokod mögé tekinteni?

Mi az a kép, ami elvarázsol?
Mi az a kérdés, amire így felelsz?
S ki kérdez? Kihez szólsz? Milyen dallam az,
amire válaszként te is énekelsz?

Felsusog a lomb. Felbukott a Nap.
Pirkad az ég alja; bársony-vörös az ujjbegy.
Felkéklik az éneklő ég - nevet a szem,
ében a haj, ébent dalol a hegy.

Miért lett egyszerre a határ végtelen?
Miért kérdezek én? Miért megy le a Nap?
Felzeng a Hold, szikrázik az ég ékköve:
köszönöm, hogy hallgathattalak.