HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49063

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2007-12-23

A hadistennő 17


XVII.
A megtartott ígéret


- Megérkeztünk!- morogta maga elé Tyr, és figyelmesen vizsgálta a kaput.
- Igen, és most hogyan tovább? Nem tudom miért, de van egy rossz érzésem.
- Mindenki így érez, hiszen ha itt bemegy, soha többet nem jön ki.
- Engem pont ez nyugtalanít, és az, hogy egy árva tervünk sincs, miként fogjuk kihozni innen a családunkat.
- Majd kitalálunk valamit, nem kell aggódni. Most pedig kapaszkodj erősen a reményeidbe, mert reménytelenül nem érdemes harcolni.
Azzal vágtára fogta a lovát, s belovagolt a kapun. Antonia elfintorodott a férfi utolsó mondatára, s követte. Hél háza nem messze állt, egy szigeten, s körülötte a bűnösökkel teli iszapfolyó, pont úgy, ahogy az Antonia testében lévő önmaga megmondta. A ház előtt leugrottak a lovaikról, s beléptek az előcsarnokba, ahol már vártak rájuk. Hél két szolgája fogadta őket, s megkérték, kövessék a királynőhöz. Mikor beléptek a boltíves trónteremben, azonnal meglátták a Holtak Úrnőjét, ezt a félig kék, félig hússzínű, sötét tekintetű nőt. A teremben ott voltak az istenek is, aki aggódó és reménykedő pillantásokat vetettek a harcosokra. Hél méltóság teljesen nézett a két harcosra, akik megálltak a trónja előtt, s mélyen meghajoltak.
- Üdvözöllek benneteket! Tudom a jöveteletek célját, ám ennek elérése súlyos árat von maga után.
- Micsodát?- kérdezte Tyr.
- Meg kell harcolnotok a legjobb szolgáimmal! Ha sikerül legyőznötök, elmehettek, ha nem, ti is itt maradtok örökre!
- Kik az ellenfeleink?
- Neked Tyr, mivel te jobb vagy a melletted álló harcosnál egyből három ellenfeled is akad. Ezek, pedig az Éhínség, a Veszély, és a Szerencsétlenség. Ha őket legyőzöd, a családod szabadon távozhat.
- És velem mi lesz? Én sem akarok kimaradni ebből a balhéból.- szólalt meg Antonia.
- Ne légy türelmetlen, drágám, te is részt fogsz venni ebben a balhéban, már csak hogy a te szavaiddal éljek. Neked is van egy remek ellenfeled, aki nem más, mint Elli, az Öregség. Tudom, minden fiatal vágyik rá, hogy soha ne öregedjen meg. Itt van most a lehetőség, hogy legyőzd az Öregséget. Elfogadjátok?
A hadisten és a lány mélyen egymás szemébe néztek, és szavak nélkül megtárgyalták a dolgot.
- Legyen! Elfogadjuk a kihívást!- szólalt meg pár perc múlva Tyr.
Hél tapsolt egyet, mire az emlegetett ellenfelek előléptek a trón mögötti teremrészből. Elsőnek az Öregség, majd a Szerencsétlenség, az Éhínség és a Veszély. Megálltak a trón ellőtt, kezükben vagy lándzsa, vagy, pedig pallos volt. Hél megadta a jelet, mire az Öregség Antoniára, míg három társa Tyr-re vetette magát. Egyiküknek sem volt könnyű a dolga, és számtalan sérülést szereztek, ám viszonozni őket nem volt könnyű, főleg Tyr-nek, akit három oldalról is támadtak. Antoniának se volt ez a harc épp leányálom Ellivel, aki nagyon erős volt, s nem egyszer sikerült feldöntenie, vagy ellöknie magától a lányt.
"Az ördögbe! Ez a vénség átkozott erős, pedig nem néztem volna ki belőle ekkora erőt! Ha nem vigyázok a végén még csúffá tesz azzal a nagy pallossal, amit a feje fölött forgat! "
Mintha az öregasszony kitalálta volna a gondolatát, lesújtott rá, s majdnem eltalálta a lányt, akit csak a gyors reflexei mentette meg a sérüléstől. Tudta, hogyha nem áll fel, vége van, ám ellenfele nem engedte, hogy így cselekedjen.
- Antonia! Állj fel!- kiáltott rá Odin.
- Könnyű azt mondani!- kiáltott vissza a lány.
Egy váratlan helyzetben sikerült a Vénség csapását kivédenie, és egy ügyes rúgással eltávolítani annyira magától, hogy felugorhasson.
A háború istene is jó néhány sérülést beszerzett, de köszönhetően a gyorsaságának és az erejének, neki is sikerült jó pár sebet viszonoznia, ám neki se állt jól a szénája. Az ellenfeleik körbefogták őket, ők a kör belsején álltak, egymásnak háttal.
- Tyr! Figyelj rá! Egyesülnünk kell, különben elvesztünk!- szólalt meg a lány.
- Mit akarsz ezzel?
- Fáradt vagyok, ám a testemben lévő önmagad átvenné egy kis időre a helyem. Érzem, hogy a halhatatlanság kezd térdre kényszeríteni.
- Rendben, vonulj vissza!
- Sajnálom. Nem akartalak cserbenhagyni.
- Megértem, semmi baj.
Antonia becsukta a szemét, s érezte, ahogy nyugalom szállja meg a testét, majd pedig az olthatatlan harci vágy. Tudta, hogy a Teiwaz átvette az irányítást. Mikor kinyitotta a szemét a szemürege fekete volt.
- Készen állsz?- szólalt meg hirtelen néhány perc múlva, miután terepszemlét tartott.
- Igen.
- Pokoli lesz az egyesülésünk, de hidd el, utána már régi önmagad leszel.
Hátuk összeért, s a férfi hirtelen azon kapta magát, hogy fájdalom hasít a hátába, s érezte, ahogy a lány teste mintha a hátába kezdene csúszni. Hallotta, ahogy valaki felkiált a borzalomtól, s látta Hélt is, ahogy felugrik a trónjáról, s a megrázkódtatástól elkerekedik a szeme. Nehéz volt az egyesülés, ám megérte, hisz a férfi miután véget értek a kínjai se szó, se beszéd nekirontott az ellenségeiknek, s azoknak csak nagy nehezen sikerült kivédeniük a csapásait. A szemürege szilvakék volt, s csak a vér és a gyilkolás vágya hajtotta. A szolgákat csak Hél gyors közbelépése mentette meg, aki magához tért a rémülettől, s egy burokkal védte meg a további támadásoktól a híveit.
- Elég! Hogy mersz ilyen trükköt bevetni? Miért ilyen fontos neked a győzelem?
- Neked nem lenne fontos a családod? A szeretteid?
- Miért lenne? Az én szeretteim halottak a ti jó voltatokból. Túl veszélyesek vagytok, és a Végzet akaratát nem lehet megváltoztatni. Derekasan küzdöttetek, de ennek a kis trükknek az alkalmazásával vesztesnek nyilvánítalak. Elengedlek, mert tisztellek, ám a családodat sajna nem engedhetem el. Sajnálom!
Tyr ekkor elvesztette a fejét. Szívét átjárta a harag, a fájdalom, és a csalódás. Habozás nélkül odaugrott az asszonyhoz és elkapta a nyakát.
- Ezt nem hagyom annyiban! Ezt nem úszod meg, esküszöm! A beleiddel foglak megfojtani!
Ekkor azonban négy kard szegeződött a nyakának, és a férfi hátranézett.
- Azonnal ereszd el az úrnőt, te féreg!
- Minek neveztél, te nyomorult?- kérdezte hidegen a férfi.
- Tyr elég legyen!- szólalt meg hirtelen Odin, s ez volt az a hang, ami kitisztította a férfi fejét.
Hél úgy dobta le, mint egy mocskos rongyot, s leköpte.
- Ennyit érsz te meg a szolgáid!- szólt és elfordult, s elindult kifelé. Az Ázok csatlakoztak hozzá. Mikor kinn voltak az előcsarnokban, Odin a férfi vállára tette a kezét.
- Szépen harcoltatok, s ez mindennél többet ér.
- Mi értelme, ha nem sikerült a terv.
- Nekünk ez a sorsunk, de benned örök időkig élni fogunk, ahogy Antoniában is. Hívd elő a lányodat, neki is van egy kis mondanivalóm.
Ekkor ismét megjelent Antonia, ezúttal teljes önmagaként.
- Te vagy az, unokám?- kérdezte az öreg, mikor meglátta a lányt, aki kissé megviselt állapotban volt, és levegő után kapkodott.
- Én, de a nyavalya essen a Teiwaz-ba ezért az ötletért. Kis híján megfulladtam. Szóval mit akarsz mondani nekem, nagyapa?
- Először is Tyr-hez szólok. Megismétlem azt, amit egyszer mondtam neked. Légy bátor, és a hatalmadat jóra használd. Hozzáteszem még azt is, hogy vigyázz az unokámra, aki a te lányod. Viseld gondját, szeresd, és úgy védd, mint a szemed világát.
- Ígérem, hogy így lesz!
- Ha bármikor segítségre van szükséged, fogd a Gungnirt, koncentrálj, és megtalálsz.
Tyr lehajtotta a fejét, s maga elé meredt. Tudta, hogy mostmár véglegesen elválik az útja a többiekétől, s a szívében ürességet érzett. Nem akarta ezen a szörnyű helyen hagyni azokat, akiket szeretett. Az a tudat, hogy mégis meg kell tennie, szégyennel töltötte el. Odin hangja rántotta ki a szomorúságból, amiről tudta, hogy utoljára hallja.
- Most hozzád fordulok, unokám. Szeresd a fiam, légy neki engedelmes, és türelmes. Bármerre is jársz ezen a világon, légy boldog! Mostmár örökké fogsz élni, s az örökélet rengeteg fájdalommal és keserűséggel jár, de te a legszörnyűbb helyzetekben is csak nevess! Ha neked is szükséged lenne rám, csak vedd kézbe, s koncentrálj!
Azzal a lány kezébe nyomta csodálatos gyűrűjét a Draupnirt. A lány először a gyűrűre, majd pedig a nagyapjára nézett, és elmosolyodott.
- Köszönöm.
- Menjetek! Nem örülnék, ha itt ragadnátok! Induljatok!
Magához vonta a lányt, majd kezet rázott a fiával, s magához vonta. Tyr legszívesebben zokogott volna, ám összeszedte magát. Kikísérték őket a ház elé, ahol a két harcos nyeregbe szállt, s elindult, hogy elhagyják a Holtak Birodalmát. A kapu dörrenve csapódott be a hátuk mögött. Tyr megállította a lovát, és visszanézett. Szemét ellepték a könnyek, s a szívében harag, és fájdalom támadt. Antonia se volt épp jobban. Nézte a férfit, aki hirtelen megugratta a lovát, kivonta a kardját, s dörgő hangon felkiáltott:
- Visszajövök értetek!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
197
Időpont: 2007-12-23 17:59:30

válasz Artúr (2007-12-23 17:57:38) üzenetére
Kösy szépen!
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2007-12-23 17:57:38

Tetszett, gratu!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Klára bejegyzést írt a(z) Eltaposott patakok című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Nyelvem címmel

mandolinos bejegyzést írt a(z) Eltaposott patakok című alkotáshoz

marioatreides alkotást töltött fel Az aranyszőrű nyulak címmel a várólistára

inyezsevokidli alkotást töltött fel Averzió. Hogy miért? címmel a várólistára

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Eltaposott patakok című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel Vihar címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/Epilógus című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Eltaposott patakok címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Kis lak címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Születésnap az erdőben című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Madárcsontú öregasszony című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/Epilógus című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/A tragédia című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Belső nyugalom című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)