HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1886

Írás összesen: 49093

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-11-18 17:49:15

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2007-12-25

A hadistennő 18

XVIII.
Fájdalmas hazatérés

Antonia elképedve figyelte Tyr-t aki még hosszú percekig állt így. Érezte, hogy a férfi elkeseredett, de neki sem volt jobb. Ő is ugyanúgy érzett, mint Tyr. Úgy érezte, cserbenhagyta a második családját, s ez nagyon fájt neki. Hallgatta a férfi zihálását, majd látta, ahogy lassan leengedi a kardját. A lány odaállt a férfi mellé, és megfogta a kardot tartó kezét. Nem szólt, csak nézte a férfi profilját, majd a hadisten lehajtotta a fejét, s néma zokogásban tört ki.
- Sajnálom, hidd el, nagyon sajnálom!- mondta csendesen.
- Én is!- morogta a férfi, s összeszorította a szája és a keze ökölbe szorult.
Megpróbálta magához vonni a férfi fejét, ám az elhúzódott.
- Hidd el, nekem is nagyon fáj, és nagyon reménykedtem benne, hogy...
- Nem érdekel!- csattant fel a férfi, majd megsarkantyúzta a lovát, s elvágtatott Antonia elképedt, megrökönyödött pillantásától kísérve.
"Hát ebbe meg mi a fészkes kórság ütött?"- nézett utána csodálkozva, s maga is elindult. Nem akart elmaradni az istenségtől, mert akkor a büdös életben nem találná meg innen a kivezető utat. Tíz perc múlva beérte, s meglátta a férfit, aki tőle négyszáz méternyire ácsingózott egy keresztúton.
- Örülök, hogy megjöttél! Indulás!- szólt, mikor meghallotta a lány lovának patkódobogását, de nem nézett hátra.
Antonia látta, hogy a másik ideges, és nagyon jól tudta, hogy ilyenkor életveszélyes még megszólítani is, nem hogy beszélgetést kezdeményezni vele. Némán haladt a férfi háta mögött, és csak a lovak dobogása, és a szerszámjaik csörrenése volt az egyetlen zaj. Mikor a törpék országának határát elérték a férfi megállt.
- Letáborozunk!- szólt, s leszállt a nyeregből.
A lovakat kikötötték, s tüzet gyújtottak. Tyr letelepedett a tűz egyik oldalára, míg a lány a másikra, s mindketten belebámultak a lángokba, mint minden északi, aki bajban van, s mintha onnan várnák a megoldást a problémára. Végül a férfi unta meg a csendet.
- Ne haragudj, hogy kiabáltam veled! Bocsáss meg!
- Nem haragszom.- morogta rekedten a másik.
Ezek után ismét nem szóltak, csak a szél fütyült a kopasz fák között, a tűz szikráit hordva. Tyr meghallotta, amikor az ifjú harcos gyomra hangosan megkordul. Felkapta a fejét, s a lányára nézett, aki elpirult.
- Elnézést!- morogta szégyenkezve.
A hadisten elmosolyodott.
- Éhes vagy, igaz? Ne aggódj, mindjárt lesz ennivalónk.
- Hogyan?- nézett fel társa, ám a férfi nem felelt, hanem a háta mögül előhúzott két szendvicset.
Az egyiket odanyújtotta a lánynak, aki felállt, odament a férfihoz, s átvette tőle, de amikor vissza akart ülni a helyére, a férfi elkapta a csuklóját, s lehúzta magához. Antonia leült a férfi mellé, aki megölelte.
- Jó étvágyat!- szólt, s beleharapott a szendvicsébe.
- Neked is, de honnan vannak ezek a szendvicsek?
- Varázslat útján teremtettem őket.- kuncogott a férfi.
Antonia elmosolyodott.
- Milyen régen láttalak utoljára csodát tenni!- sóhajtott fel.- Néha az az érzésem, hogy nem is tudsz, vagy csak nagyon ritkán.
- Nem oldhatok meg minden problémát varázslattal és csodákkal. Gyanús lenne a halandók szemében. A végén még máglyán végezném.- mosolyodott a férfi.
- Az igaz.
A szendvicsek elfogytak, majd a férfi tett egy javaslatot.
- Itt töltünk egy kis időt, mit szólnál, ha aludnánk egyet?
- Az jó lenne, fáradt vagyok.
Mikor a lány megpróbált felállni, az isten visszahúzta.
- Nem akarod a társaságom?
- Te nem akarsz aludni? Mert neked se ártana.
- Aludni akarok, de aludni ülve is lehet.
- Jó, rendben, de figyelmeztetlek, nem vagyok valami nyugodt alvó, és lehet, hogy ezzel lőttek a pihenésednek.
- Ne aggódj, majd megoldom valahogy, hogy mindketten jól aludjunk egymás mellett.- mosolygott Tyr.
Néhány órát pihentek. Antonia tért először magához arra, hogy nagyon fázik. Közelebb húzódott a háború istenéhez, és átkarolta a derekát, a fejét, pedig az az erős mellkasra fektette, s hallgatta a férfi szívdobogását és légzését. Tyr, mivel nem aludt mélyen, érezte a lány megmozdulását, ám nem nyitotta ki a szemét. Mivel a férfi nem mozdult, a lány is visszaaludt. Tyr azonban két óra múlva magához tért, s látta, hogy a hadistennő milyen pózba helyezkedett el, mikor felébredt. Kissé összegömbölyödve aludt, feje a mellkasán, s a keze a derekán.
"Milyen édes!"- gondolta a férfi.- "Órákig el tudnám nézni, ám jobb, ha megyünk. Ki tudja mennyi idő telt el a mi kis pihenőnk alatt."
Gyengéden megsimogatta, s mikor magához tért, közölte vele, hogy menniük kell.
- Igen, jobb, ha tényleg megyünk, mert még elalusszuk az eszünket is!- bólintott a lány.
Így hát ismét nyeregbe szálltak, s elindultak a hazafelé vezető úton. Mikor felértek az Alvilágból már a világ ismét olyan volt, mint a Ragnarök előtt.
- Ezt nem hiszem el!- súgta maga elé Tyr.
- Pedig igaz.
Haladtak a tavaszi napsütésben, s nézték a zöld fákat, és a viruló életet. Tyr-nek az volt az érzése, hogy csak álmodja ezt az egészet, mert olyan valószínűtlen volt. De meg lehet az érzéseit érteni, hisz tanúja volt a világvégének. Valahogy képtelenség volt az egész. Hasonló volt a világ, ám valahogy mégis más.
- Figyelj csak, kislány!- szólt az előtte haladó Antoniának.
- Igen?- fordult meg a nyeregben a hadistennő.
- Kerüljük el a településeket, már ha vannak.
- Rendben.
Hamarosan megtalálták a helyet, ahol hazatérhettek. Egy kanyonon haladtak át, mikor Tyr észrevette a vízszínű falat.
- Nézd csak, Antonia! Ott van a kapu!
- Rendben, akkor menjünk!
- Várj egy kicsit! Mielőtt hazamegyünk, tisztáznunk kell valamit! Nyaralásból jövünk, senkinek sem szabad meglátnia, hogy valami baj van, érted? Vigyázni fogok az arckifejezésemre.
Tyr bólintott, majd átvágtáztak a kapun, s mikor Tyr visszanézett, a kapu eltűnt. Antonia felé nézett, aki már a mező szélén várt rá. Még egyszer visszanézett a helyre, hol a kapu volt, majd a lányra, mint aki nem tudta, mi tévő legyen, ám aztán megsarkantyúzta a lovát, s a lánya mellé ugratott.
- Na mi van? Felmerült benned a gondolat, hogy visszamész?- kérdezte a lány, miközben a város felé tartottak.
- Igen, egy pillanatra valóban kísértésbe estem, ám aztán azt hiszem, helyesen döntöttem.
- Az már nem a te világod lenne, Tyr. A te világod elpusztult a Ragnarökben. De ha tényleg elvágysz majd egyszer a csatába, vagy ismét az szeretnél lenni, aki vagy, akkor itt, ebben a világban is találsz magadnak háborút eleget.
- De azt már nem az én népem vívja- felelte csendes szomorúsággal a férfi.
- A háborút nem számít melyik nép, vívja, hisz aki hisz a Győzelemben, az megkaphatja tőled, ha ott vagy. Ha nem is Tyr néven, de más neveken hív valaki segítségül majd, és te ott leszel! A döntés a te kezedben van, hogy elfogadod-e a segélyhívást, vagy sem!
- Igen, igazad van.- szólt a férfi.
- Menjünk haza!
Mikor hazaértek Tyr-t egy nagy halom posta fogadta.
- Hát ez meg?- nézett a férfi, s gyorsan átnézte. Számlák voltak, melyeket be kellett fizetnie. Bement a dolgozó szobájába, és ledobta az asztalra őket, s a kardját is felakasztotta a falra. Ekkor hirtelen valaki megszólította.
- Isten hozta itthon, Herren Larsen!
A hang mély volt és öreges, s Tyr-nek meg sem kellett fordulnia ahhoz, hogy tudja, hogy a hang tulajdonosa nem más, mint a házvezetőnője, Elvira Lagerlöf.
- Én is üdvözlöm, Elvira. Óhajt valamit?
- Igen. Ezt a meghívót most hozták. A grófnő várja magát ma este egy vacsorára.
- Igazán?- kérdezte nyugodt hangon a férfi, ám a hangjában nem volt semmiféle kíváncsiság.
- Azonnali választ vár.
- Ott leszek, és váron egy kicsit! Alexina!- kiáltott ki a szobából, mire a lány azonnal ott termett.
- Mi történt?
- Van egy vacsora meghívásom, és azt szeretném tudni, eljönnél-e velem?
- Szívesen.
- Rendben, akkor azt üzenem, hogy két személy jön el a vacsora.
- Igenis!
Elvira távozott.
- Miféle vacsora?
- Mindjárt megtudod!- mosolygott ravaszul Tyr.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Krizantém II. című alkotáshoz

Balog Marianna bejegyzést írt a(z) Széllel szálló emlékfoszlány című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Averzió. Hogy miért? című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vihar című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Fritz kalandjai: Tudod mit...? címmel

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Hang-jegyes című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Rózsalakodalom című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Belső nyugalom című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Vihar című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Óh világ, ébredj! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)